Ты моя - Az enyém vagy!

Jó szimat

Két napba tellett míg Killian kikérdezte az összes szolgálót és szolgálólányt a palotában. A szolgálólányok-és fiúktól, a szakácsoktól egészen az őrökig. Az uralkodó kedvencéről volt szó, így nem vehette félvállról a feladatot. Nagy hangsúlyt fektetett azokra akiknek közvetlen bejárásuk volt a lakrészekbe. Mikor Csingiling következett vitte magával Őrzőt is. A kapitány meglepett mosollyal felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta a bernáthegyit.

- Üdvözlöm kisasszony! – bólintott a fiatal lánynak – Mi a helyzet pajtás? – simogatta meg a kutya buksiját

A bernáthegyi viszonzásul ugatott egyet. Killian, Csingilinget is kihallgatta a lopással kapcsolatban. Már csak ő maradt vissza és elvárja, hogy a teljes igazságot mondja. Csingiling elmondta, hogy az esetek nagy részében mindig Wendy-vel van így ő nem tehette. Killian mindentudóan felhúzta a szemöldökét. Személyes szolgáló, persze, hogy védenie kell ha úgy hozza a helyzet. 

- Viszont az sincs kizárva, hogy valakit megparancsolt erre. – folytatta a kalóz – A hercegnő, tegnap reggel vette észre, hogy nincs meg az ékszere. Szóval tegnapelőtt este lophatták el. Hogy zajlott az aznapi estétek? – kérdezte komolyan

- Mint, mindegyik, mikor az uralkodó nem hívatja magához. – rántotta meg a vállát – Vacsora után elő szoktam segíteni neki a fürdőhöz, amihez el szoktam kísérni. Utána pedig le szokott feküdni. – mesélte el

- Miből gondolod, hogy nem Wendy kisasszony keze van a lopásban? – kérdezte gyanakodva

Csingiling elvigyorodott majd elkezdte mondani, hogy mióta Wendy idekerült mellette volt és jól kiismerte. Nem az a rosszakaró lány. Mellesleg visszafogottabb és finomabb a stílusa. Általában mindig ugyanazokat az ékszereit veszi fel pedig sok van neki és az a nyakék pedig túl sok neki. A nyakában is mindig a tulipán nyakláncot szokta hordani, amit az uralkodó ajándékozott neki.

- Értem. – ült vissza a helyére – És a blökit miért hoztad magaddal? – intett a kutya felé

- Oh, igen! Ha megengedi, eszembe jutott egy ötlet. - vigyorodott el titokzatosan - Őrző, talán segíthetne közelebb hozni önt az ügy végéhez.

Killian érdeklődve felhúzta erre a szemöldökét. A bernáthegyi kutya, a palota minden szegletét megjárta, hogy nyomot találjon. Úgy döntöttek, hogy egy lehetőségként Őrző szimatára hagyatkoznak. Killian egy elválasztott fal mellett beszélt a hercegnővel, hogy engedje meg neki, hogy a kutya szagolja meg a nyakláncát. Így talán fényt tudnak deríteni az igazságra. Regina először ódzkodott, hogy egy kutya a drága ékszerei közelébe menjen, de nem akarta akadályozni a nyomozást. Wendy kutyájának nem volt könnyű dolga, hisz hatalmas palotáról volt szó, aminek nem kevés szobája és helyisége volt. Mindeközben Wendy türelmesen, de fáradtan várakozott a szűk cellájában. Egy-két órára tudott elbólintani a falnak dőlve. Egy napja volt itt, de úgy érezte mintha már egy hete nem fürdött volna. A kislánya rettentően hiányzott neki és megszakadt a szíve, hogy nem tudja, mi van vele. Üres mellkasára tette a jobb kezét. Elkobozták tőle azt a nyakláncot, amit Pétertől kapott. Egy mogorva pillantással jutalmazta a szolgát, aki egy szelet kenyeret és vizet vitt neki. Nem az étel érdekelte, híreket várt már, hogy mikor derül ki az ártatlansága. Fogalma sem volt arról, hogy a sors még mennyi akadályt akar elé állítani, de mindegyiket állni fogja. Megdöbbent mikor meglátta Csingilinget az ajtó túloldalán. Felpattant és odament hozzá.

- Csingiling, történt valami?

- Már nem kell aggódnod! Killian már az ügyeden van! - suttogta Csing

- Nem is aggódom Csing! Mivel tudom magamról, hogy ártatlan vagyok! Péter is nekem fog hinni. De köszönöm szépen! A lányomról beszélj inkább! Hogy van, ugye jól van? - kérdezte aggódva