Ты моя - Az enyém vagy!

Az ünnepély

Péter az anyja után rögtön Wendy-hez ment aki még mindig a kanapén szomorgott Csingilingel. Őrző ott ült a lábánál és a gazdája kezét nyalogatta vigasztalásul. A király némán intett a fejével, hogy menjen ki. Ő bólintott, meghajolt és kiment. Wendy is Csing után küldte a kutyáját miután megsimogatta a fejét. Péter leült mellé, jobb kezével átkarolta a ballal pedig megsimogatta a piros arcát.

- Nagyon fáj? – kérdezte hallkan

Wendy csak finoman megrázta a fejét. Mondta, hogy nem fáj, de rosszul esett neki. A király megkérdezte, hogy miért vesztek össze.

- Megvádolt engem. Azzal, hogy megcsallak. – mondta hallkan

- Nyugodj meg. Ne törődj az anyámmal.

- Ugye, tudod, hogy nem tennék ilyet. – nézett rá könnyezve

- Persze, hogy tudom. – mosolyodott el miközben megsimogatta az arcát

Wendy halvány mosollyal bólintott. Ez azért megnyugtatta. Péter is elmosolyodott majd lassan és óvatosan nyomott egy puszit az arcára. Nemsokkal később lépett ki a lány szobájából. Elhatározott magában valamit. Másnap megérkezett Regina a családjával. Egy nappal az ünnepély előtt. Mikor belépett a fiával a lányok között, Wendy széles mosollyal lenézett a kisfiúra és viszonozta az integetést. Kicsit csodálkozott, hogy most nem mondott neki semmit, de örült neki. Vagy lehet, hogy nem is tudott róla. De az lehetetlen, bármennyire is messze laknak a palotától. De látta rajta, hogy most felettébb boldog. Talán azért, hogy végre meghívták. Később a folyosón futottak össze.

- Mégsem kellett csalódnia bennem. – mondta Wendy gúnyos mosollyal

- Ezt hogy érted? – kérdezte finom mosollyal

- Szóval nem tudja? Ez nagyszerű, úgyis személyesen akartam elmondani magának. Jó hírem van. Terhes vagyok. – rántotta meg a vállát

Regina szélesen elmosolyodott egy szarkasztikus hümmögés után.

- Most legalább megismerheted milyen az anyaság.

Wendy büszke mosollyal felemelte a fejét.

- Ez a legszebb érzés a világon és a legnagyobb gyötrelem is. – mosolyodott el

A fiatal lány egy újabb gúnyos mosollyal végignézett rajta és a mögötte lévő emberekre majd elment. Viszont egy valamin megakadt a szeme. A kalapos ember nyakán volt egy heg. Felbukkant benne a kíváncsiság, hogy vajon, hogy szerezhette. Jefferson, Regina leghűségesebb szolgálója megszólalt.

- Már csak ez hiányzott. Főleg ha herceget szül, akkor mindennek vége.

- Ne légy vészmadár, Jefferson! – szólt rá

A kalapos férfi bólintott majd tovább mentek. Wendy pár órával később nagy mosollyal ment Csing felé és megragadta a kezeit. Ő teljesen ledöbbent, hogy mi ez a nagy boldogság. A lány a királytól jött, csak pár szót beszéltek. Izgatottan elmondta, hogy Péter azt mondta neki, hogy valakit magával vihet az ünnepségre. Ki másra is gondolhat, mint rá.

- Ezt komolyan mondod? – kérdezte döbbent mosollyal

- Természetesen! – válaszolt széles mosollyal

Csingiling boldogan átölelte a lányt, aki viszonozta. Húzni kezdte a szobájába, ami Wendy közelébe volt. Nem volt nagy, de elég volt neki. Azért húzta, hogy kiválasszák a ruháját. A világoszöld ruhát választottal ki neki, enyhén aranycsillámos mintázattal. Estig ott beszélgettek nála. Wendy bal kezével támasztotta a fejét a kanapén. Végül megkérdezett tőle ami az oldalát fúrta.