Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
Wendy a következő heteket Péternél töltötte. Szobáját nem hagyhatta el mivel nem engedte meg, hogy így lássák. De nem volt magányos. A fő királyné, Emma és Henry néha meglátogatták. Henry egyszer vitt neki egy virágkoronát. Kicsit pontatlan és laza volt, de a lánynak még így is tetszett. Egy nap, ebéd előtt, ami késett is, az elé táruló tájat rajzolta. A kikötőt, hegyeket, hajókat és a várost, ami látszott belőle. Maga akart menni először a szükséges eszközökért, de a szobát őrző szolgák megállították és az egyikük ment el érte. A tizenhárom éves lány nem nagyon szerette azt, hogy kiszolgálják. Hozzászokott, hogy mindig maga csinálja a dolgait. Mikor kopogni szoktak az ajtón is csak egy idő után, inkább bizonytalanul szokta mondani, hogy szabad. Már az utolsó simításokat végezte mikor hátulról szóltak hozzá.
- Meseszép lett!
Ugrott egyet a kipárnázott, hímzett padon a hirtelen jött hangtól. Egy nevetés hallatszódott majd leültek mellé. Kivették a kezéből majd nézegetni kezdték. A lány zavartan nézte ölében pihenő kezeit.
- Nem is tudom melyik a szebb! Ez, vagy az igazi. – vigyorgott rá
- Jaj, ne mondja ezt!
- Csak az igazat mondom! Ki is rakattatom a falamra!
- Tessék? Ne kérem! – könyörgött
- Nincs ellenvetés!
Aprót bólintott. Nem akart összeveszni vele. Végül a fiú felállt és utasította arra, hogy menjen készülődni. Kérdőn felnézett rá és megkérdezte, hogy miért, és hova mennek. Csak annyit mondott, hogy később majd meg fogja tudni. A lány kissé tartott attól, hogy hova mennek. Egy fürdő után, egy világos rózsaszín ruhába jött vissza és hajába fejdísz került. Fülébe fülbevalót rakott. A szobában lévő tükörben nézegette magát. Még sosem volt ennyire kiöltözve, kivéve akkor mikor az első éjszakájára kellett mennie az uralkodóhoz. Péter a háta mögé ment és egy csókot adott a fejére, amire ő lágyan elmosolyodott. Az arcára púdert rakott, hogy ne látszódjanak az így is már halvány sebei.
- Napról-napra csak szebb leszel, madaram!
Wendy halványan elmosolyodott majd megköszönte. Péter megfogta a kezét majd elhagyták a szobát. Áthaladtak pár termen és lépcsőn, míg megérkeztek. Wendy meghökkent mikor meglátta a királyi családot a hatalmas asztalnál az ebédhez készülődve, akik felálltak mikor a király megérkezett. Hamar összeszedte magát és lágy mosollyal mindenkit köszöntött.
- Isten hozott Wendy! Arra gondoltunk, hogy ma velünk ebédelhetnél. – magyarázta a királyné
- Királyném, ez hatalmas megtiszteltetés! Nem kellett volna!
Cora csak mondta, hogy üljenek le és ebédeljenek. Természetesen Péter ült a fő asztalnál, jobb oldalán édesanyja és Emma, bal oldalán pedig Wendy és Henry. Wendy izgult. Kezei remegtek az izgalomtól és az idegességtől. De viszont nem csinált semmit rosszul. Cora királyné elégedetten meg is mondta, hogy tiszteletreméltó az ilyenfajta neveltetés. A kislány szomorú mosollyal bólintott. Újra eszébe jutott a családja. A királyné felnevetett, hogy ezek szerint az e féle betaníttatás elmarad. Wendy is lágyan felnevetett. Igen, annak ellenére, hogy nem gazdag családban nevelkedett, édesanyja hölgyként nevelte egy bizonyos kor után. Istenem, hogy mennyire hiányoznak neki. De nem sírhatta el magát. Erősnek kellett lennie. Főleg a királyi család előtt.
Egy hét múlva, Wendy egy gyönyörű vörös ruhában nézegette magát, kissé büszke mosollyal, a tükörben. El sem hitte, amikor a királyné neki akarta ajándékozni. Épp a szobájában sétáltak, mikor elértek ahhoz a részhez, ahol csodálatos és mesebeli ruhái és ékszerei voltak. Wendy szeme akkor akadt meg a ruhán. Csodálva figyelt a bábura felhúzott vörös ruhát, aranyhímzéssel díszítve. Cora királyné még annak idején kapta a királytól, mikor még csak a kedvence volt. De már hosszú idő óta nem viselte a ruhadarabot. Először erősen tiltakozott és nem fogadta el. Pár nap múlva kapta meg. Mikor ment vissza a szobájába, akkor találta meg, ugyanúgy a bábura húzva. Nagyon tetszett neki. Csingiling meg is dicsérte, hogy milyen jól állt neki. Elégedett mosollyal haladt végig a lányok között, akik irigykedő pillantásokat vetettek rá. A királyhoz indult, mivel hívatta. Egy hete annak, hogy visszatért a szobájába. Már teljesen rendbe jött, arca ugyanolyan gyönyörű lett, mint volt. Semmiféle nyoma sem volt annak, hogy valaha is bántották volna. Péter az erkélyén várta miközben birodalmát nézte fényes mosollyal. Boldogsága nagyobb lett mikor a lány már ott volt mellette.
- Péter! – köszöntötte mosolyogva miközben közeledett felé
Odament a fiúhoz, aki megsimogatta az arcát. Végignézett rajta.
- Gyönyörű vagy!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem mondott semmit csak felnevetett és zavart mosollyal lenézett. A király megfogta a kezét és mondta, hogy menjenek sétálni. Wendy bólintott majd elsétáltak a hátsó kertbe. Egy ideig sétáltak aztán leültek egy hatalmas ringató ágyra, ami egy pergolára volt felakasztva. Ott Péter magához húzta és simogatni kezdte. Boldogan belefúrta fejét a fiú mellkasába. Már megszokta az ittlétet. A szívében egyre jobban kezdett lángolni a király iránti szerelme. Egy csókot kapott a fejére, amitől boldogan lehunyta a szemét.
- Annyira boldog vagyok, hogy itt vagy velem! – mondta a király
Wendy szélesen felmosolygott rá. A fiú kézfejét kezdte el simogatni, ujjaival játszani.
- Én is, nagyon szeretek veled lenni!
A király nevetve egy újabb csókot adott a fejére. Egy ideig némán, de kellemesen feküdtek. Aztán Péter törte meg a csendet.
- Gyere át az éjszakára!
A tizenéves lány döbbenten ránézett. Péter lágyan elmosolyodott majd megsimogatta az arcát és megnyugtatta.
- Nem kell félni, nem fogunk semmit sem csinálni. Csak megszoktam, hogy mindig ott voltál velem. Hiányzol! – mondta durcásan
Wendy lágyan elnevette magát, de aztán mosolyogva bólintott. Olyan aranyos volt. Pán szélesen elvigyorodott, megfogta az arcát és egy csókot nyomott az arcára. A király kérésére a fürdőbe is bekísérte, de természetesen ő csak a kád szélén ült és a fiú derekán is volt egy törölköző. De míg így is zavarban volt, ahogy a mellkasát látta. Lemerült a víz alá és bugyborékolni kezdett, amitől a lány hangosan nevetni kezdett. Péter feljött és elmosolyodott miközben beletúrt a hajába. Annyira szerette a nevetését. A fürdőben gyertyák voltak és illatosítok, amik egy szép hangulatot adtak a pillanatnak. Wendy ölében egy tál volt, amin felvágott gyümölcsök voltak. Leszakított egy szőlőszemet és Péter felé nyújtotta, aki mosolyogva bekapta a szájába. Néha ő is bevett pár falatot a szájába. Mikor pár percig nem történt semmi, Péter lefröcskölte a habos vízzel. Wendy játékosan felhúzta a szemöldökét majd visszafröcskölt.
