Ты моя - Az enyém vagy!

Előkészületek

Következő nap reggelén, Wendy alig öltözött fel, mikor Cora királyné lépett be a szobájába. Összetett kezeit és meghajolt előtte. Illedelmesen köszöntötte őt. Nagyin kíváncsi volt, hogy vajon mit akarhatott itt ilyen korán. Megkérdezte, hogy segíthet e valamiben. A királyné mondta, azért jött, hogy felkészítse. A fiatal lány összeráncolta a szemöldökét. Felkészíteni? De mégis mire?

- A hétvégi ünnepélyre. A megjelenésedet egy kicsit át kell változtatni. Legalább arra az estére.

- Én azt hittem, hogy a testtartásommal és a viselkedésemmel nincs semmi baj.

- Nem is azzal, drágám. – mondta egy kis gúnnyal ami Wendy-nek nem tetszett – A hajadat és a ruhádat.

Cora-val eljött két szolgálólány. Egyiknél egy zöld ruha volt a másiknál pedig egy közepes méretű doboz. A fiatal lányt kezdte valami zavarni. Bementek a szobába ahol a ruhák voltak és ott is szintén egy sminkes asztal. Háromnegyed óra múlva jött ki onnan, elég furcsán érezve magát. Cora odament hozzá és igazgatni kezdte rajta a ruhát a vállánál és a kezénél.

- Igen, ez így jó. – mondta elégedetten

- Ha ön mondja, királyném. – mondta ideges mosollyal

- Míg el nem jön a hétvége, addig így öltözködsz, hogy megszokd.

Wendy legszívesebben tiltakozott volna, de inkább nem tette. Nem akar megint vitát. Úgy is rossz viszonyban vannak. Inkább hagyta és bólintott.

- Helyes. További szép napot! – mondta finoman

- Önnek is, királyném! – bólintott halvány mosollyal

Mikor Cora kiment, Wendy elkeseredetten lehunyta a szemét és ledobta magát. Rendben, az ünnepélyig így öltözik, viszont szobájából nem fog kimenni. Csing sóhajtva lépett be Wendy szobájába. Gondolta megint rosszul van, mivel megint nem jött el reggelizni. Wendy háttal állt neki, a tükör előtt igazgatta a haját. Wendy, hol vagy, nézett körül Csing a szobában. Aztán észrevette. Döbbenten ugrott egyet.

- Elnézést, királyném nem látta...

- Én vagyok az! – fordult felé Wendy kétségbeesetten

- Jézusom, Wendy! – hunyta le a szemét Csing – Azt hittem, hogy a királyné az! – tette szívére a kezét

Wendy szarkasztikusan megköszönte. Ezt most nem vette bóknak. Visszafordult a tükör felé és a haján próbált lazítani, kisebb nagyobb sikerrel.

- És én még azt hittem, hogy a fűző szorít! – morgott haját birizgálva

Csing odament hozzá és megkérdezte, hogy mi ez a frizura és a terebélyes ruha. Így is nagyon szépnek találta ezt meg is mondta neki, de nem az ő stílusa volt. Wendy egy sóhajtás után mindent elmondott neki. Nem érti, hogy miért kapja ezt a sorstól. Szerinte a királyné inkább azért csinálja, hogy bosszantsa. Hisz miért nem jók azok a ruhái amit a királytól kapott? Nincs velük semmi baj és azok között is vannak direkt ünnepélyre való ruhák. Csing megrázta a fejét.

- Wendy, ezt ne nekem mond. – húzta el a száját

- Nyilván nem fogom elmondani a királynénak.

- Nem is rá gondoltam, hanem a királyra.

- Jaj, nem akarom ezzel terhelni. – nézett félre – Nem akarok panaszkodni!

Csing addig mondogatta neki, mígnem belement. Hisz mondta, ha bármi van szóljon neki. És azt tanácsolta, hogy a lányok előtt ne szégyellje magát. De nem azt mondja, hogy legyen nagyképű, de legalább látják, hogy feljebb van náluk. Hisz már azzal fellépett, hogy a király kedvence lett. Bólintott és nagy léptekkel elindult a király lakrésze felé. Remélte, hogy fogadni is tudja. Elhaladt a terem előtt és a lányok nem voltak abban biztosak, hogy Wendy-t látják. A lány idegesen várakozott az ajtó előtt. Az egyik fiú alig tudta visszafogni a vigyorát rajta, amire Wendy egy csúnya pillantással nézett. Idegesen sóhajtott egyet mielőtt belépett. A király szó mi szó meglepődött a kinézetén. Ez nem Wendy stílusa volt. Alig tudott menni a ruhától. Nem hagyta szóhoz jutni a lányt.