Ты моя - Az enyém vagy!

A háború kezdete

Megragadta a bal csuklóját majd berántotta magához a kádba. Az aranyszőke hajú lány döbbenten felsikoltott, mikor beleesett a habos vízbe. Arca Péter bal vállába landolt. Pán felnevetett, mikor Wendy bosszúsan végignézett magán. Péter megfogta a fejét, magához húzta és homlokon csókolta, amit Wendy szemlehunyva élvezett. Ezáltal már egyáltalán nem volt bosszús. Majd adott egyet az orra hegyére és az állára. Mikor kapott egy puszit a nyakára nyikkanva összehúzta. Pán elvigyorodott.

- Csiklandós vagy Madaram?

- Nagyon! – nevetett

Egy órával később Péter szobájából hangos nevetések és sikítások hallatszottak. A király ott csikizte Wendy-t ahol csak érte. Áldozata szemeiből már a könnycseppek folytak a sok nevetéstől. Mindketten hálóruhában voltak és megvacsoráztak. Végül elengedte és mellé feküdt. Fejét megtámasztotta a bal kezével és mosolyogva nézni kezdte. A kislány még egy kicsit nevetett aztán letörölte a kósza könnyeket. Mosolyogva a király felé fordította a fejét.

- Jól vagy? – mosolygott Péter

- Igen. – nevetett

Pán megpuszilta a homlokát majd derekát átölelve elaludtak. Pár hét múlva nagy készülődés folyt a palotában. Regina jött látogatóba. Az Oxford zöld színű ruhába, amin még volt egy pár árnyalattal világosabb, fodros vállú uszályba öltözött Wendy, kíváncsian nézte, hogy mi folyik körülötte. Már erre ébredt fel, hogy mindenki szorgalmaskodik. Furcsállta, hogy mi ez a nagy sürgés forgás. Oda is ment Mary Margarethez megkérdezni, hogy mi is ez az egész. Az asszony elmondta neki, hogy Regina jön látogatóba. Úgyhogy rászólt, hogy ő is dolgozzon a többi lánnyal. Attól, hogy még a király kedvence nem lóg ki a feladatok alól. Kissé meghökkenve bólintott majd odament Csingilinghez segíteni. Mivel ő régebb óta van itt, kérdezgetni kezdte. A szőke hajú lány egy nagy sóhajtás keretében mesélni kezdett. Először a szépségéről beszélt. Aztán a jelleméről.

- Akkor olyan, mint Cora királyné?

- Nem egészen. – húzta el a száját

- Ezt hogy érted?

- Bár nem volt alkalmam beszélni vele és Isten ne büntessen meg ezért, de nem is szeretnék!

- Miért? – rántotta meg a vállát értetlenül

- Nem is tudom, van benne valami, amitől kiráz a hideg.

Szegény lány meg is rázkódott. Wendy lágyan elmosolyodott Csing-en. Mindenesetre ő kíváncsi az asszonyra. Egy órával az érkezte előtt mindenki elkészült. A lányok felsorakozva vártak rá. Az igazat megvallva, Wendy már unta ezt a hosszú várakozást. Abbahagyták a beszélgetést, mikor az egyik szolga rájuk szólt, hogy megérkezett. Fekete, hosszú göndör haja, baloldalra volt elcsatolva. Köszöntötték a gyönyörű asszonyt. Közéjük ment, végül pedig megállt az egyik lánynál.

- Te vagy Wendy, igaz? – húzta fel bal szemöldökét mindentudó vigyorral

Közben a király megírta nénikéjének, hogy itt van a palotájában a gyönyörű lány, akit annyira akart már. Az aranyszőke hajú lány először teljesen lesokkolt, de gyorsan összeszedte magát és lágy mosollyal, hangosan bemutatkozott. Wendy barátnője árgus szemekkel figyelte őket.

- Isten hozta! A nevem Wendy Moira Angela Darling! – köszönt udvarias mosollyal

Az első benyomás mindent eldönt. Regina csak hümmögött egyet, aztán elhagyta a termet miközben még egyszer meghajoltak. Mikor biztosak voltak már benne, hogy hallótávolságon kívül volt, elkezdtek susmogni. Csing gúnyosan odavetette neki „Na, látod én megmondtam!". Wendy nem értette, miért mondta. Szerinte, tőle ez egyáltalán nem furcsa.