Ekkor váratlanul zihálva, hangos üvöltéssel felugrott az ágyban, izzadtan, csuromvizesen. Aztán érezte, hogy Péter maga mellett, aggódó arckifejezéssel meredt rá. Wendy nekiesett a mellkasának és fuldokló zokogásba tört ki, átkarolta, a nyakába csimpaszkodva szorította magához.
- Jézusom, Wendy, megfojtasz. Rosszat álmodtál? – kérdezte aggodalmasan
Nem tudott felelni neki, csak ölelte, zokogott és folyamatosan azt hajtogatta, hogy „szeretlek". Biztosítani akarta, tudja, hogy szereti és sosem árulná el, hogy mindig mellette áll. Teljesen kikészült, tudta, hogy ez így nem mehet sokáig. Képtelen volt így élni, folyamatos szorongásba és félelemben. A király hiába faggatta, nem felelt neki, csak szorosan ölelte, mint egy rémült kisgyerek bújt hozzá és pityergett a rémálom hatásától.
- Szeretlek, Péter! Mindennél jobban szeretlek. – suttogta
A király szorosan átölelve csitítgatta és ringatta. Adott egy puszit a feje búbjára és a homlokára.
- Madaram, az Isten szerelmére. Mitől rémültél meg ennyire? Beszélj róla!
Nem felelt, csak kapaszkodott belé elszántan, érezni akarta, hogy ott van vele és nem hagyja el. Péter lassan lecsókolta a könnycseppeket, törékeny arcáról majd megsimogatta azt.
- Ugye tudod, hogy te vagy a mindenem. – suttogta a lánynak
Ő csak akadozva bólintott egyet. Szorításán azóta sem engedett. A király leengedte a kezét hasára, amit megsimogatott. A fiatal lány jólesően lehunyta a szemét és szipogott egyet. Péter annyira kegyetlen csak nem lenne már, hogy elválasztanák egymástól gyermekével. Suttogva megkérdezte, hogy ugye sosem fognak elválni egymástól. Péter halvány mosollyal megrázta a fejét.
- Nem, ez sosem fordulhat elő, kis madaram.
Wendy halvány mosollyal bólintott egyet.
- Szóval ezt álmodtad? Hogy elhagytalak volna? – nézett le rá
Egy újabb bólintás jött a lánytól. Péter újra elmosolyodott majd nagy nehezen eltolta magától a lányt, aki még mindig erősen kapaszkodott belé. Megsimogatta az arcát majd bal kezével felemelte az állát. Megnyugtatta, hogy ilyen soha az életben nem fog előfordulni, akármi is történjen. Nyugodjon meg, ők mindig együtt lesznek. Óvatosan hátradöntötte a lányt és fölé hajolt. Kezeit feje mellett támasztotta. Lehajolt, hogy az orruk összeérjen.
- Most pedig lazulj el. – suttogta
Wendy lehunyta a szemét és sóhajtott amikor megérezte magán a király csókjait. Arca minden szegletét végigjárta majd letért a nyakára, amitől teste megívelt. Péter egyik keze letért a derekára, ahol megszorította a sötétkék selyemanyagot.
- Péter, Péterem. – suttogta a lány
- Így van, a tiéd vagyok, te pedig az én Wendy-m, örökre. – nyomott egy apró csókot a mellkasára
Másnap reggel a szobájukban reggeliztek, amikor Wendy idegesen megszólalt, azzal, hogy el kell mondania valamit. Péter nevetve hümmögött egyet. Tudta, hogy van valami, ami bántja. Félénken intett, hogy le tudnának e ülni az ágyra. A király bólintott majd leültek az ágy szélére. A lány, kezeivel megfogta Péter balját majd megszorította.
- Először szeretnék kérni valamit, ha lehetséges. – mondta kezüket nézve
- Mond csak nyugodtan. Bármit is kérsz, megkapod. – mondta bátorító mosollyal
DU LIEST GERADE
Ты моя - Az enyém vagy!
RomantikSohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
