Ты моя - Az enyém vagy!

Minden tett számít

Egy óra múlva a király visszajött hozzá és mosolyogva köszöntötte a lányt. Odament hozzá és puszilta az arcát.

- Gondoltam, együtt ebédelhetnénk. – mondta a király

A lány újra bólintott. Már kezdett nagyon éhes lenni. Wendy tudta, hogy Péter próbálja helyrehozni a hibáját, de neki ez nem volt elég. A mosolyok és a puszik nem elegek. És az is bosszantotta, hogy úgy tesz mintha nem történt volna semmi. Jóval többet evett most az eddigieknél. Pán mosolygott ezen. Látom, nagyon éhes vagy, mondta vigyorogva mielőtt beleivott volna a poharába. A lány mindegyik ételből repetázott. Wendy ezt hallva kissé elpirult és letette az evőeszközeit.

- Oh, madár, nem azért mondtam. Egyél csak nyugodtan. – nevetett fel

De a lány megrázta a fejét és mondta, hogy, nem, befejezi. Ő is beleivott innivalójába, hogy letisztítsa a torkát. Egy ideig némán nézte az ölét, még akkor is mikor ruhájának az ujjából, kihúzta a levelet. Megnyalta a száját majd tétován megszólalt.

- Péter.

- Igen, madár? – mosolyodott el

Kitette kezét az asztalra, hogy megmutassa a levelet. A király arcáról lassan lehervadt a mosoly. Wendy összeszorította a száját.

- Kérlek, ezt küld el a családomnak. Leírtam benne a jó hírt.

Csak a mondat végén nézett a szemeibe. Péter csalódottan összeszorította a száját majd kivette a levelet. Wendy nem is hitte, hogy mit gondolt. Hogy majd pont ő fogja megtenni az első lépést, hogy kibéküljenek. A király elolvasta a levelet. Újra szorongó érzés töltötte meg a mellkasát. Döbbenten ránézett a lányra, aki félrepillantott. Halványan elmosolyodott és mondta, hogy ma továbbítja is a levelet. Wendy kíváncsi volt arra, hogy vajon most csak azért csinálja mert ilyen a hangulat közöttük vagy tényleg jó szándékból. Inkább az előbbit erősítette meg, mivel mikor visszahozta a palotába határozottan megmondta, hogy semmi kapcsolata nem lehet velük soha többé. Ki tudja, lehet amint kimegy innen széttépi a levelet. Pán látta rajta a kételkedést. Megfogta a lány csomóba szorított kezét az asztalon, amitől megrezzent.

- Ne aggódj, Wendy! A családod még ma megkapja a levelet.

A Darling lány bólintott egyet és halványan elmosolyodott. Péter is elmosolyodott röviden aztán fejével intett egyet az ajtó felé és mondta, hogy menjen vissza a szobájába. Wendy felkapta a fejét és mosolyogva visszakérdezett. Péter csak bólintott és mondta, hogy menjen mielőtt még meggondolja magát. Később benéz hozzá. Wendy mosolyogva, hálásan megköszönte neki majd elment. Pán szomorúan tapasztalta, hogy a lány akkor boldog, mikor nincs vele. A lány nagy léptekkel haladt a lányok felé. Nagyon várta, hogy lássa a kutyáját, Csinget és Mulant. Belépett a lányok termébe és azonnal meglátta őket. Amint Őrző észrevette azonnal futni kezdett hozzá. Wendy leguggolt hozzá, hogy át tudja ölelni. Adott egy puszit a fejére. Csing is odament akivel szintén ölelkezett.

- Jól vagy? Minden rendben? – nézett le egy pillanatra a hasára

- Igen Csing, minden rendben. – válaszolt

- Oh, a királyné visszatért! – szólalt meg az egyik lány

Wendy arra kapta a fejét. Tigris Liliom. Vele sem könnyű a dolga. Mindig megragadja az alkalmat, hogy felbosszantsa. Szemét forgatva sóhajtott egyet majd felé fordította a fejét és kellemetlenül kérdezte, hogy mit akar. A király az íróasztalánál ült vele szemben pedig Felix állt. Átadta neki a levelet és mondta, hogy még ma el kell jutnia Wendy családjához. De még van valami, mondta komoly hangnemben. A tizenéves lány már Tigris Liliom előtt állt, aki a kanapén ült, és lenéző tekintettel hajával játszva hallgatta amiket mondott. Egy éjszakával bosszantotta a lányt. És hogy ő milyen régen volt nála, de nem a terhességére értette.