Ты моя - Az enyém vagy!

Emma találkozik Wendy-vel

Másnap Henry úgy ugrott ki az ágyából mintha csak torpedóból lőtték volna ki. Már elő volt készítve neki álruhája, amibe már az asztalhoz ültek reggelizni. Regina teljesen le volt döbbenve, hogy mégis milyen ruha volt rajtuk. Henry édesanyja kicsit szégyellte magát a királynő előtt. Teljesen kiakadt. Mikor a király után leültek, Cora is rákérdezett erre a különös ruhaválasztásra. Henry izgatottan elmesélte, hogy reggeli után kimennek a városba.

- Én engedtem meg anyám, hisz nem maradhat örökké bezárva a palotába. Előbb-utóbb úgyis ki kell mennie.

Mondta Péter még anyja vagy Regina reagált volna a kimenetelre.

- De kisfiam, ez túl kockázatos! – ellenkezett a fő királyné

Egyszerűen nem értette fiát. Hogy lehetett ilyen felelőtlen? Nem erre tanította. Ez nem egy királyi cselekedethez méltó. Regina most kivételesen egyetértett a fő királynéval. itt pedig rossz volt a kapcsolatuk. Mai napig nem tudta elfogadni, hogy nyugasztalja, hogyan választotta Istent magának. Cora sem mondhatta annak a szívélyes kapcsolatnak, de mivel ő királyi családtag volt, szintén tisztelnie kellett. Viszont muszáj egymás társaságát elviselik a király miatt.

- Ne aggódjon! Sokő ​​lesz velük, akik figyelni kísérni őket! - nyugtatta édesanyját

- Teljesen megőrült Péter? A trónörökösnek itt kell maradnia a biztonságos falak között! ennek hatalmas udvarunk van és...

- Regina hercegné! Itt egyedül én hozom a döntéseket senki más! – szólt rá dühösen

- Királyom...

Péter már nem szólt semmit csak vetett rá egy fenyegető pillantást. Regina már nem szólt semmit csak lenézett és folytatta tovább az étkezést. Pán felállt és levágta az ölében tartott kendőt az asztalra.

- Elment az étvágyam! További jó étvágyat! – mondta mogorván

Mindenki felállt, amikor kiment a díszes étkezőteremből. ezt a légkör igen csak feszült volt. Emma és Henry herceg hamarosan elindultak. Kint a kisfiú teljesen felszabadult. Rá kellett szólni sokszor nehogy eltévedjen. Azért Emma is örült, hogy kint lehet. Már több mint hét éve nem járt a palota falain kívül. Második korszakát élte itt, de nem változott semmi.

- Olyan, amire emlékeztem. Forgalmas és tele árusokkal. mondta társalkodója, akit Mary Margaret – nek hívtak - De előbb a palotába kerültem volna, kicsit másabb volt.

- Valóban? – lepődött meg

- Igen, akkoriban még forgalmasabbak voltak az utcák. – nevetett

Emma is felnevetett, de aztán ijedten látta, hogy fia eltűnt és vigyázója nincs vele. Mérgesen odament hozzá, megragadta és megrázta. Dühösen sziszegte, hogy ilyen hanyagulált a munkáját. El is mondta, hogy búcsúzhat az életétől. Azonnal elkezdték keresni a fiát. Emma teljesen kétségbe volt esve. Ha valami történik egyetlen gyermekével, abba biztos belehalt volna. De Henry észre sem vette, hogy elhagyta kísérőjét, csak boldogan futkározott az emberek között. Örömmel látta, hogy vele egy idős gyerekek játszottak. Odafutott hozzájuk, akik kedvesen fogadták.

- Nahát, még sosem láttunk itt! – mondta az egyik fiú

- Ez az első alkalom, hogy itt vagyok. – mesélte mosolyogva

A gyerekek megdöbbentek, a herceg pedig bólintott. A fiúk annyiban hagyták a dolgot és elhívták játszani, amit örömmel el is fogadott. Fogócskázott velük, amit nagyon élvezett. Nagyon jól érezte magát itt kint. Bárcsak többet játszhatna a kint lévő gyerekekkel. Minden sokkal másabb és szórakoztatóbb volt. Nevetve futott vissza hátrafelé nézett, de nekifutott egy tesztnek. Hátraesett volna, ha nem fogták volna meg. Az idegen döbbenten lehajolt a fokozatra.