Ты моя - Az enyém vagy!

Épülő események

Újabb hetek teltek el. Ezalatt kiderült, hogy ez a büntetés Ursula-tól jött. Ő adta ki a hamis információt. Azonnal ki is adta a kivégzését. Wendy és Péter továbbra sem beszéltek egymással, amit az előbbi talán nem is bánt annyira. Még mindig nem akarta látni, még akkor, sem ha nem az ő büntetése volt. De a fiú minden egyes éjszakén ott maradt mellette, napkeltekor pedig elment. Ez egy jó ideig így is ment. Még akkor is mikor már teljesen rendbe jött a háta. Egyik nap, ebéd után a sarokkanapén ült a lányok termében, Csinggel és a kutyájával., aki a térdén pihentette az állát. Őrzőnek az egy nap olyan volt, mintha egy év lett volna. Wendy még mindig dühös volt a királyra, de be kellett vallania, hogy kezdett hiányozni neki. Főleg amikor látta, hogy más lányokat hívogat. Ami szerencsére nem volt gyakori. Minden héten egy. Arra kapta fel a fejét, hogy kiabálnak. Felkelt és odament a nagyajtóhoz, ahol a lányok már összegyűltek. Az első sorba tolakodta magát kutyájával együtt. A szolgálók segítségért kiáltottak, hogy a királyt meglőtték. A lányok megijedtek és szájukhoz kapták a kezüket. De Wendy-nek kimaradt egy ütem a szívéből. Szoknyáját felfogva kezdett szaladni a király szobájához kutyájával együtt. Mikor belépett látta, hogy akkor akarják kihúzni a nyilat a karjából. Azonnal leült a fiú mellé és megfogta a jobb kezét. Egyetlen hangot sem adott ki, csupán csak eltorzult az arca és megszorította a lány kezét. Wendy elhaltan ejtette ki a fiú nevét. Pán felkapta rá a fejét. Megparancsolta a szolgáknak, hogy azonnal vigyék ki innen. Az egyik odament és udvariasan elmondta, hogy el kell hagynia a szobát. Wendy még aggódva ránézett Péterre majd kételkedve kiment. Pont akkor lépett ki, mikor a királyné is megérkezett. Így Őrző vissza is indult. A királynéval jött Emma és Henry is. Wendy feléjük fordult és lassan bólintott nekik. Cora mondta, hogy menjen el innen. Nincs itt semmi keresnivalója. De Wendy nem hallgatott rá. Ő is maradt. Neki is ugyanannyi joga van itt lenni, mint nekik. És tudni akarja, hogy van a király. Cora mielőtt bement volna, mondta a szolgálóknak, hogy vigyék vissza a lányokhoz. Wendy bosszúsan összeszorította a száját. Nem akarta, hogy vigyék ezért magától ment vissza. Mérgesen ment be a lányokhoz, akik őt nézték, majd ledobta magát a kanapéra. Péter nem akarta bevenni a gyógyszert, miután ellátták a sebét. Mondta, hogy nincs semmi szüksége rá. Cora is próbálta beadni, de neki sem engedte. A királyi orvos mondta, ha nem veszi be, akkor talán még el is fertőződhet. De Péter nagyon makacs volt. Mindenkit kiküldött a szobájából, hogy hagyják végre békén. Egyedül akar lenni. Mikor mindenki kiment sóhajtva hátradőlt az ágyában. A fő királyné aggódva nézett maga elé a szoba előtt. Valahogy rá kell venni őt. Felix odament hozzá majd tanácsolt neki valamit. 

Wendy még mindig a kanpén morgolódott, hajával játszva, mikor hallotta, hogy jön a királyné. Az asszony odament hozzá s csak annyit mondott, hogy kövesse. Megdöbbent mikor a király szobája felé mentek. Elmondta neki, hogy mi a helyezet. Arra gondoltak, talán rá hallgatna, hogy vegye be a gyógyszerét. A kislány bólintott. Mondta, hogy minden telhetőt megtesz a cél elérésében. Mikor belépett látta, hogy már az ágyán feszik. Leült mellé és simogatni kezdte a haját. Ő nyitogatni kezdte a szemét, de lecsitította. Először vizes borogatással törölgette az arcát, aztán a gyógyszerrel próbálkozott. De újra kiköpte. Elkeseredetten felsóhajtott. Végül aztán megcsinálta azt, amit utolsó lehetőségként gondolt. Szájon át kezdte beadni neki. Egy kis idő múlva könnycseppek kezdtek lefolyni az arcán. Mikor beadta neki, akkor is ottmaradt mellette. Péter csak másnap reggel ébredt fel a gyógyszer hatása miatt. Homályosan látott és nem tudta, hogy mi történt. Aztán eszébe jutott minden. Valaki rálőtt. Arcára azonnal kiült a düh és a méreg. Remélte, hogy Felix kiderítette már, ki volt az áruló. Elfordította a fejét és látta, hogy Wendy a fejét mellkasán fektetve aludt, lágy mosollyal az arcán. Zavartan összeráncolta a szemöldökét. Arra emlékezett, hogy bejött, de arra is, hogy megparancsolta küldjék ki, ami meg is történt. Megfogta a fejét és óvatosan lefektette a selyempárnára. Kilépett az ajtón, ahol Felix már várta. Megkönnyebbült mikor látta, hogy Pán jól van.