XOXO (Kisses and Hugs)

Kisses - MarkHyuck (NCT)

Szinte már állandó eseménynek számít, hogy ha kamerák vesznek minket, akkor megpróbálok megpuszilni valakit. Ez a valaki az egyik mellettem ülő csapattársam szokott lenni, leggyakrabban Taeil és Mark. Taeilt egyáltalán nem zavarja ez a szokásom, Mark viszont sose hagyja, hogy az arcához érjek, folyton elhúzódik. Pedig annyira szeretném végre megpuszilni őt! Jót tenne a kis lelkemnek.

Ahhoz viszont előbb tervet kell kovácsolnom. Marknak nagyon jók a reflexei, nehéz csak úgy meglepni, ezért vagy nagyon gyorsnak kell lennem, vagy sarokba kell őt szorítanom. És magamat ismerve az utóbbi lesz, mert ki akarom élvezni a pillanatot, és mert imádok Markra vadászni.

Az első ötletem az volt, hogy reggeli után kapom el, de végig Yuta mellett maradt, azzal pedig nem számoltam, hogy őt is ki kell iktatnom. Markkal még csak elbánok egyedül, de ha már ketten vannak egy ellen, az nem igazságos. Szóval várhatok a délelőtti énekpróba végéig, hátha akkor majd adódik jó alkalom.

Majdnem sikerült, de sajnos csak majdnem. Túl jók a reflexei, mondtam már? És mostmár azt is tudja, mire készülök. Nem lesz ez így jó.

Ha nem tudnám, hogy előre meg volt szervezve a napja, azt hinném, direkt kerül engem. Egész délután Johnny-val forgat a YouTube csatornánkra, úgyhogy kezdek nagyon elkeseredett és elszánt lenni azt hiszem. Egy elkeseredett Haechan pedig különösen veszélyes tud lenni, majd te is meglátod, Mark. Majd meglátod...

Tökéletes. Mark belesétált a csapdába, és felment a szobánkba lehozni nekem a telefontöltőmet, arra egyáltalán nem is számítva, hogy van egy meglepetésem a számára. Halkan felsétáltam a lépcsőn, mögötte pár lépéssel lemaradva, és mielőtt az ajtó becsukódott volna, gyorsan besurrantam vele együtt a szobába, majd elfordítottam az előre odakészített kulcsot a zárban.

- Meglepetés - szólaltam meg mosolyogva, mire Mark ijedten megfordult, így pedig szembetalálkozott velem.
- Hyuck, mit csinálsz itt? - lépett hátra, én azonban nem hagytam, hogy megnőjön köztünk a távolság. - Azt hittem azért küldtél fel a töltődért, mert te túl lusta vagy feljönni, most meg... - Mark háta találkozott a szemközti fallal, ahogy nem volt hova tovább hátrálnia, én pedig győztesen megtámaszkodtam a kezeimen a feje két oldalán, így csapdába ejtve őt.
- Megvagy - nem kellett hangosan beszélnem, mert végre olyan közel voltunk egymáshoz, amennyire én akartam.
- Mit akarsz tőlem, Donghyuck? - kérdezte Mark a mellkasomra téve a tenyerét, így mutatva, hogy el tudna tolni magától, ha akarna, de tudtam, hogy amíg nem adok erre feltétlenül okot, addig nem fog tenni semmit.
- Egy puszit - néztem rá annyira édesen, amennyire csak bírtam, mire ő sóhajtott egyet.
- Egy puszit? És ezért üldöztél engem egész nap?
- Aha - mosolyodtam el.
- Őrült vagy, Donghyuck-ah.
- Lehet - a becenév hallatán valahogy felbátorodtam, és hozzábújtam Markhoz, aki a karjaival viszonzásul átfogta a derekamat.
- Miért akarsz annyira egy puszit tőlem? - kérdezte némileg megbékélve a helyzettel.
- Mert szinte sosem puszilsz meg. És azt se hagyod, hogy én csináljam - mondtam panaszosan, mire halkan kinevetett.
- És ha megpuszillak, akkor békénhagysz végre?
- Ennyire idegesítelek? - rosszul esett, hogy így érez. Lehet már nem is kedvel annyira, mint régen? Ezért nem tölt annyi időt velem?
- Nem... nem ezt akartam mondani - szabadkozott zavartan Mark.
- Mindegy, megértelek - húzódtam el tőle. - Nem kell, ha nem akarod.
- Várj, Hyuckie - kapta el a karom, mire visszanéztem rá. - El ne menj a puszid nélkül.
- Ja jó - fordultam el egy kicsit oldalra, ő pedig közelebb lépett hozzám és az állam alá nyúlt, azonban még mielőtt az ajka az arcomhoz ért volna, maga felé fordította a fejem, és a puszi helyett, amit kértem, egy puha csókot kaptam. Az érintés hatására behunytam a szemem, és bátortalanul csókoltam vissza, mivel Mark még sosem csinált ilyet. Új volt, ahogy az ajkaimhoz ért, ahogy az arcomra simított, ahogy megszeretgetett, mintha a számára legkedvesebb ember lennék a világon, de ez volt a legkellemesebb érzés, amit valaha bárkivel megtapasztaltam. Még senki se volt velem ennyire gyengéd és közvetlen és...

- Ez mi volt? - tettem fel a lehető legértelmesebb kérdést, de nem volt kínos, mert Mark is eléggé meg volt illetődve.
- Egy puszi. A szádra - motyogta akadozva, mint aki most fogja fel, hogy mi történt az előbb.
- Ez egy csók volt. Mark, te megcsókoltál - jelentettem ki, amire egyikünk se tudott mit mondani.
- Nem akartad? - szólalt meg egy idő után szomorúan Mark, én pedig válasz helyett a két tenyerem közé fogtam az arcát és jó hosszan szájon csókoltam őt.
- Eddig nem tudtam, hogy akarom - vallottam be, miután elváltunk egymás ajkaitól.
- Én tudtam. Már egy ideje tudom - suttogta Mark, a hangjától pedig végigfutott a borzongás a hátamon. Vajon korábban is váltott ki belőlem ilyeneket, csak nem vettem észre, mert azzal voltam elfoglalva, hogy hogyan vicceljem meg, vagy csak most jelentek meg, hogy megcsókolt? - Szerelmes vagyok beléd, Hyuckie.
- Én is, vagyis azt hiszem... nem tudom... de én is szeretlek, csak...
- Értem - mosolygott rám Mark, és adott egy újabb csókot, amit talán még az elsőnél is jobban élveztem.
- Akkor mi most... együtt vagyunk? - kérdeztem kicsit bizonytalanul.
- Úgy néz ki - ölelt magához Mark, így hallhattam a szívverését, ami legalább olyan gyors volt, mint az enyém. - De ha lehet még ne mondjuk el a többieknek.
- Oké - egyeztem bele. Tényleg jó lenne egy kis időt teljesen titkosan kettesben tölteni vele. Mondjuk most. - Mark, mi lenne ha még egy kicsit nem nyitnánk ki az ajtót?
- Szerintem nem zavarna az senkit - húzódott el tőlem, hogy a beszédnél értelmesebb dolgokra használhassuk a szánkat. - Én pedig kifejezetten örülnék neki - simított ki egy hajtincset a homlokomból.
- Én is - suttogtam még mielőtt az ajkaimra tapadt volna, onnantól viszont már nem érdekelt semmi és senki, csak ő, csak ő és én, csak mi ketten, ahogy átéljük azt a csodát, amit szerelemnek hívnak...