Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
Egy nap az barna hajú lány a parkban játszott testvéreivel és a többi gyerekkel. Fogócskáztak, bújócskáztak, boldogok voltak. Távolról is lehetett látni milyen jól érzik magukat. Wendy egyáltalán nem törődött azzal, hogy magassarkúban van, fel-le ugrándozott. Leugrott a padról, amikor elkezdték kergetni. Már a piacra futott ki, ami a park mellett található. Nevetve futott az emberek között. Egyáltalán nem figyelt ahova megy. Megállt, hogy kifújja magát. Hátranézett és látta, hogy le tudta rázni. Elkezdett visszasétálni a parkba. Magában büszkén ki is jelentette, hogy ezt a játékot ő nyerte meg. Egy elégedett mosoly el is terült az arcán. De az a mosoly nem tartott sokáig mivel belelépett egy kisebb gödörbe, amitől elesett. Esését egy test fogta fel. Mindketten fájdalmasan felnyögtek, de aztán az aranyhajú lányt lerántották róla és ketten fogták a karjánál. Kétségbeesetten ki akarta magát szabadítani, de nem sikerült. Nagyon félt, hogy mi fog történni vele. Hisz nem csinált semmi rosszat. A fiút felsegítették, de felemelte a kezét, hogy további segítség nem kell. Ránézett a lányra, aki belé jött. Arcát nem látta, mivel a földet kémlelte, de látta, hogy hullámos barna haja van. Hajában két tincs hátra volt fogva egy nagy fehér masnival. Megmondta neki, hogy nézzen rá. A kétségbeesett lány lassan a fiúra nézett. A fiú egy pillanatra elámult, de aztán kihúzta magát.
- Azonnal engedjétek el! – szólt rájuk
A két őr kételkedve egymásra nézett, de aztán elengedték a lányt. Wendy enyhén megrázta a karjait mivel eléggé szorosan fogták. Elnézést kért majd épp elment volna, amikor visszahívták. Elé állt, hogy megállítsa.
- Várj! Szeretném, jóvá tenné, amiért így bántak veled!
Wendy nem mondott semmit csak félénken elnézett. Nem nagyon bízott olyan emberekben akiket csak pár perce ismert. Ráadásul az előtte lévő urat, hiába viselt köznépi ruhát, ennek ellenére is érzett benne valami uralkodóit.
- Valamivel bocsánatot szeretnék kérni! Mit szeretnél? Bármi legyen is az megadom! – mosolygott izgatottan
- Sajnálom, de nem állhatok szóba idegenekkel! - mondta hallkan
- Már szóba álltál. – vigyorgott
Wendy is elejtett egy lágy mosolyt.
- Ugyan, nem harapok!
- Rendben van. Nekem bőven elég, hogyha visszakísér a parkba. – mondta tartózkodóan
Bólintott majd kitárta a kezét, hogy mutassa az utat. Wendy vetett rá egy óvatos pillantást majd elindult. Az út alatt nem beszéltek csak némán egymás mellett sétáltak. A fiatal lány nagyon zavarba érezte magát a fiúval. Nem volt gyakori esemény, hogy egy fiúval kettesben marad hosszú időkig. Végül megérkeztek a parkba. A gyerekek ugyanúgy ott maradtak. Az egyik kisfiú mikor meglátta odafutott hozzá.
- Wendy, végre, hogy visszajöttél! Azt hittük, hogy már elvesztél! – mondta aggódva
Wendy felnevetett majd leguggolt a kisfiú szintjére. A gyerek alig múlt 6 éves. Fekete nadrágot, fehér inget, szürke pulcsit és fekete cipőt hordott.
- Nincs semmi baj kisöcsém! Már minden rendben van! – simogatta meg a fejét – Menj csak nyugodtan vissza. Nemsokára én is csatlakozok!
A kisfiú aprót bólintott majd illedelmesen elbúcsúzott az ott lévő uraktól és visszafutott a játszó gyerekekhez. A mohazöldszemű fiú elégedetten felhúzta a szemöldökét. Nem mindennapi az ilyen dolog annak ellenére, hogy szigorú a neveltetés még a köznépbe. Bár eléggé előkelő volt az öltözködésük. Egyedül az utcagyerekek a neveletlenek, bár vannak olyan családok, akik nem a megfelelő módon nevelik gyermeküket nem is törődve azzal, hogy a sohaországi dologházba kerülhetnek. Wendy mosolyogva figyelte őket majd az úrra pillantott mikor megszólalt.
- Jól nevelt. Ez dicséretes! – mosolygott – Testvéred?
Rákérdezett, mivel a közeli gyerekek, még ha nincsenek is rokonságban szokták egymást testvérnek hívni. Ő is testvéreként tekinti Felixet, csak nem szólítja úgy. De ő is tudja, hogy a király fivéreként tekinti, ahogy ő is.
Ő is a játszó gyerekeket vizslatta. Örült, hogy boldognak látta őket.
- Köszönjük. Igen a testvérem. Szüleink érdemlik a dicséretet. Nekik köszönhető a jó neveltetésünk. - magyarázta
- Ketten vagytok testvérek? – kérdezte kíváncsian
- Nem, van még egy öcsém, John.
Elhallgatott, amikor rájött, hogy így is túl sokat mondott. Mi ütött belé? Hiszen ő csak egy vadidegen ember, akivel fél órával ezelőtt találkozott. Elbúcsúzott tőle és ment volna vissza játszani, amikor megfogta a csuklóját. Nagy döbbenettel visszanézett rá.
- Egy pillanatra még. A nevedet szeretném tudni. – kérte mosolyogva
A Darling elgondolkodott. Végül is a testvérei nevét elmondta. Lágyan elmosolyodott.
- A nevem Wendy, Wendy Moira Angela Darling! – mutatkozott be
Jókedvűen felnevetett. Ennél hosszabb nevet életében nem hallott még. A lány bosszúsan összeráncolta a szemöldökét. Nem értette mi olyan vicces. Sértőnek találta. Kinevetni egy lányt? Hol van a modora?
- Ne haragudj! Csak ilyen hosszú nevet soha nem hallottam. Viszont annál szebb! – bókolt
Wendy enyhén eltátotta a száját. Sosem bókoltak még neki. El is pirult és zavarában félrenézett. Olyannyira zavarban volt, hogy semmit sem tudott mondani. A fiú újra felnevetett.
- Na, és magát, hogy hívják? Mi a neve?
- Hogy mi a nevem? – hökkent meg
Őszintén bevallva, nem nagyon számított erre a kérdésre.
- Igen a neve. Tudja, amit születésünk napján adnak nekünk. – nevetett fel
- A nevem... P-Palkó. – mondta bizonytalanul
Ez volt az első p betűs név, ami az eszébe jutott. Ha kívülről látná magát biztos fogná a fejét szégyenében. De ezért a lányért mindent. A zöldszemű lány mosolyogva összeráncolta a szemöldökét. Ez nem tűnt túl meggyőzőnek.
- Egész biztos? – nevetett
- Biztos! – mosolygott lágyan – De most már nem mondhatod, hogy idegen lennék a számodra. – vigyorgott rá
A fiatal lány ejtett egy lágy mosolyt majd mondta, hogy most már tényleg vissza kell mennie. Integettek majd a Darling lány visszafutott. Egy ideig még nézte, ahogy játszik. Tehát, Wendy Moira Angela Darling. Gyönyörű név és páratlan. Ráadásul pont ő találta meg. Hangtalanul odalépett hozzá barátja, akin szintén volt egy csuklya.
- Péter, biztos, hogy jól döntöttél? – kérdezte óvatosan
- Ez volt az eddigi legjobb döntésem Felix. – nézett fel rá vigyorogva
A magas fiú visszamosolyodott rá majd folytatták tovább sétájukat. Ez már biztos. Wendy hamarosan mellette lesz és nem engedi sehova.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
