Tiltott gyümölcs

6. fejezet - Tabitha

2017. szeptember 5.

Mindig is úgy gondoltam, hogy unalmas, átlagos életem van. Valószínűleg éppen ezért döntött az Isten úgy, hogy kissé változtat a dolgon. Na de haladjunk szépen sorjában...
A második félévben is sikerült megúsznom az intőket, és ezt főleg Joshnak köszönhettem. Mint kiderült, nem igazán szeret tanulni, velem ellentétben azonban mindig puskákkal készült a dolgozatokra. Én is írhattam volna puskákat, ha nem aludtam volna végig az órákat és meglettek volna a tananyagjaim. Bepótolhattam volna őket, délutánonként azonban semmi kedvem nem volt a sulival foglalkozni. Josh azonban nagyon szívesen kölcsönadta a puskáit, és sikerült mindkettőnknek egy közepes teljesítményt produkálnunk. Természetesen azért karókat is zsebeltem be, ugyanis a felelésekre még mindig nem igazán tudtam, hogy készülhetnék fel, tekintve, hogy se jegyzeteim, se alap tudásom nem volt. 
Mielőtt elkezdődött volna a nyári szünet, sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a munkahelyemmel. A nyár azt jelentette, hogy az egész napot otthon töltöm és Theoval is többször kell egy légtérben lennem. Éppen ezért lett volna szükségem egy olyan helyre, ahová menekülhetek. Másrészt viszont ott volt anyám, aki a legtöbbször megtiltotta, hogy elmenjek otthonról, és tudtam, hogy kitérne a hitéből, ha heti háromszor közölném vele, hogy márpedig én beutazok Bridgeportba, hogy "a barátaimmal töltsem a szabadidőmet". Emellett feltűnt volna neki a rendszeresség, hogy mindig ugyanabban az időben, ugyanazon a napon megyek el, és nem akartam, hogy tudjon a munkahelyemről. Na nem mintha attól tartottam volna, hogy egyszer meglátogatna a kávézóban, hisz még a szülői értekezletek miatt se volt képes beutazni Bridgeportba, egyszerűen csak nem akartam elmondani neki. Francisszal végül abban egyeztünk meg, hogy nyáron úgyis sok diák keres nyári munkát, majd valakit felvesz a helyemre, szeptemberben azonban szeretettel vár vissza. Néhány alkalommal azért természetesen nyáron is ellátogattam a kávézóba, mint vendég, ilyenkor pedig Josie és nagy meglepetésemre Francis is megosztották velem a legfrissebb helyi pletykákat és nagyon jót beszélgettünk.
Időközben arra is rájöttem, hogy Theonak vannak barátai, amin nagyon meglepődtem. Velem ellentétben Theonak nem kell engedélyt kérnie anyánktól, ha a barátaival akar találkozni, így elég sokszor volt házon kívül. Az alkalmat kihasználva az időt olvasással töltöttem. Képtelen vagyok szavakkal leírni, mennyire boldog voltam, hogy végre újra nyugodtan olvashatok. Természetesen közben a könyvespolcom is gazdagodott néhány újabb könyvvel.
Emellett aludni is tudtam, miközben Theo játszott, ugyanis a fejhallgató miatt nem hallotta az állítólagos horkolásomat. Olvasás közben zavartak volna a játéktársainak osztogatott utasításai, alváskor azonban az se érdekelt volna, ha egy bombát robbantanak fel mellettem.
Tegnap pedig elkezdődött egy újabb tanítási év. Első nap csupán azért kellett beutaznom Bridgeportba, hogy meghallgathassuk az igazgatónő beszédét, aki sok sikert és kitartást kívánt az újabb évhez, különösen az érettségizőknek. Ekkor Mrs Kean odasúgta nekünk, hogy élvezzük ki a következő két évet, ugyanis nagyon gyorsan elszáll, és hamarosan mi leszünk a végzősök. Jobb szerettem volna, ha nem emlékeztet erre minket.
Mivel a beszéd után azonnal mehettünk haza, nem igazán volt alkalmam, hogy bármelyik osztálytársammal is váltsak néhány szót. Így csak ma tudtam kifaggatni Josht, hogy mi újság vele. Nem utaztak külföldre a szüleivel, mint mások, azonban nagyon sok időt töltött a barátaival, és az elmesélése alapján nagyon jó nyara lehetett. Ezután kissé ciki volt bevallanom, hogy a nyár nagy részét otthon töltöttem, de legalább volt alkalmam egy csomót olvasni. Nagy meglepetésemre Josh csak nevetett, majd megkért, hogy meséljek neki néhány könyvről, amelyek a legjobban tetszettek.
Az órarendünket még a szünet utolsó hetén feltöltötték a netre, így tudtam, hogy ma matekkal kezdünk. Ez a legelkeserítőbb dolog a világon. Miért nem kezdhetünk például törivel?
Ahogy sejtettem, Mrs Deckert egyáltalán nem érdekelték a nyári élményeink, vagy hogy a két hónap alatt azt is elfelejtettük, hogy mégis melyik suliba járunk, azonnal belevágott a tananyagba. Mivel a szünet alatt sikerült egész jól kialudnom magam, kivételesen figyeltem az órán, mégse értettem semmit, és ahogy elnéztem, a többiek sem.
A második óránk irodalom volt, ám mielőtt elkezdődött volna, fültanúja voltam egy furcsa megjegyzésnek.
- Annyira kíváncsi vagyok, ki lesz, most hogy Mrs Kyle elment - szólalt meg Nora, aki épp Jessivácal és Sabrinával beszélgetett mögöttem.
A homlokomat ráncoltam. Fogalmam se volt, miről beszélhetett. Hogy érti, hogy Mrs Kyle elment? És ezt Nora mégis honnan tudja? Bár ezen nem igazán lepődtem meg, ugyanis bármi történhetett a suliban, Nora biztos, hogy tudott róla. Fogalmam sincs, honnan szerezheti az információit.
Mikor becsengettek, azt hittem, kifutok a világból, mikor Mr Verlac lépett be a terembe. Kikerekedett szemekkel bámultam őt, és egészen addig abban a tudatban voltam, hogy bizonyára csak rossz helyre jött, amíg le nem tette a cuccait a tanári asztalra, majd visszasétált középre és végignézett rajtunk.
- Üdvözlök mindenkit. Sebastian Verlac vagyok, és az a jó hírem van számotokra, hogy mostantól én tanítom nektek az irodalmat - mondta, én pedig közben azon gondolkodtam, véletlenül nem aludtam-e el matek után, csak nem emlékszem rá, és ez az egész csak álom. Így is elég ciki, hogy eltaláltam a mosdó ajtajával, most meg pláne, ha tanítani is fog.
Azonnal záporozni kezdtek a kérdések, hogy mégis hol van Mrs Kyle. Mint kiderült, babát vár, és úgy döntött, nem vállalja a tanítást.
- Na jó, mielőtt nekilátnánk az új évnek, megkérnék mindenkit, hogy mutatkozzon be, valamint esetleg mondja el, hová valósi. Kezdjük mondjuk Joshnál - biccentett fejével a padunk felé.
- Josh, Shellwood - a bemutatkozás után Mr Verlac aprót biccentett, majd engem kezdett fürkészni.
- Tabitha, Folkestone - hadartam el gyorsan, Mr Verlac pedig azonnal a mögöttem ülőkre fordította a figyelmét.
Amíg a bemutatkozás tovább folytatódott, megkérdeztem Joshtól, hogy Mr Verlac mégis honnan tudta a nevét. Megtudtam, hogy a tanár szintén Shellwoodban él, akárcsak Josh, és ugyanazzal a busszal járnak be reggelente, valószínűleg ezért ismeri. Hálát adtam az égnek, amiért Mr Verlac buszozik, ugyanis vonattal is beutazhatna Bridgeportba. Pont azzal, amivel én is.
Bemutatkozás után Mr Verlac azonnal belevágott a tananyagba. Miután kicsengettek és a tanár elhagyta a termet, meglepődve pislogtam, mikor ránéztem a füzetemre. Mr Verlac az óra nagy részében a tananyagot magyarázta, majd az egész mondanivalójából mindössze három mondatot diktált le nekünk. Tekintve, hogy könyveket nem használunk, elképzelni se tudom, mégis hogy a fenébe akar majd minket feleltetni.