2016. szeptember 19.
Reggel izgatottan keltem fel. Bár Josie nem említett konkrét napot, mikor ugorjak be a kávézóba a válaszért, reménykedtem benne, hogy már ma megtudom, hogy kapok-e állást vagy sem.
Időközben a születésnapomat is megünnepeltük. Már megszoktam, hogy az ünneplés annyiból áll, hogy anyám tortát süt nekem, majd ebéd után vág nekem egy szeletet, mintha egy hétköznapi desszert lenne. Se gyertya, se születésnapi jókívánságok...
A hétvégén apám is visszautazott Németországba, így ismét hárman maradtunk.
A nap átlagosan telt, végre sikerült többet beszélgetnem Miával. Kiderült, hogy ő is imád olvasni, bár az ízlésünk eléggé eltér. Én a fantasy és a romantikus könyvekért vagyok oda, míg ő a komolyabb hangvételű történeteket szereti. Bár jól elbeszélgettünk, még nem éreztem úgy, hogy személyes dolgokról is tudnék neki mesélni.
Éppen ezért irigyeltem a mögöttünk ülő két lányt, Jessicát és Sabrinát. Ők is csak most ismerkedtek meg, mégis úgy viselkedtek egymással, mintha ezer éve ismernék egymást.
A tanárokról is fokozatosan kezdett kialakulni egy kép a fejemben. Legjobban a biosztanárunkat, Mrs Marint kedvelem. Aranyos, középkorú nő, aki megérti, hogy nem a biológia körül forog a világ, hanem más tantárgyaink is vannak. A minap Steve-et hívta ki felelni, ő azonban nem tanult semmit. Mrs Marin próbált neki segíteni, Steve azonban pár szónál többet nem tudott kinyögni. Annak ellenére, hogy karót kapott, nem ő érezte magát rosszul, hanem Mrs Marin, amiért ilyen jegyet kellet adnia.
A matektanárunkat, Mrs Deckert azonban ki nem állhatom. Szerintem mindent elárul róla, hogy már az első héten témazárót íratott velünk. Ezzel nem is lenne bajom, ha nem magyarázna olyan rettenetesen rosszul. Mrs Decker mégis azt hiszi, mi vagyunk a buták, amiért nem értjük meg őt, és elég könnyen kijön a sodrából.
Az osztályfőnökömmel, Mrs Keannel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Fizikát tanít, ami eleve nem a szívem csücske, mégse a tanítási módszerével vannak problémáim, hanem a személyiségével. Azonban hogy mi zavar benne, nem igazán tudom elmagyarázni.
Közben azt is megtudtam, hogy Miának igaza volt, és a tanárt, akit sikerült a mosdó ajtajával eltalálnom, Sebastian Verlacnak hívják, a kabinja pedig a mi osztályunk mellett található. Ami azért ciki, mivel szünetekben a sok jövés-menés miatt az ajtónk többnyire résnyire nyitva van, és mivel a mi padunk pont az ajtótól nem messze található, a tekintetem sokszor a folyosóra téved, és nem egyszer találkozott a tekintetünk Mr Verlackal, amíg elhaladt az ajtónk előtt.
Órák után általában én vagyok az utolsó, aki elhagyja a termet, ma azonban gyorsan összepakoltam és elsőként léptem ki a suliból, hogy a kávézóba siethessek.
Mikor megérkeztem, az ajtó felett a Sunrise feliratot láttam meg kivilágítva. Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a múltkor még nem volt ott. Az érkezésemet halk csilingelés jelezte, Josie pedig felnézett rám a pult mögül, és rám mosolygott. Tekintve, hogy Josie-t még nem láttam úgy, hogy ne mosolygott volna, fogalmam se volt, hogy jó vagy rossz híre van-e a számomra. A legjobban bízva sétáltam oda hozzá.
- Szia. Várj meg itt - köszöntött Josie, majd eltűnt egy ajtó mögött.
Egy perc múlva egy férfival az oldalán került elő újra.
- Ő itt Francis, a nagybátyám - mutatta be, majd a férfi felé fordult - Ő pedig... - kissé elgondolkodott, aztán eszembe jutott, hogy nem tudja a nevemet - A lány, akiről meséltem - fejezte be végül Josie.
Gyorsan a kezemet nyújtottam.
- Tabitha Galavan - mutatkoztam be.
- Örvendek - rázott kezet velem Francis.
Alaposan végigmért, mint mikor egy ember vizsgálja az árut a boltban, hogy mégis melyiket válassza.
- Nem ilyen hirtelen kéne alkalmazottakat felvennem, de úgy hallottam, te nagyon szeretnél dolgozni.
- Így van - bólintottam.
- Szóval tizenhat éves vagy?
- Igen - mondtam, majd hogy bebizonyítsam, elővettem a személyimet, és megmutattam neki.
- Nos, utólag is boldog születésnapot - mosolygott rám.
Visszaadta a személyimet, amit visszaraktam a táskámba.
- Nos, mivel kiskorú vagy még, csak heti három napot dolgozhatnál - mondta, én pedig itt kezdtem el reménykedni, hogy enyém az állás. Ugyanis ha nem szeretné, hogy itt dolgozzak, minek közölne velem ilyen információkat?
- Nekem megfelel - bólintottam.
- Emellett rád maradna a takarítás is. A mosdók is idetartoznak - folytatta.
- Nekem megfelel - ismételtem meg.
Egy ideig újra fürkésző tekintettel végigmért, majd a kezét nyújtotta.
- Gratulálok, fel vagy véve.
ESTÁS LEYENDO
Tiltott gyümölcs
RomanceTabitha Galavan a bridgeporti gimnázium diákja, élete azonban cseppet sem olyan egyszerű, mint korabeli társaié. Élete a feje tetejére áll, mikor kiderül, hogy bátyja, Theo otthagyta az főiskolát, így visszaköltözik hozzájuk. A fiú dühkezelési probl...