Tiltott gyümölcs

10. fejezet - Tabitha

2017. december 4.

Hivatalosan is kijelentem, hogy gyűlölöm Mr Verlacot.
Utálom azokat a tanárokat, akik azt hiszik, hogy csak az általuk tanított tantárgy létezik a világon. Márpedig nekünk, diákoknak több mindenre kell tanulnunk, emellett prezentációkat készítenünk és kötelező olvasmányokat olvasnunk. Fogalmam sincs, miért hiszik azt a tanárok, hogy prezentációt összedobni öt percig tart, mikor olyan témákat adnak, amikről semmi információ nincs a neten, legfeljebb ha átnézünk ezer weboldalt. Olyankor talán sikerül mindegyikről kiragadnunk egy mondatot a témához, és öt óra után meg is születik a tízoldalas prezentáció. Oké, bevallom, a kötelező olvasmányokhoz már nem igazán tudok hozzászólni, ugyanis inkább olvastam az általam szeretett könyveket, így azok nem igazán vettek el értékes perceket az életemből.
Emellett a sors olyan tanárral is megáldhatja a diákot, mint Mr Wilden, ilyenkor pedig a gyerek kénytelen saját magát tanítani. Az utolsó naplóbejegyzésemtől számítva következő órán Mr Wilden megmutatta a csillagos feladat megoldását, mi pedig természetesen nem értettünk belőle semmit, csak lemásoltuk azt, amit a táblára kivetítve láttunk. Akkor estünk pánikba, mikor óra végén Mr Wilden közölte, hogy következő alkalommal hasonló feladatot kaphatunk a dolgozatban. Tekintve, hogy infóból csak heti egy óránk van, elég ritkán kapunk belőle jegyet, így tudtam, hogy minél jobban kéne megírnom, hogy tűrhetőre jöjjön ki az átlagom félévkor. Vicky is pánikba esett, ugyanis hiába jó tanuló, a programozáshoz ő se ért, így kénytelen voltam a másik barátomra, a youtube-ra hagyatkozni. Meglepődtem, hogy tényleg van fent egy csomó videó, ahol csillagokat így meg úgy programoznak be. Legalább egy hétig bújtam a videókat, míg eljött a dolgozat ideje. Azt hittem, örömömben leesek a székről, mikor Mr Wilden konkrétan olyan feladatot adott, amiről egy héten keresztül néztem youtube videót.
Igazából, az utóbbi időben egyre több tananyagot bepótoltam és többet is tanultam. Legalábbis próbáltam. A minap a nappaliban ülve épp a kémiafüzetemet próbáltam dekódolni, mikor odajött anyám, és elkezdte mesélni, hogy milyen remek spanyol szappanoperát néz mostanában. Meglebegtettem előtte a füzetemet, hátha nem vette észre, hogy épp tanulni próbálok, mire bocsánatot kért, hogy megzavart, majd három perc után ismét megszólalt. Kár, hogy nem a Nunca eres sola, mi amorból feleltetnek a tanárok, anyám ugyanis kitűnő részletességgel mesélte el a sorozat történetét, és már engem is kezd érdekelni, mi lesz Carmen és Jose Antonio sorsa.
Emellett egy általános iskolás barátnőm, Emily is gyakrabban hívott mostanában. Tekintve, hogy mentális problémákkal küzd, mindenképp segíteni akartam neki, így biztosítottam róla, hogy bármikor felhívhat, ha szüksége van rám. 
Ezek mellett pedig természetesen még mindig a Sunrise-ban dolgozok. És mégis, mostanában egyre gyakrabban kerítek sort iskolai dolgokra. Kivéve egyre. Semmi kedvem ugyanis egy olyan tantárgyra készülni, amit egy olyan tanár tanít, aki minden héten megszívat.
Nem viccelek, ha azt mondom, hogy Mr Verlac heti rendszerességgel ajándékoz meg karókkal. Fogalmam sincs, mi baja lehet velem, és miért nem képes megvárni, míg magamtól jelentkezek felelni, hogy kijavítsam a jegyeimet. Valamint így december elejére arra is rájöttünk, hogy a hónapok végén íratott dolgozatok a védjegye, amiket természetesen üresen adtam le.
Ma pedig újabb hét kezdődött, és természetesen irodalom volt az első óra. Nagyot tévedtem, mikor azt hittem, Mrs Deckerrel a legrosszabb kezdeni a napot. Ma azonban nem aggódtam a karó miatt, ugyanis időközben megjelent a suliújság, amihez feleletmentesítő is járt.
- Jó reggelt - köszönt Mr Verlac, miután becsengettek.
Természetesen tervezett feleltetést, és természetesen ismét az én nevem hangzott el, miután alaposan áttanulmányozta a noteszét. Ördögi vigyorral vittem ki neki a feleletmentesítőt, aminek láttán csak sóhajtott egyet. Becsúsztatta a noteszébe, és észrevettem, hogy nem én vagyok az első, aki leadta neki, ugyanis akkora mennyiséget sikerült összegyűjtenie, hogy a notesze nem bírt csukva maradni.
Hogy utánam kit hívott ki, fogalmam sincs, ugyanis miután visszaültem a helyemre, azonnal a padomra hajtottam a fejem és elaludtam.
Hirtelen hatalmas zaj ébresztett fel. Ijedten kaptam fel a fejem, mire Mr Verlacot pillantottam meg a padunk előtt. Lenézett rám, majd miután megbizonyosodott arról, hogy ébren vagyok, továbbsétált.
Kérdőn néztem Josh-ra. Azt hittem, dolgozatot írunk vagy valami, Josh azonban csak megvonta a vállát. Ezután Mr Verlacra figyeltem, majd egy idő után rájöttem, hogy az új anyagot magyarázza. Most komolyan ezért ébresztett fel?
Jobbnak láttam, ha nem alszom vissza, azonban Mr Verlac nem ment azzal sokra, hogy felébresztett, a szavai ugyanis összefolytak a fejembe, és fogalmam se volt arról, miről beszél.
Miután Mr Verlac végre elhagyta a termet, ismét lehajtottam a fejemet a padra. Körülbelül öt perc telhetett el, mire Josh bökdösni kezdett. Felkaptam a fejemet, és kissé mérgesen bámultam a padtársamra.
- Matek lesz - mondta Josh.
Nem értettem, miért volt olyan fontos, hogy ezt közölje velem. Gondolkodni kezdtem, és rájöttem, hogy hiszen ma hétfő van.
- Nincs is hétfőnként matekunk.
- Nem nézted a helyettesítést? - vonta fel a szemöldökét Josh - Ma nincs Mrs Kean, így elmarad a fizika. Cserébe viszont matekunk lesz - mondta, mire én kínomban felnyögtem.
Amit viszont még mindig nem értettem, hogy ezért Josh miért ébresztett fel. Máskor se vagyok képben, épp milyen óránk ülünk.
- Mrs Decker íratni akar - folytatta Josh, mire még mindig kérdőn néztem rá - Te vagy a hetes - nyögte ki végül.
Kínomban ismét felnyögtem, majd feltápászkodtam a helyemről. Mrs Decker az egyetlen tanár, aki képtelen lecipelni a dolgozatfüzeteinket, így mindig a hetesnek kell felmennie értük. Nagyot ásítottam, miközben felmentem a lépcsőn. Először Mrs Decker kabinjánál próbálkoztam, ott azonban hiába kopogtam, nem kaptam választ. Végül átsétáltam a tanári ajtajához. Röviddel azután, hogy bekopogtam, az ajtó kinyílt. Természetesen Mr Verlac állt velem szemben.
- Umm, Mrs Deckert keresem - nyögtem ki, bár a háta mögött bekukucskálva láttam, hogy a tanári üres.
- Nincs itt - erősítette meg Mr Verlac a megfigyelésemet.
Bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd azon voltam, hogy távozzak, ekkor azonban Mr Verlac ismét megszólalt.
- Ha már itt vagy, beszélhetnénk - fonta össze a két karját a mellkasa előtt - Például a jegyeidről és arról, hogy miért nem tanulsz.
- Én tanulok - jelentettem ki.
Na jó, irodalomra pont nem, de más tantárgyra igenis tanulok.
- Na persze - nevette el magát Mr Verlac.
- Ha nem szívatna meg minden egyes héten, talán lenne is kedvem tanulni - jött ki a számon.
- Talán az is segítene, ha nem lennél ennyire lusta és semmirekellő - emelte fel a hangját, mire én döbbenten néztem rá, aztán pedig sarkon fordultam, ugyanis attól féltem, hogy olyat mondok, amit később megbánok.
Az osztályba érve mérgesen dobtam le magam a helyemre, mire Josh kérdőn nézett rám.
- Hol vannak a füzetek?
Válaszul csak megráztam a fejem. Már rég megfeledkeztem a füzetekről, és nem volt az az isten, hogy én még egyszer felmenjek az emeletre. Mr Verlacnak fogalma sincs róla, mi folyik az életemben, így semmi joga nem volt hozzá, hogy olyanokat vágjon a fejemhez.
Becsengetés után Mrs Decker meg is jelent a füzetekkel a kezében.
- Ki az, aki nem volt képes lehozni őket? Világosan megmondtam, hogy íratni fogok - dühöngött.
A dolgozat Josh-nak köszönhetően egész jól sikerült, legalábbis a többi jegyemhez képest.
Szünetben Sabrina hangja ütötte meg a fülemet.
- De szerinted tényleg jó lett? - kérdezte Jessicától, mire fél szemmel feléjük néztem, és észrevettem, hogy még mindig a suliújságot lapozgatják.
Sabrina is benne volt a szerkesztőségben, ő felelt a filmajánlóért. Ő pedig kreatívan a Titanicot ajánlotta. Mert persze nem az az egyik legismertebb film a világon...
- Ez a legjobb filmajánló, amit valaha olvastam - jött Jessica válasza, mire én a szemeimet forgattam, majd inkább átmentem Vickyékhez.
- Nem jöttök ki a folyosóra? - kérdeztem tőlük, mire mindketten bólintottak.
Természetesen annyira szerencsés vagyok, hogy amint kitettem a teremből a lábam, Mr Verlac suhant el előttünk a folyosón. Nem foglalkoztam vele, lehuppantam az egyik székre, majd Vickyék felé fordultam.
- Véletlenül sincs mogyorós csokitok, ugye?
- Százszor megmondtuk, hogyha csokit akarsz enni, akkor reggel ugorj be a boltba - nevetett Tina.
Mr Verlac eltűnt a kabinjában, én pedig Vickyre pillantottam. Úgy nézett ki, mint aki nagyon szenved.
- Mi a baj? - kérdeztem tőle.
- Fáj a feje - válaszolt Vicky helyett Tina.
- Miért nem mész akkor haza?
- Zárva vannak az ajtók, és nincs itt Mrs Kean, így fogalmam sincs, kitől kérjek eltávozásit - mondta Vicky, miközben fejét a falnak döntötte.
Hangos ajtónyikorgás hallatszott a folyosó végéről, majd Mr Verlac közeledett felénk . Már majdnem elment előttünk, mikor hirtelen lenézett ránk, és valószínűleg ő is észrevette a Vicky arcára kiült kínt.
- Mi a baj? - kérdezte gyengéden.
Na persze, most bezzeg kedves.
Gyűlölettel a tekintetemben néztem fel rá, mire találkozott a tekintetünk. Egy ideig farkasszemet néztünk, aztán Vickyt mustrálta.
- Fáj a feje - válaszolt ismét Vicky helyett Tina.
- Tudok adni fájdalomcsillapítót, ha kérsz - ajánlotta fel Mr Verlac - De ha nagyon fáj, jobb lenne, ha elmennél orvoshoz. Írjak neked eltávozásit? - kérdezte, mire Vicky bólintott.
Mr Verlac ismét elindult a kabinja felé, én pedig hitetlenkedve néztem utána. Mégis mi a fenének játssza el a jófej tanárt?
Vickynek és Tinának végül nem meséltem el, hogyan tette pocsékká a napomat Mr Verlac, a Sunrise-ban azonban Josie-nak dühöngtem egy ideig.
- Ezt nem néztem volna ki belőle - csóválta a fejét Josie.
- Josie, egyszer láttad őt életedben. Légyszi, ne az alapján döntsd el, hogy szerinted mire képes és mire nem.
- Ami azt illeti... - kezdte, én pedig azonnal felkaptam a fejem - Elég gyakran járnak ide a haverjaival. Csak keddenként, mikor te nem dolgozol.
Megdöbbenve dolgoztam fel az információt. Hálát adtam az égnek, amiért keddenként járnak ide. Ha összefutnék vele, tuti az ölébe önteném a forró kávét.