Ты моя - Az enyém vagy!

Egy palotai nap

Mikor visszatértek a palotába azonnal a szobájába indult Felix-szel, akit közben arra kért, hogy keresse meg Sohaország lakosságának a könyvében Wendy Darling-ot és a családját. Mindent meg akart tudni róluk. Akár most azonnal elhozathatná a lányt, de azzal mindent elrontana.

Wendy testvérei közben megkérdezték nővérüktől, hogy ki volt az úr, akivel beszélgetett. Elmondta, hogy egy Palkó nevű kedves úriember, aki visszakísérte. De hallkan hozzátette a fiúknak, hogy ezt szüleinek ne mondják el. Mary, az édesanyjuk, úgy ahogy még elnézné a dolgot mivel mégse kerülheti el a fiúkat mintha csak egy halálos vírus lenne. De az apjuk George mérges lenne. Szigorú volt a gyerekeihez s mindig igyekezett, hogy családját ne érjen semmilyen sérelem. De akármennyire is szigorú volt, nagyon szerette a családját.

A Darling gyerekek sohasem jártak iskolába. Mindig anyjuk tanítgatta őket. Iskolára nem lett volna pénzük, de most a szülők úgy tervezték, hogy Michael-t jó lenne beiratni és igyekezni fognak, hogy ezért tegyenek. Wendy, nem nagyon dicsekedett barátokkal, de nem is volt szüksége tömérdekre. Neki tökéletes volt azok a gyerekek, akikkel kint játszottak a parkban. Az egyetlen lánygyermek szeretett új dolgokat megtanulni és olvasni. Tömérdek könyvet kiolvasott már. Sokszor csodálkozik az ember, hogy lehet ennyi tudás ilyen fiatal lányban. Mire felnő biztos erős nő és anyuka lesz. Viszont Wendy-nek van egy rossz tulajdonsága. Igen naiv. Anyukája ezen próbál minél-előbb javítani.

Két nap múlva Péter szobájának, szépen kifaragott ajtaján kopogtak. Épp fontos papírokat olvasott át a szintén gyönyörű asztalánál, amit apja halála után kicseréltetett. Újat szeretett volna. Asztalán egy Földgömb is elhelyezkedett a jobb felső sarkában. Lakhelye felért egy nagyobb ház belterületével. Hatalmas erkélyét nem is említve, ami rálátott a végtelen tengerre és a sziget számos részére. Kikötőre, piacra, falura és ez csak egy kisebb része volt Sohaországnak.

- Gyere! – mondta fel sem nézve a papírról

Kinyitódott a duplaajtó és Felix lépett be az ajtón egy nagy barna könyvel a jobb oldalán. Péter felnézett és elvigyorodott. Felix-szel kiskoruk óta jóbarátok, szinte már testvérek. Hét éves korában került a palotába. Péter magányosan játszott, ami akkoriban sajnos sokszor előfordult, a szőke hajú fiú vette a bátorságot és odament a herceghez. Azóta lettek elválaszthatatlanok. Péternek még sohasem kellett benne csalódnia, mindig tisztességesen és becsületesen megcsinálta a nekiszánt feladatot. Nem szolgaként tekintett rá. Barátként tekintett rá, legfőbb tanácsadóként, védelmezőként. Mindig őt kérdezte, ha valamiben nem biztos.

- Történt valami Felix? – állt fel asztalától

- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott, de kiderítettem, amit kértél.

- Nagyszerű munka! Mutasd! – dicsérte meg

Visszaült asztalához és barátja elé helyezte a nagy barna könyvet, amit kinyitott a megfelelő oldalnál. Ujját odahelyezte a lány nevéhez, hogy ne kelljen keresgélnie.

- 1844. Augusztus 18. – olvasta fel születésnapját – Egy kislány még. – nevetett fel kissé a király

- Az apját úgy hívják, hogy George Darling, anyját pedig Mary Darling! A gyerekek nem jártak iskolába mivel nem tudták kifizetni a tandíjat így az anyjuk otthon tanította őket. Viszont a lányukat beiratták illemtanórákra.

Péter aprót bólintott. Csodálkozott is volna, ha nem kaptak volna valamiféle taníttatást, Wendy nagyon jólneveltnek tűnt annak ellenére, hogy igen egy játékos lány.