Ты моя - Az enyém vagy!

Feszült légkör

Wendy óvatosan rájuk nézett. Cora-n és Regina-n is tisztán lehetett látni a büszkeséget. Azt gondolta, hiába titkolják el Péter elől ki az igaz bűnös, akkor sem fog ez sokáig tartani. Okos ember és mindig megkapja azt amit akar. A herceg anyja szólalt meg.

- Én a királynőnél voltam, mikor történt a támadás. Egy kis szokásos esti teázás.

Péter járatta az anyján és Emmán a tekintetét majd ránézett Wendy-re. Mondta, hogy menjen vissza ő is a szobájába. Vele erről majd kettesben akar beszélni. A lány egy pillanatra megdöbbent, de aztán meghajolt előttük és menet közben rámosolygott a királyra, aki halványan viszonozta. Mikor a szobájába ért, aggodalmasan ült le az ágyára. A király járkálni kezdett, miközben mondta, hogy áruló van közöttük. Leszidta őket, hogy miért nem tudnak jobban vigyázni, hogy elővigyázatosak legyenek.

- Miattatok már nem lehet egy nyugodt percem sem? – kiabált rájuk – Csak úgy, ok nélkül nem támadnak egy családtagra, főleg nem egy hercegre! Meg vagyok könnyebbülve, hogy ezt az országot nők nem irányíthatják, mivel ti az első nap a földdel tennétek egyenlővé!

- A királynőt kérdezd, mi csak élveztük vendégséget. – mondta Regina

Cora lassan, bosszúsan hunyta le a szemét. Péter bosszúsan felsóhajtott. Anyám, kezdem azt hinni, hogy egyáltalán nem tudod fenntartani az egyensúlyt, sziszegte a fiú. A végén még azt fogja ezzel elérni, hogy valaki más kerül a helyére. Wendy-t szívesen is a helyére tenné, csak nincs még abban a pozícióban. Regina szórakozott vigyorral felhúzta a szemöldökeit egy pillanatra. Emma szája is kinyílt kissé a döbbenettől. A királyné nagy levegőt vett.

- Fiam, arról nem én tehetek, hogy ellenség van közöttünk.

- Arról viszont igen, hogy nem tartja fent a rendet, míg nem vagyok itt. – mutatott rá

Keresztbe tette a kezét és a következőt mondta. Nincs semmi baj azzal, hogy maguk nem mondanak semmit, csak akkor annak nagyobb következményei lesznek. Határozottan kijelentette, biztos abban, hogy ezen a héten még ki fog derülni, hogy ki volt a szálak mozgatója. Elküldte őket, azért is hogy Emma ne hagyja sokáig egyedül Henry-t. A király egy jó ideig még nem aludt el. Fel alá járkált a szobájában, töprengve, állát dörzsölve. Wendy is egy ideig a kanapéján ülve várta, hátha Péter hívatja egy kis vígaszra, de nem.

Másnap a lányok között még mindig a támadás volt a fő téma. Páran a tizenéves lányt dicsérték ahogy megmentette a herceget. Wendy még mindig ugyanúgy bánatos volt. Reménykedett benne, hogy nem neki kell elmondania a rossz hírt. Bárhogy is, Pétert így is úgy is nagy bánat és csalódottság fogja érni. Elment Emmához. Látni akarta, hogy van és Henry-t is. Emma azóta el sem mozdult fia mellől. A történtek után, nem nagyon bízott senkiben és nem akarta kockáztatni újra a fia életét. Henry mondta, hogy ez nem szüksége, hisz így is itt volt a megduplázódott őrség, de ez ellen az anyja nem akart vitát nyitni. Távolról nézte Mary Margaret-el együtt, ahogy tanul.

- Oh, asszonyom! Még mindig nem tudom elhinni, hogy a királyné mit is akart csinálni. – mondta a fekete hajú

A szőke megrázta a fejét. Mérhetetlenül nagyot csalódott. Hogy tehette ezt a saját unokájával. Azt hitte, hogy bízhat benne. Nagyon rossz ez a helyzet. Ha a király ezt megtudja mérhetetlen haragja gerjed az anyja ellen.

- Én sem Mary Margaret. – fordította felé egy pillanatra a fejét – Még most sem tudom felfogni. Ha Wendy nem lett volna ott... bele sem tudok gondolni. – fogta meg a homlokát - Magát és a babát is veszélybe sodorta a királyné miatt.