Tiltott gyümölcs

23. fejezet - Tabitha

2018. április 6.

Tegnap este írtam meg az olvasónaplót a Reményfosztottakból. Azt terveztem, hogy ma vissza is adom Mr Verlacnak a könyvet, azonban a vonaton jutott eszembe, hogy természetesen elfelejtettem elpakolni a táskámba...
Velem ellentétben másoknak azonban eszükben volt a könyv, reggel pedig buzgón lapozgatták még a dolgozat előtt. És igen, most Sabrináékra gondolok...
- Szívem, te tudod fejből a viskó kinézetét, amiben a főszereplő nő élt? - hallottam meg a hátam mögül Sabrina hangját, miközben épp a kabátomat terítettem a székemre. 
Közben a szemeimet forgattam. Bármekkora szemétládának is hiszik Mr Verlacot, ember nincs a Földön, aki ilyen baromságot kérdezne... 
- Csak azt tudom, hogy még a nagyapja építette és már eléggé megviselt állapotban van - jött Jessica válasza.
Pár perccel utánam Josh is megérkezett, aki természetesen ma se hagyta ki a reggeli cigit.
- Te elolvastad a könyvet? - kérdezte, amint lehuppant mellém.
Elég nagy mocsok lennék, ha még azt a könyvet sem lennék hajlandó elolvasni, amit én választottam...
Aztán eszembe jutott, hogy igazából még senkinek se árultam el, hogy miattam kellett a Reményfosztottakat elolvasniuk az eredeti kötelező olvasmány helyett.
Fogalmam sincs, miért, de jobbnak láttam továbbra is hallgatni.
- Persze - nyögtem végül ki - És te? - kérdeztem vissza, bár sejtettem a választ.
- Felmentem a netre, három különböző oldalon elolvastam a könyv tartalmát, aztán azokból összehoztam az olvasónaplót - vigyorgott rám.
Hát igen, szerintem az osztály háromnegyede így csinálta...
Tovább beszélgettem Josh-sal, majd becsengetéskor azonnal megjelent Mr Verlac a teremben.
- Jó reggelt! - intézte hozzánk a szavait, azonban szinte tudomást se véve rólunk lépkedett a tanári asztal irányába - Megkérném a heteseket, hogy szedjék össze az olvasónaplókat - mondta, miközben letelepedett a laptop elé, hogy beírja a hiányzókat.
- Még át akartam egyszer olvasni - morgolódott mögöttem Sabrina.
Erre a kijelentésre megint csak a szememet tudtam forgatni, majd átnyújtottam Dorának az olvasónaplós füzetemet.
- Kik a hiányzók? - szólalt meg ekkor Mr Verlac.
- Senki - válaszolta Dora, miközben épp Linda füzetét szedte be.
Mr Verlac meglepődve felénk fordult.
- Sarah is itt van? - vonta fel a szemöldökét.
- Itt vagyok, tanár úr - emelte fel a kezét az utolsó padsorban Sarah, hogy bebizonyítsa, tényleg jelen van.
- Nagyszerű - mondta Mr Verlac, majd ki is ikszelte a programot, ahová a hiányzókat kell írni.
Közben Dora is összeszedte a füzeket.
- Köszi szépen, tedd csak le ide - mutatott a tanári asztalra - A többiek pedig mindent pakoljanak el az asztalról - utasított minket, majd megkezdte a dolgozatok kiosztását - Nem sok kérdés, tizenöt perc bőven elég lesz rá - mondta épp akkor, mikor a mi padunkra tett le egy-egy dolgozatot.
Ezután Sabrináék is kaptak egyet-egyet, és természetesen Sabrina ismét nem volt megelégedve a dolgokkal.
- Hogy a fenébe lenne erre elég tizenöt perc, mikor két oldalas? - suttogta Jessicának.
- Dolgozhattok - jelentette ki végül Mr Verlac, miután mindenki megkapta a dolgozatot.
Mindenki azonnal nekilátott a feladatoknak, Mr Verlac pedig a padok között kezdett járkálni.
Nem tudom, miért volt Sabrina annyira oda, ugyanis hiába volt hosszú a teszt, a legtöbb kérdésre csak be kellett jelölni a dolgokat.
Az egyiknél például a jeleneteket kellett olyan sorrendbe állítani, amilyen sorrendben a könyvben történtek.
Josh elég egyértelműen az én tesztemet  bámulta, így hát gyanítottam, hogy a neten nem valami részletesen írták le a könyv tartalmát.
Jó baráthoz híven körbekémleltem a teremben, majd kivártam, hogy Mr Verlac minél távolabb kerüljön tőlünk. Mikor a hátsó padsorhoz ért, gyorsan úgy fordítottam a tesztemet, hogy Josh le tudja másolni a megoldásokat.
Épp hogy bejelölte az első két jelenetet, mikor Mr Verlac megszólalt.
- Josh.
Ennél többet nem mondott, a hangja azonban fenyegetően csengett, így ijedtemben azonnal visszafordítottam a tesztet magam elé.
Döbbenten ismét Mr Verlac felé pillantottam, aki továbbra is a hátsó padsort felügyelte, így elképzelni se tudom, mégis honnan tudta, hogy Josh épp puskázik.
Még mindig Mr Verlacot bámultam, mikor úgy döntött, folytatja útját a padok között és szembefordult velem. Egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, majd gyorsan visszafordultam a tesztem felé.
Ezek után nem igazán mertem Josh-nak segíteni, ugyanis végig magamon éreztem Mr Verlac tekintetét. Az egyetlen, amit tehettem, hogy úgy helyezkedtem, hogy se a kezem, se a hajam ne takarja el a tesztet, a többi pedig már csak Josh-on múlt.
A legtöbben továbbra is stresszesen körmölték a válaszaikat, én azonban mikor az utolsó feladathoz értem, majdnem elnevettem magam.
Fejtsd ki, szerinted helyesen tette-e a férfi, hogy nem fedte fel kilétét a nő előtt.
Fogalmam sincs, ez a kérdés eredetileg is szerepelt-e a dolgozatban, vagy a tegnapi vitánk vette rá Mr Verlacot, hogy kikérdezze mások véleményét is a dologról, mindenesetre én boldogan vetettem papírra mindazt, amit tegnap már elmondtam neki.
- Már húsz perce írjátok, úgyhogy lassan összeszedem - szólalt meg egy idő után Mr Verlac.
Vickyéktől indult, így amíg összeszedte a dolgozatokat az ablak melletti padsortól, ismét Josh felé fordítottam a lapot, hátha még valamit gyorsan le tud firkantani.
Josh gyorsan lekörmölt még néhány dolgot, majd aprót biccentett, jelezve, hogy megvan. Ennek tudatában gyorsan a levegőbe emeltem a dolgozatot, mint aki alig várja, hogy végre leadhassa.
- Nagyszerű - szólalt meg Mr Verlac, miután mindenkitől elvette a dolgozatot - Most hogy ezzel megvagyunk, ki szeretne felelni? - kérdezte, mire mindenki teljesen lefagyott.
A többiek valamiért mindig abban a tudatban vannak, hogy ha dolgozatot írunk, akkor a felelés elmarad.
De könyörgöm, csak egy könyvet kellett elolvasni...
- Senki? - nézett végig rajtunk Mr Verlac - Mivel Sarah ma végre megtisztelt minket a jelenlétével, hallgassuk meg őt.
- De tanár úr, én beteg voltam - fogott bele azonnal a magyarázkodásba Sarah.
Természetesen hazudott, ugyanis egyáltalán nem volt beteg.
Ezzel Mr Verlac is tisztában volt, úgyhogy tovább erősködött.
- Éppen ezért rengeteg időd volt tanulni.
- Nagyon beteg voltam, még a tananyagot se volt energiám bepótolni - hazudozott tovább Sarah, a többiek pedig izgatottan figyelték a jelenetet.
- Felőlem felelhetsz abból a tananyagból is, ami legutoljára le van írva a füzetedbe.
- De hát mondom, hogy beteg voltam és semmire se volt energiám - háborodott fel Sarah.
Mr Verlac mély levegőt vett. Valószínűleg azért, hogy megnyugtassa magát, Sarah ugyanis nagyon szemtelenül viselkedett.
- Kijössz vagy karó? - tette fel végül az utolsó kérdést.
Sarah duzzogva karba fonta a kezét.
- Ha ki is mennék felelni, karónál jobb nem lenne, úgyhogy édes mindegy, írja csak be - szemtelenkedett tovább, mire Mr Verlac megunta a dolgot, és leült a tanári asztalhoz beírni a noteszébe a jegyet.
Közben az osztályban halk moraj futott végig.
Először nem értettem, miről beszélgetnek a többiek, nem is igazán érdekelt, ekkor azonban meghallottam Sabrina szavait a hátam mögött.
- Nem értem, miért kellett ilyen bunkón viselkednie. Szegény Sarah nem tehet róla, hogy beteg volt - suttogta valószínűleg Jessicának.
Ekkor kezdtem kapisgálni, mi lehet a téma a többiek között.
Próbáltam kizárni Sabrina hangját és a többiekre koncentrálni. Nem sok mindent hallottam, a lényeget azonban igen.
Bunkó.
Szemétláda.
Rohadék.
Mocsok.
Egyedül Vicky és Tina ültek csendben a helyükön.
Vickyvel összetalálkozott a tekintetünk, az arcáról pedig szánalmat olvastam le. Azt azonban, hogy Sarah-t vagy Mr Verlacot sajnálta-e, nem tudtam eldönteni.
- Ekkora egy paraszt nincs még egy a világon - szólalt meg Josh is mellettem.
Tudtam, hogy arra vár, hogy egyetértsek vele, én azonban csak csendben bámultam rá.
Nem akartam elhinni, hogy én vagyok az egyetlen az osztályban, aki szerint Mr Verlac tök jogosan hívta ki Sarah-t felelni.
Sarah rengeteget lóg, amivel a  többiek nagyon is tisztában vannak, most mégis mintha elfeledkeztek volna erről a tényről.
Most pedig utolérte őt a karma.
Ez történt.
- Na jó, haladjunk inkább tovább a tananyaggal - sóhajtott egy nagyot Mr Verlac.
Fogalmam sincs, hallhatta-e azokat a dolgokat, amiket a többiek suttogtak róla, mindenesetre ugyanúgy telt az óra, mint máskor.
- Nem tudom, mit utálok jobban, az irodalmat vagy az infót - hallottam meg Nora hangját az irodalom utáni szünetben.
- Én az irodalmat szeretném, ha nem Mr Verlac tanítaná - jött Sabrina válasza.
Én továbbra is csak csendben ültem a helyemen, ugyanis egyszerűen képtelen voltam feldolgozni a reggeli jelenetet.
Becsengetés előtt pár perccel Mrs Kean jelent meg a teremben.
- Sziasztok! Hogy vagytok? Nagyon remélem, hogy osztályfőnökin mindenki be tudja majd mutatni az igazolásokat a hiányzásairól - mondta, majd jelentőségteljesen Sarah-ra és még néhány másik emberre nézett.
- Hát persze, tanárnő - válaszolta mézesmázos hangon Sarah.
- Tanárnő! Melyik órán mehetünk dolgozni? - látta meg a lehetőséget azonnal Nora.
Hogy Nora mit értett pontosan a "dolgozni" szó alatt, fogalmam sincs. Ő és Mia a legkreatívabbak az osztályban, így sokszor kérték meg őket, hogy készítsenek dekorációt ehhez-ahhoz, most azonban, hogy konkrétan miről volt szó, nem tudom.
- Én osztályfőnökin elengedlek titeket. Van még valamilyen laza órátok ma?
- Infó - vágta rá azonnal Nora - Meg társadalomismeret.
- Hát jó, majd meglátjuk. Beszélek Mr Wildennel és Mrs Harperrel.
- Biztos ők is elengednek - mosolygott szélesen Nora.
- Na megyek, megkérdezem őket - bólintott Mrs Kean, és már indult is volna kifelé, ekkor azonban Sabrina szólalt meg.
- Tanárnő, nem tudna Mr Verlackal is beszélni?
Mrs Kean kíváncsian fordult vissza, én pedig teljesen lefagytam ültömben.
- Miért, mi történt? - vonta fel a szemöldökét Mrs Kean.
- Az utolsó pillanatban változtatta meg a kötelező olvasmányt, a hozzá tartozó teszt pedig tök nehéz volt. És ezek után még elvárta volna, hogy feleljünk is - panaszkodott Sabrina.
Mivel mindezt Sabrina mondta, az "osztály legokosabb diákja", Mrs Kean egyáltalán nem kételkedett a szavában. Ha a "legokosabb" diák panaszkodik amiatt, hogy valami nehéz, akkor az valószínűleg úgyis van.
Valami ilyesmi játszódhatott le Mrs Kean fejében, ugyanis egyáltalán nem kelt Mr Verlac védelmére, mindössze bólintott, majd megígérte Sabrinának, hogy megbeszéli ezt Mr Verlackal.
Szegény Mr Verlacot ígyis eléggé sajnáltam, ezek után meg pláne.
Nem tudom, miért kellett Sabrinának árulkodnia...
Mr Wilden végül elengedte Norát és Miát az óráról, így ők nem voltak ott infón.
A mai órán weboldalt tanultunk meg készíteni. Vagy legalábbis valami olyasmit...
Mr Wilden első lépésként megtanította, hogyan tudunk egy weboldalon szöveget és képet megjeleníteni. Majd óra végén, mint aki jól végezte dolgát, összecsapta a két tenyerét.
- Na szóval, most, hogy megtanultuk az alapokat, már boldogulni fogtok a weboldal készítéssel. Házi feladatként azt szeretném, hogy hozzatok létre egyet - mondta, mire én értetlenül bámultam először Mr Wildenre, majd a képernyőmre.
Az volt a feladatunk, hogy keressünk egy állatos képet, majd programozzuk be, hogy az a kép megjelenjen a saját weboldalunkon. Én egy cuki majmos képet választottam, ami azonban olyan nagy felbontású volt, hogy bár megjelent a weboldalamon, a majomból semmi se látszódott, ugyanis kilógott a képernyőből.
Mr Wilden még csak azt se magyarázta el, hogy kell a kép méreteit beállítani, vagy hogy hogyan tudom megadni, hogy pontosan hol helyezkedjen el a weboldalon.
- Kaptok rá... Hát... Legyen egy hónap. Az bőven elég lesz - folytatta Mr Wilden.
Ijedten fordultam Vicky irányába, akinek az arcán szintén pánik tükröződött. Szerintem ő se tudta elképzelni, hogy mégis hogy a fenébe fogjuk mi ezt a feladatot megoldani...
Mivel Mrs Kean figyelmeztetett minket, hogy osztályfőnökin ellenőrizni fogja az igazolásokat, infó után mindenki azonnal nekilátott igazolásokat hamisítani...
Még Josh is...
Steve ennél ravaszabb volt, és ahelyett, hogy maga hamisította volna őket, inkább lehívott egy harmadikos lányt, hogy csinálja meg helyette.
- Mi legyen a szöveg? - kérdezte a lány, miután elfoglalta az egyik padot.
- Csak írd azt, hogy ,,Kisfiam betegség miatt nem tudott részt venni a tanórákon". És ezek a dátumok - fordította Steve a lány felé a mobilját.
- Nem lesz túl gyanús, hogy ilyen sokszor beteg voltál, mégse mentél orvoshoz? - vonta fel a szemöldökét a lány, mire Steve csak legyintett.
- Jó lesz az - mondta, mire a lány hozzá is látott a hamisításhoz.
- Nekem is tudsz csinálni? - jelent meg mellette Sarah is.
- Persze - bólintott a lány.
- Azta, teljesen más a kézírásod, mint Steve igazolásain - ámuldozott Sarah, miközben a lányt figyelte, ahogy az ő igazolásait hamisítja.
- Hát igen, az évek meg a rutin - vigyorgott a lány.
Osztályfőnöki előtt azonban még volt két óránk.
A harmadik óránk társadalomismeret volt, amiről nem igazán tudok sok mindent mondani, ugyanis szeptember óta csupán két órán voltam ébren. Ennek ellenére azonban két jelesem is volt belőle.
És nem azért, mert pont azon a két órán feleltem...
Eléggé meglepődtem, mikor megláttam a jegyeket az elektronikus naplóban. Először teljesen abban a tudatban voltam, hogy Mrs Harper csak véletlenül írta be őket, később azonban Josh elmagyarázta, hogy Mrs Harper nem szerette volna, ha pont társadalomismeretből kapnánk rossz jegyeket, ezért a dolgozatokat mindig a padtársunkkal közösen írjuk. Így ha én végig is aludtam az órát, Josh lepuskázta az egész dolgozatot jelesre.
- Jó napot mindenkinek! - lépett be a terembe széles mosollyal az arcán Mrs Harper pár perccel csöngetés után.
Ő is, mint az összes tanár, először az órát és a hiányzókat írta be, majd csak ezután fordult felénk, hogy elmondja, mit is fogunk tanulni az órán.
- A mai témánk a család lesz - jelentette ki vidáman.
Mert persze, hogy pont ennél a témánál kellett ébren lennem...
Miután átbeszéltünk néhány alapvető fogalmat, mint például azt, hogy mi is a család, Mrs Harper azt szerette volna, ha a felszólítottak jellemeznék a családjukat.
Tekintetemet azonnal a padomra szegeztem, és azért imádkoztam, hogy Mrs Harper engem ne szólítson fel.
Azonban miután Chloe és Linda mondtak pár szót a családjukról, Mrs Harper észrevette, hogy végre nem alszom át az óráját, így azonnal előttem termett, és széles mosollyal az arcán nézett rám.
- És a te szüleiddel mi a helyzet, Tabitha? - kérdezte kedvesen, ez a téma számomra azonban kicsit se kedves.
- Nem szeretnék róluk beszélni - jelentettem ki, Mrs Harper azonban nem hagyta annyiban a dolgot.
- Csak pár szót mondj róluk. Engedékenyek, szigorúak?
- Nem szeretnék róluk beszélni - ismételtem meg magam kissé ingerültebben, mire Mrs Harper arcáról egy pillanatra lefagyott a mosoly, a többiek pedig csendben bámultak rám.
Láttam a tekintetükön, hogy teljesen hülyének néztek, amiért egy ilyen egyszerű témáról nem vagyok hajlandó beszélni, azonban amint Mrs Harper átlibbent Mandyhez és őt kezdte faggatni, azonnal el is feledkeztek rólam.
Bűntudatom volt, amiért mogorván szóltam Mrs Harperhez, azonban a családom nem egy olyan téma, amit az iskolában szeretnék megvitatni.
Óra után mindenki folytatta az igazolások hamisítását.
Josh már előző szünetben kész lett az összessel, legalábbis erre következtettem, ugyanis nem láttam őt az osztályban, csak csengetéskor bukkant fel ismét a teremben.
Csakúgy, mint Nora és Mia, akik visszajöttek negyedik órára.
Óra közben ismét halk morajra lettem figyelmes, azonban most nem az egész osztály beszélt egyszerre, hanem egy ember súgott valamit a másiknak, az pedig egy harmadiknak és így tovább.
Nem lett volna ebben semmi gyanús, ugyanis máskor is szoktak sugdolózni, azonban ahányszor valaki befejezte a mondanivalóját, a másik fél meglepetten rám nézett.
Minél több emberhez jutott el az információ, annál több meglepett vagy épp dühös tekintet villant rám.
Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem a helyemen, miközben azon gondolkodtam, mégis mi a fenéért bámul engem mindenki.
Óra után a mosdóba siettem, akárcsak Sabrina. Majdnem egyszerre végeztünk, mikor én a mosdó ajtaját csuktam be, ő már az osztályunk kilincséért nyúlt.
Tudta, hogy mögötte vagyok, mégis becsapta az orrom előtt az osztályunk ajtaját, és ha nem torpanok meg időben, simán belefejeltem volna az ajtóba.
Biztos voltam benne, hogy direkt csinálta.
- Hát ez meg mi volt? - hallottam meg Mr Verlac hangját a hátam mögött, aki valószínűleg az egész jelenetet végignézte.
- Fogalmam sincs - pislogtam még mindig nagyokat a döbbenettől - Negyedik óra óta furán viselkedik mindenki - vontam vállat.
Mr Verlac a homlokát ráncolta, majd a szemében fény gyulladt.
- Ó, basszus - szitkozódott, amin eléggé meglepődtem - Mrs Kean kérdőre vont, amiért lecseréltem a kötelező olvasmányt. És hát kicsúszott a számon, hogy te választottad a másikat - nézett rám bocsánatkérően - Nora is ott volt a helyiségben, így ő is hallhatta a beszélgetésünket - tette még hozzá, és nem kellett folytatnia, tudtam, hogy ezzel arra akart célozni, hogy Nora simán továbbadhatta a többieknek az információt.
És amilyen pletykagép, ki is nézem belőle.
Csendben emésztettem a hallottakat, mikor Mr Verlac ismét megszólalt.
- Sajnálom.
Furcsa, de egyáltalán nem haragudtam rá.
- Ez van - vontam vállat - Én is sajnálom, amiért emiatt bajba került.
Mr Verlac szomorúan elmosolyodott, majd ő is vállat vont.
- Ez van - ismételte meg a szavaimat.
Igazából jobban sajnáltam Mr Verlacot, mint saját magamat.
Nem csak a kötelező olvasmány megváltoztatása miatt haragudtak a többiek Mr Verlacra, azonban ha én nem lennék, legalább emiatt nem utálnák őt.
Bűntudatom volt, és azon járt az eszem, mégis hogyan engesztelhetném ki Mr Verlacot.
Azt találtam ki, hogy felajánlom neki, hogy ha délután eljön a Sunrise-ba, ingyen kap egy csésze kávét. Már épp nyitottam is a számat, hogy megosszam ezt vele, azonban időközben elfogyott a bátorságom.
- Mennem kell, át szeretném nézni a tananyagot óra előtt - mondtam a kávés ötletem helyett a világ legnagyobb baromságát.
Mégis milyen tananyagot kéne osztályfőnökire átnézni?
Még jó, hogy Mr Verlec nincs tisztában az órarendemmel...
Mr Verlac megértően biccentett, majd elbúcsúztunk egymástól.
Osztályfőnökin Mrs Kean ígéretéhez híven sorban mindenkitől elkérte az igazolásokat.
- Édesanyád minden egyes alkalommal másképp ír alá? - ráncolta a szemöldökét Mrs Kean, amikor Josh vitte ki az igazolásait.
- Hát igen, attól függ, mennyire ér rá. Ezt például sietve firkantotta alá, azért ilyen ronda - mutatott az egyik igazolásra.
Mrs Kean nem úgy tűnt, mint aki elhiszi Josh magyarázatát, mindenesetre elfogadta az igazolásokat, a laptopon pedig bejelölte Josh neve mellett, hogy igazoltan volt távol.
- Tabitha - mondta ekkor Mrs Kean az én nevemet, mire értetlenkedve bámultam rá.
- Igen?
- Hozd az igazolásodat - mondta szinte parancsolva.
- De hiszen nem is hiányoztam - vitatkoztam vele.
- Dehogynem. Be vagy írva március 26-ára.
A homlokomat ráncolva gondolkodtam, majd eszembe jutott.
- Aznap volt a spanyol verseny.
Mrs Kean döbbenten fordult felém.
- Te voltál versenyen?
Már épp válaszoltam volna, Kristin azonban megelőzött.
- Igen, ráadásul második lett - dicsekedett helyettem, amiért igazából még hálás is voltam, így ugyanis legalább valaki megerősítette, hogy tényleg ott voltam a versenyen és nem hazudok.
- Ó, hát, gratulálok - mondta Mrs Kean, majd bejelölte az "iskola képviseletében távol" opciót a nevem mellett - Sarah - szólította a következőt.
Egyre többen vittek ki olyan igazolást, amit a harmadikos lány hamisított, aki tényleg elég jól végezhette a dolgát, ugyanis Mrs Keannek egyáltalán nem tűnt fel, hogy az igazolások ugyanattól az embertől származnak.
Miután az utolsó órát is sikerült túlélnem, gyorsan mindent a táskámba pakoltam, ám még így is gyorsabban hagyták el a többiek az épületet, mint én.
Azonban mikor a kabátomat vettem magamra, észrevettem, hogy nem vagyok egyedül.
- Hát te? - fordultam Vicky felé, aki továbbra is a helyén ült.
- Ma csak a későbbi busszal megyek haza. Neked megy most vonatod?
- Nem. Dolgozni megyek.
- Elkísérjelek?
- Ha szeretnél - mosolyodtam el, mire Vicky is gyorsan magára kapta a kabátját - Indulás előtt el kell még pakolnom ezeket a szekrényembe - mutattam a kezemben tartott tankönyvekre, amiket természetesen ma is megsétáltattam.
- Rendben - bólintott, majd el is indultunk a folyosón.
- Szóval, hogyhogy a későbbi busszal mész?
- Megígértem a húgomnak, hogy ma együtt buszozunk haza - vont vállat.
- Neked van húgod? - döbbentem meg, eddig ugyanis még sose hallottam róla.
- Aha, öt évvel fiatalabb, mint én - mondta, pont akkor, amikor odaértünk a szekrényemhez - Na és neked van tesód? - kérdezte, miközben épp a tornazsákomat próbáltam úgy eligazítani a szekrényemben, hogy a könyvek is beférjenek.
Hirtelen megmerevedtem.
Hát ezért nem vitattuk még meg, kinek hány testvére van, mivel a sajátomról nem akartam beszélni.
Vicky azonban a barátnőm, így tartoztam neki annyival, hogy legalább annyit kinyögök, hogy nem vagyok egyke.
- Van egy bátyám - ismertem be végül.
- Ú, hány éves?
- Nyolc évvel idősebb - válaszoltam, majd bezártam a szekrényem ajtaját.
- Elég nagy a korkülönbség. Jól kijöttök?
- Szuperül - mondtam kicsit se meggyőzően - Mehetünk? - kérdeztem meg inkább, még mielőtt Vicky tett volna fel egy újabb kérdést Theoval kapcsolatban.
- Persze - bólintott, ezután pedig szerencsére nem folytattuk a testvér témát.
Ami az illeti, az összes sulis témát kerültük, amiért nagyon hálás voltam Vickynek. Teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk útközben, a Sunrise előtt pedig elbúcsúztunk egymástól.