Ты моя - Az enyém vagy!

A herceg szülinapja

Regina még a megérkezése napján bejelentette a lányoknak az ő elvárásait. Elmondta, hogy nagyjából ugyanazok lesznek, mint Cora idejében csak ő szigorúbban fogja venni a dolgait, hogy nehogy előforduljon még egyszer az, hogy a hajtépés legyen a lányok között. Regina-val most jött a férje és a fia is és maradni is fognak. Mikor vége lett a bejelentésnek, Csing odahajolt Wendy-hez és a következőt suttogta neki.

- Úgy beszél, mintha a királyné halott lenne.

Wendy csak egyetértően bólintott egyet majd egy sóhajtással elment. Fogalma sem volt, hogy mihez kezdjen Regina újabb hosszabb távú jelenlétével. Ha engedelmeskedik minden parancsának és kérésének, akkor azt fogja hinni, hogy behódol neki, de ha állandóan ellenszegül neki, akár a királynak is elmondhatja és nem akar újra haragot tartani vele. Biztos volt benne, hogy a hercegnő ki foglya használni a jelenlegi helyzetét.

Teltek a napok, de Wendy még mindig nem tudott meg semmit. Pedig minél hamarabb akarta azt, hogy Regina mindenét elveszítse. Nyilván Péter megtudta azt, hogy lement a rabhoz és szigorú hangnemben kérdőre is vonta, hogy mit keresett odalent, mivel semmi dolga nem volt ott. Wendy csak annyit mondott védekezésként, hogy csak kíváncsi volt, hogy miért került börtönbe. A király szava továbbra is ugyanaz volt. Nincs semmi köze hozzá. Előbb vagy utóbb úgy is megtudta volna. Wendy tudta, hogy a király figyelteti őt, ezért fel is készült arra, hogy kérdőre fogja vonni ezzel. Egyik este, fényes mosollyal figyelte a királyt, egy alsóbb erkélyről. Péter a tájat kémlelte, miközben szélesen szétrakott kezekkel támaszkodott a márványra. Pár perc múlva Ali lépett oda a lányhoz. Nem fordult a fiú felé, továbbra is ugyanazzal a mosollyal figyelte királyát. Az arab férfi is felnézett a királyra egy pillanatra majd a lány felé nézett.

- Tigris Liliom most örülhet. – mondta titokzatosan

Wendy érdeklődve fordult a fiú felé. Nem értette miről van szó. Összeráncolta a szemöldökét és kérdőn megkérdezte, hogy miért örülhetne. Ali felhúzta a szemöldökét és mondta, hogy a király hívatta magához. Wendy enyhén kinyitotta a száját O betűt formázva. Végül is ő maga mondta, hogy érdeklődjön iránta hogyléte felől. De viszont remélte annál több nem történik közöttük. Megrántotta a vállát és mondta, hogy ez természetes. Bár lehetett hallani és látni rajta a kellemetlenséget és a nemtetszést. Kissé felemelte az állát, hogy mutassa ezzel nem érdeklődését kisebb-nagyobb sikerrel. Örüljön csak, úgysem fog számára sokáig tartani, mondta vigyorogva majd visszanézett a királyra. Pár perccel később jött ki az emlegetett lány, aki odament a királyhoz és hátulról átölelte. A tizenéves lány erre féltékenyen és egyben dühösen összeráncolta a szemöldökét. Tigris Liliom önelégülten lemosolyodott a lányra. Wendy próbálta tűrni, de végül nem bírta aztán sietősen elment, Ali pedig utána. Viszont azt már nem tudta meg, hogy amint elment, a király levette derekáról a kezét és jeges tekintettel mondta a lánynak, hogy legközelebb eszébe se jusson semmilyen közeledés. Ezt mondva elment mellette úgy, hogy jobb vállával kissé nekiment.

Wendy ezen az éjszakán kívül szinte az összes estét a királynál töltötte, még akkor is ha az ágyban alváson kívül nem csináltak semmit. Ez a mindennapi ott alvás nemcsak az ő boldogságát fokozta, hanem, hogy ez egyben Regina bosszúságát, mivel így esélye sem volt, hogy egy újabb sikertelen lányt küldjön a királyhoz. Azt is nagyon szerette, mikor csak kettesben vacsoráztak. Mivel ugye már ő is csatlakozott minden királyi étkezésen. Amin legalább is a király ott volt.

Egyik nap Tigris Liliom azzal a bizonyos ölelésével ment oda a lányhoz. Gúnyosan kérdezte, reméli tetszett neki a látvány. Wendy szélesen elmosolyodott a lányra. Lenéző hangon elmondta, hogy egy öleléstől ne kezdjen a fellegekben járni. Főleg akkor ne, mikor ő ölelte át a királyt.