Ты моя - Az enyém vagy!

Újabb törés

Wendy szája enyhén kinyitódott a döbbenettől. Egy pillanatra felnézett Mulan-ra, aki csak felvonta a szemöldökét, majd visszanézett az asszonyra és kedvesen elmosolyodott.

- Nem vagyok terhes. Arról tudnék. – magyarázta

- Kisasszony, én sok évig bába voltam. Látásból tudom ezt.

Wendy csak mosolyogott és tovább etette a gyerekeket. Közben Péter is visszajött és a távolból nézték a vezetővel. Halvány mosoly húzódott az ajkára. Az otthon vezetője, az ötvenes éveiben járó férfi volt, aki Pán mögött pár méterre állt. Kedvesen megszólalt.

- Királyom, látom nagyon kedves számodra a kisasszony!

- Igen, ő a fény az életemben. – mondta majd ránézett az úrra

Az úrral már régóta ismerték egymást. Mikor még apja uralkodott, sokszor össze szokott futni vele a palotában. Az úr egyfajta gyógyfőzet keverő is. Ezért is szokott odamenni. Visszanézett Wendy-re és tovább figyelte, ahogy a gyerekekkel foglalkozik. Wendy és Őrző is hagyta, hogy a gyerekek dögönyözzék őket. Odament hozzájuk és mikor a lány észrevette, mondta a gyerekeknek, hogy álljanak fel. Odament Péterhez és mellette pár méterre állt meg. Péter elvigyorodott majd hangosan köszöntötte őket. A gyerekek kíváncsian és értetlenül álltak. Wendy lágyan elmosolyodott rajtuk. Odasúgta Péternek, hogy a gyerekek még nem ismerik őt. Péter szemöldöke egy pillanatra felpattant.

- Pán Péter vagyok! Sohaország és egyben a ti uralkodótok!

Wendy bosszúsa összeráncolta a szemöldökét. Nem tetszett, ahogy a gyerekekkel beszélt. Mikor köszöntötték, folytatta tovább. Mondta, hogy mikor mindenki elég idős lesz, a fiúk a szolgálatába fognak állni. A lány döbbenten ránézett. Mégis hogy lehet ilyen? Megfosztani őket az élet lehetőségeitől. A kissé már idősebb fiúk izgatottan felkiáltottak, hogy a király szolgálatába állhatnak majd. Péter elégedetten vigyorgott rajtuk. Ágyasa csak lemondóan sóhajtott ezen az egészen. Nemsokára visszamentek a palotába, de még mondták, hogy biztos el fognak még jönni hozzájuk. Mikor visszaértek, mentek a maguk útján. A lányokhoz sétálva, Wendy elmesélte Csingnek, hogy mi történt a gyerekeknél. Még azt is mikor mondták neki, hogy terhes. Csing lekezelő hangon mondta, hogy nem kell vele foglalkozni. Csak azért mondta, hogy pénzhez jusson. Wendy felsóhajtott majd elmondta, hogy nemsokára kiderül. Közben Péter a fiúkhoz ment a táborba, Felix-szel a háta mögött. Mondta neki, hogy egy kisebb probléma adódott. A fiúk között nézeteltérés támadt. Mikor odaért látta meg, hogy veszekedtek. Elordította magát, hogy mégis mi a fenét művelnek. Mindenki elnémult, a király pedig fenyegető léptekkel közelebb ment hozzájuk. Az ispotályba, Wendy a ruháját igazgatta. Az orvos nő most vizsgálta meg. Idegességében a kezét szorongatta.

- Gratulálok Wendy kisasszony! Ön egy hónapos terhes!

Wendy először teljesen ledöbbent aztán egy fülig érő mosoly terült el az arcán. Boldogságában átölelte az asszonyt aztán Csingilinget is. Visszamentek a lányokhoz és elmondták Mulan-nak is, aki szintén elmosolyodott röviden. Wendy annyira boldog volt, hogy legszívesebben kikiáltotta volna az egész világnak. De először Péternek kell tudnia erről. El is indult hozzá. Csingiling remélte, hogy ki is fognak békülni ezúttal. Wendy elment a szobájához, de mondták, hogy most nem tartózkodik bent. Így kérdezte, hogy akkor hol van, amire először nem kapott választ. Ezért kissé parancsoló hangnemben rájuk szólt, hogy mondják el. Mondta nekik, hogy nagyon fontos ez a helyzet. A lányoknál, Csing, Mulan-nal és Ali-val beszélgetett, mikor ismét hallották őket pletykálni. Mint mindig az volt a téma, hogy Wendy és a király eléggé elhidegültek. Mint a lepcses vénasszonyok, gondolta Csingiling mogorván. Hetek óta nem hívta már magához. Magabiztosan ki is jelentették, hogy Wendy számára ennyi is volt az aranyélet. Péter végleg ráunt és haragja biztos nem fog már enyhülni. Természetesen végül megtudták, hogy a Darling lány megszökött. Csing eddig bírta. Arca újra elvörösödött a dühtől. Kiszabadult belőle a megállás nélküli beszélés. Kiabálta, hogy most azonnal fogják be a lepcses szájukat. Találjanak valami más beszédtémát. Mondjuk azt, hogy a király miért néz át rajtuk. Mivel ma is együtt töltötték a délutánt.

- Ők sosem lesznek távol egymástól, mivel Wendy kisbabát vár! Na, most legyen nagy a szátok!

A lányok mind ledöbbentek, beléjük akadt a szó. Ali szigorúan nézett a lányra, aki azzal a Mi van? tekintettel nézett vissza rá. Wendy elérkezett a táborba. Ott is mondták neki, hogy nem szabadna itt lennie, de figyelmen kívül hagyta őket. Végül megtalálta Pétert és a fiúkat. Vagyis a király hangja segítette ebbe.

- Azt hiszed, hogy hazudhatsz nekem? – hallotta kiabálni

Amit látott, csapást váltott ki belőle. Az egyik fiú a földön feküdt, fájdalomtól összehúzva, ajkai remegtek. Pán közben a fiú körül sétált. Wendy tudta, hogy közbe kell avatkoznia, mikor látta, hogy kihúzta a tőrét. Az összes fiú ijedve nézték az előttük lezajló jelenetet, attól félve, hogy ők is arra a sorsra jutnak. Felix odament Wendyhez amint meglátta, hogy elvigye innen. De a lány kirántotta a kezét. Nem hagyhatja magára szegény fiút. Közelebb lépett hozzájuk.

- Péter, állj meg! – kiáltott rá

De mielőtt még egy másik szó elhagyta volna a száját, a fiú megfogta a torkát. A legközelebbi fához szorította és ismét nem az a Péter volt, akit megismert. Szeme vad volt és könyörtelen. Megpróbált mondani valamit, hogy gondoljon valami boldog gondolatra, de minden szó a torkán akadt. Nem kapott levegőt.

- Újra meg kell tanulnod, hogy hol a helyed, madár! – sziszegte

Wendy még sosem hallotta ekkora fenyegetést a becenevében. Úgy érezte, hogy szívébe egy kést döftek, hangjában nem volt semmi melegség és játékosság. Csupa rosszindulat és harag. Könnyezve elfordította tőle a fejét. Nem tudott a szemébe nézni.

- Nézz rám! – kiabálta

Wendy úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban széteshet. Még sosem volt ennyire durva vele. Nem emelt rá kezet. A feje dübörgött, fájt, ahogy a fának csapta. Lábai és kezei gyengék volta, és biztos volt benne, ha nem tartaná, akkor most úgy feküdne, mint az a fiú akit már felsegítettek. Pán arcán egy gonosz vigyor terült el.

- Mi van? Nincs mit mondanod, madár?

Arckifejezése teljesen félelmetes volt és el is felejtette, hogy sok szempár csak őket nézi. Felix még időben el is küldte a fiúkat, hogy nincs semmi látnivalójuk. Próbálta észhez téríteni a királyt, de mintha meg sem hallotta volna. A következő pillanatban Péter elengedte a torkát és Wendy a földre esett, a hideg földre. Pán felette állt és hideg tekintettel nézte. A lány erősen köhögött, próbált levegőhöz jutni, miközben torkát fogta.

- P-Péter... - motyogta kábultan

Minden forgott körülötte és csak azt látta, hogy a szörnyeteg, akibe beleszeretett csupa rosszindulattal nézett rá. Még egyszer elsuttogta a nevét, miközben kezét lassan a fejéhez emelte, a fájó ponthoz. Hosszú pillanatig bámulta a kezét, hogy mi rajta az a piros folyadék. Akkor, amikor minden megütötte a fiút, pislogott párat és végre látta, hogy az ő Wendy-je megsérült. Ráadásul ő, saját maga tehetett róla.

- W-Wendy. – suttogta miközben letérdelt hozzá – Wendy. – simogatta meg óvatosan a fejét

- Elfáradtam Péter. – mondta gyengén

Nem értette, hogy miért lett ilyen fáradt hirtelen, de azt az egyet tudta, hogy aludni akart. Jó sokáig. A fiú hevesen megrázta a fejét.

- Nem Wendy! Nem aludhatsz el! Tartsd nyitva a szemed! Nézz rám! Maradj ébren!

Kezei lecsúsztak alá és az ölébe húzta.

- Rendben leszel, madár! Csak ne csukd be a szemed. Meg tudnád tenni ezt miattam, drágám?

Lágyan elmosolyodott, de a szeme szomorú volt, amit a nő nem értett.

- Rendben. – mondta halkan

Fejét a mellkasára fektette. Addig tartotta nyitva a szemét ameddig csak tudta. Péter ijedten rázogatni kezdte és nevén szólítani, mikor nem ébredt fel.

- Wendy!