Ты моя - Az enyém vagy!

A csavar

Péter dühös pillantást vetett Tigris Liliomra, mikor belépett. Állva várta, dühe ellenére arca sima volt. Ő bólintott egyet majd óvatosan ránézett a fiúra, aki várakozva összeszorította a száját.

- Akkor várom a magyarázatot és azt az okot, hogy miért is kellene megbocsátanom neked.

- Nekem ehhez semmi közöm! – automatikus ki határozottan a lány – Ez egy csapda!

- Minden bizonyíték rád utal. Nincs mit tagadnod. A te szolgáló lopta el a hercegnő nyakékjét és rejtette el Wendy szobájában.

- Nem tudom, miért csinálta Celine, de nem én parancsoltam neki! Arra esetleg nem gondolt, hogy Wendy kisasszony saját maga tervelte ki, hogy nekem ártson!

Egy csattanás hallatszott a király lakrészében és egy pillanatig néma csend. Tigris Liliom először azt sem tudta, hogy mi történt. Aztán megéreztem az égést a jobb arcán. Fájdalmasan érte a tudat, hogy a király pofonvágta őt. Lassan a piros felületre helyezte e tenyerét.

- Elhallgass! Mond csak ki vagy te, hogy ilyeneket mersz beállítani? – kiáltotta el magát a király – Mond, mégis mit akarsz tőlem?

- Nagyon jól tudja, hogy mit akarok, de most már biztos vagyok benne, hogy nem fog valóra válni.

- legalább végre egyetértünk valamiben. – mondta elégedett mosollyal – Most pedig tűnj a szemem előtt! – sütötte le a szemét

A lánynak nem kell több azonnal kiment után meghajolt. Wendy döbbenten látta, hogy Tigris Liliom arcát fogva sietett el a helyszínről. Nem kellett hülyének lenni ahhoz, hogy az ember tudja mi történt vele. Érdemelt volna pofont, de nem a királytól. Tudja, hogy min mehet keresztül és részben sajnálta. Hisz most tényleg nem tehet semmiről. Nem várta, meg míg hívta azonnal bement a királyhoz.

- Péter. – hajolt meg mikor belépett

- Á, Wendy! – mosolyodott el mikor meglátta kedvencét

Odament hozzá és megpuszilta a lány homlokát majd magához ölelte, amit Wendy óvatosan viszonzott. Mintha nem ugyanaz az ember lett volna aki percekkel ezelőtt kiabált és ütött meg egy lányt. Mikor elváltak finoman megkérdezte, hogy van. Péter megrázta a fejét. Ezt inkább neki kellene kérdeznie. Wendy halványan elmosolyodott és mondta, hogy jól van. A király ekkor visszaült az ágyára szigorú testtartással és felnézett a lányra.

- Akkor, akkor tőled is várom az őszinte magyarázatot, Wendy. – mondta komoly hangnemben – Az elejétől a végéig.

Wendy arckifejezéssel, figyelte a királyt először csak egy aprót. Végül nekiállt elmondani a történetet a saját szempontjából. Elmondta, hogy három nappal ezelőtt arra lépett be a szobájába, hogy a szolgák a lakrészét kutatják át.

- Tehát még minden engedély nélkül kutatták át a szobát? – vágott közbe mondandójába

Wendy kettőt bólintott majd folytatta tovább. Azután megtalálták nála a hercegnő nyakékjét és elvitték a börtönbe. Ennél a mondatánál Péter mérgesen felpillantott rá. Wendy ezután nem tudott már sok mindent mondani. Két napig volt a börtönben, míg ki nem engedték azzal, hogy Tigris Liliom szolgálója vallomást nem tett. Őrzővel megszagoltatták a nyakláncot és megtalálta rajta a lány szagát. A tőle sárga nyakláncot pedig elkobozták tőle. Bánatosan lehajtotta a fejét, mikor befejezte a történetet.

- Az egy megnyugvásom volt, hogy a Jane ezalatt Emmánál volt és vigyázott rá, de majd megszakad a szívem, hogy nem láthattam. Ő jelen a vigaszom, míg te távol vagy tőlem.

Péter felállt majd odament Wendy-hez és szorosan megölelte. Vigasztalóan simogatni kezdte a hátát. A kislány apró mosollyal a mellkasába temette a fejét és viszonozta az ölelést. Miközben dörzsölte a lány hátát, elmondta, hogy mindketten meg kell kapni a méltó büket. Az ágyas nyelt egyet, adott egy puszit a király mellkasára majd elengedte ölelését.