Ты моя - Az enyém vagy!

Mi lett volna ha avagy Csingiling és Mulan története

Egy hatalmas gardrób szekrény, konkrétan szobában voltak, aminek még így is voltak kisebb szobái, amit Wendy már meg sem mert kérdezni, hogy ott vajon mik lehetnek. Hatalmas volt Wendy számára, mivel amit ezelőtt kapott Pétertől az szinte egy kis lyuknak számított ehhez képest. A ruhák cipők és hálóingek, mind pompásabbak voltak. Nem olyanok, mint a királynőé vagy a hercegnőé, hanem épp Wendy ízlésének megfelelő volt. Odament az egyik ruhához, ami azonnal megtetszett neki. Biztos ezt fogja felvenni. Egy széles mosollyal a szerelme felé fordult.

- Péter! – mondta meghatódva

Ezután odament hozzá és szinte a nyakába ugrott. Péter azonnal viszonozta a lány ölelését majd hosszú csókját. Wendy a csók után újra a fiú mellkasába fúrta a fejét. A király miközben a haját simogatta mondta, örül, hogy tetszett neki. A kislány bólintott majd elvette a fejét a fiú mellkasáról, hogy zöld szemeibe tudjon nézni. De ugyanúgy tartották egymást. Megkérdezte, hogy miért kapta mindezt. Hisz már vannak ruhái. Szeme sarkából észrevette, hogy már az eddigi ruhái ide lettek hozva. Ügyesek voltak a szolgák. Péter elmosolyodott majd végigsimított a lány haján aztán megcsípte az állát. Magyarázatul azt mondta, hogy az elmúlt napokban nehéz dolgokon kellett keresztül mennie nélküle. Erre a lány egy pillanatra lehajtotta a fejét majd megrántotta a vállát. Annyira nehezek nem voltak. Csak az embernek kitartónak kell lennie, hogy az ilyeneken túllépjenek. Csak rá gondolt és Jane-re. Ez már elég volt ahhoz, hogy kitartson. Sohaország uralkodója adott egy puszit a homlokára és mondta, hogy büszke rá. Wendy szívét megmelengették ezek a szavak. Ekkor Péter intett az egyik kísérő szolgálójának, aki egy díszített dobozt hozott be. A lány érdeklődve pislantott egyet. Péter felnyitotta és kivette a doboz tartalmát, amit szépen a kezére tett majd megmutatta. Wendy arcán boldog mosoly terült el mikor meglátta a nyakláncot. Ragyogó mosollyal felnézett Péterre aki szintén mosolygott azon, hogy milyen boldog.

- Valamit viszont nem mondtam el a medállal kapcsolatban. – mondta kicsit komolyan

A kisasszony megdöntötte a fejét és ő is kicsit visszavett érzelmeiből hátha valami olyat fog mondani. De nem így lett szerencsére mert félt attól, hogy valami tragikus dolgot fog elmesélni, ami régen történt az uralkodói családdal. A király azt mesélte el, hogy ez a tulipán medál a királyi családot jelképezi. A tizenéves lány szája enyhén kinyílt a döbbenettől. Elég régóta hordta a nyakláncot, még akkor is mikor még nem tudta, hogy várandós. Könnyek kezdtek gyűlni szemeiben mikor felfogta a jelentőségét, hogy Péter számára már milyen régóta családtagnak számít. Pedig akkoriban elég rossz időt éltek meg. Arcára kiülhetett ez a bánatosság, mivel a király észrevette. Sóhajtott egyet és mondta, hogy tudja, hogy akkor rosszul bánt vele. A lány döbbenten ránézett, mikor kimondta, amire gondolt.

- Tudom, talán azt már nem is fogom tudni jóvá tenni a számodra. Viszont igyekszem, hogy mindened meglegyen itt. Hogy a családod legyünk.

Wendy félmosolyra húzta a száját. Igaz, hisz itt volt neki Péter, a kislányuk, Emma, akire úgy tekintett mintha a nővére lenni, Henry, aki egy harmadik öccse volt a számára. Cora-ra és Regina-ra inkább nem tett megjegyzést magában. Ha most itt, azonnal megadódna az a lehetőség, hogy végleg visszamehet az igazi családjához, már nem ragadná meg. Persze, nagyon hiányoznak neki és Péternek hála néha láthatja is őket, de több dolog is idefűzi már a palotába. Elsősorban Jane aztán a szerelme. Aztán a kötelesség és a felelősség. Nem viselkedhet már akárhogy. A király első hercegnőjének az anyja. A szerint kell tartania magát. Megfordult, mikor Péter intett a fejével és felemelte a haját, hogy a nyakába tudja akasztani a nyakláncot. Ezentúl teljesen másképp fog tekinteni rá. Már kezdett neki hiányozni. Visszafordult a férfi felé miközben a tulipán medált a hüvelyk-és mutatóujja közé fogta.