Ты моя - Az enyém vagy!

Nagy öröm

Péter elégedett mosollyal nézte a lányt, akinek elakadt a lélegzete a látványtól. Remélte, hogy ezzel már sikerült kiengesztelnie őt. Wendy lassan emelte el kezét szája előtt, sikerült kikerülnie a kisebb sokkból. A király felé kapta a fejét, hogy tényleg igaz e amit látott. Pán vigyorogva bólintott egyet. Visszafordította a fejét és hihetetlen mosolyra terült el az arcán. Az anyukája és az apukája álltak vele szemben, szépen kiöltözve. Mary szemében könnyek voltak, mint a lányáéban. Tett feléjük egy lépést, de aztán visszanézett a királyra, aki bólintott. A következő pillanatban Wendy már a szüleit ölelte át, akik azonnal viszonozták. Ők is abban a hitben voltak, hogy a legutóbbi találkozásuk óta soha többé nem látják őt. Mikor elengedték egymást, Wendy visszafordult a király felé és szinte a nyakába ugrott. Péter azonnal visszaölelt, nagyon hiányzott már neki az őszinte közelsége. Nagyon szépen köszönöm, Péter, suttogta a nyakába. Pán eltolta magától és megcsókolta a homlokát. Mondta, hogy menjen csak, nemsokára majd beszélnek. Wendy bólintott és visszament hozzájuk.

- El sem hiszed, hogy mekkora öröm ért minket, mikor jött a leveled. – simogatta az arcát

- Anyukám. – hatódott meg és újra átölelte

Miközben beszélgettek, George szeretett volna beszélni a királlyal. Illedelmesen megkérdezte, hogy lehet e. Bólintott és tettek pár lépést arrébb.

- Csak szerettem volna megköszönni, hogy meghívott minket. Nagyon szépen köszönjük, hálásak vagyunk! - hajolt meg előtte

- Wendyért minden teszek, Darling úr. Nekem az a fontos, hogy ő boldog legyen.

Mondta egy halvány mosollyal. Pár szót beszélgettek, mikor a király közbe szakította Wendy és Mary beszélgetést, akikkel egymás fogva beszélgettek. Mondta, hogy ideje lenne a szüleit bemutatni a sajátjának. A házaspár egymásba karolt, Péter pedig megfogta Wendy kezét és visszamentek a bálterembe. Odamentek a királynőhöz és Péter megfogta a vállát. Kíváncsian megfordult, de még kíváncsibb lett, mikor meglátta az idegen párt a fia háta mögött.

- Anyám, be szeretném mutatni Wendy szüleit.

A házaspár tiszteletteljesen bemutatkozott, aki udvariasan viszonozta. Mondta, örül, hogy megismerheti őket. Az is dicséretes ahogy a lányukat tanították az illemre és a tanulásra. Tudta, hogy nem tudták beíratni az iskolába.

- Igyekeztünk, királyném. – bólintott neki Mary

- Wendy, mutasd be a szüleidet Reginának és a többieknek is, én addig beszélek pár szót a fiammal. – fogta meg a lány vállát finoman

Wendy annyira boldog volt a szülei láttán, hogy egy kis időre el is felejtette az ellenséges hangulatot Corával és Reginaval. Péter végignézte, ahogy elmennek aztán ránézett a királynőre.

- Mi az, anyám? – kérdezte

- Fiam, mi az, hogy szó nélkül idehívod a lány szüleit?

- Anyám, javíts ki ha tévedek. De tudtommal én vagyok a király. Szóval nem mond meg, hogy mit csináljak! – emelte fel a hangját majd otthagyta

Egyenesen Wendy-ékhez ment, mivel nem akarta, hogy Regina bármi olyat mondjon, amivel megbánthatná őt és a családját. Egyik kezével átkarolta Wendy derekát és figyelmeztető mosollyal nézett Regina-ra. Wendy most mutatta be a szüleit, nagyon kedvesek és udvariasok, mondta a király nénikéje, így a Darling házaspárra nézett.

- Lekötelez minket, hercegnő. – hajtotta le a fejét Mary

Wendy a király vállára tette a kezét, aki kíváncsian nézte rá. A lány félénken megkérdezte, hogy azért az apukájával táncolhat e. Péter elmosolyodott, majd röviden felnevetett és mondta, hogy persze. Wendy újra széles mosollyal a fiú nyakába borult. Mondta, hogy ő addig táncol az anyukájával. A fiatal lány szórakozottan elmosolyodott. Az anyja soha sem hitte volna el, hogy a királlyal fog táncolni. Végignézte, ahogy odamegy és felkéri táncolni. Az asszony először teljesen megdöbbent aztán kettőt bólintott. Wendy felé fordult, aki ezt végignézte, és megfogta a kezeit, először ap széles mosollyal felnézett.