Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
Wendy épp a szökési tervét készítette magában. Éppen ebédidő volt. Csinggel mint mindig egymás mellett ültek. A szökésén agyalt miközben beszélgettek. Ma este akart kiszabadulni innen, amikor már mindenki aludt. Még Csingilingnek sem beszélt róla, mivel biztosan lebeszélte volna a dologról. Mert, ahogy mindenki mondta neki, innen már nincs menekvés. De ő hitt benne, hogy volt. Mikor kint volt látott egy fát, aminek az egyik vastag faágáról rá lehetett mászni a kőfalra. Ha szerencséje lesz, senki sem fogja észrevenni. Mikor már mindenki lefeküdt, akkor indult akciónak. Még visszanézett az ajtóból, hogy tényleg alszanak aztán elhagyta a nagytermet. Óvatosan és hallkan haladt át a sötét termeken ahol néhol pár gyertya és kislámpa égett így nem kellett teljes sötétségben mászkálnia és attól tartania, hogy nekimegy valaminek vagy lever valamit. Természetesen a palota ajtaját is őrizték ezért az ablakon mászott ki. Már csak a fához kellett eljutnia. Még jó, hogy megtanult szoknyában mászni.
Péter az erkélyén volt országát nézve, mikor észrevette, hogy valaki kint volt, hálóruhába öltözve. Ráadásul, ahogy elnézte, eléggé szökési státuszban volt, mivel ide-oda kapkodta a fejét, hogy figyelik e. Nem tellett neki másodpercekbe, hogy rájöjjön, hogy tényleg meg akart szökni és ki is volt pontosan az a személy. Azonnal elindult kifele és közben szólt az őröknek is.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Wendy boldog volt. Nemsokára a fánál lesz. Igaz, a kőfal magas volt és talán nem is élné túl az ugrást, de legalább szabad lesz. De kiabálást hallott a háta mögül, ami az volt, hogy „Ott van, kapjátok el!". A vér megfagyott az ereiben. Lebukott. Olyan gyorsan kezdett el futni amilyen gyorsan csak tudott. Hátranézett és látta, hogy legalább tízen a nyomában vannak. Sajnos menekülése közben az úti céljától is eltért. De megállt mikor az útjába vágtak. A király volt. Mindennek vége, gondolta sokkolt állapotba.
- Nahát, Wendy-madár! Ilyenkor aludnod kellene már! – mondta veszélyes hangon miközben körbejárta, mint akit mindjárt élve felfal
Az őrök is ott voltak, akik fegyvert fogtak a lányra, ahogy Péter is. Jobban mondva nyilakat. Egy tőrt húzott ki az övéből és eléggé mérgesen nézett rá. Ő rettegve nézett körül, amiért ilyen helyzetbe került. Péter vigyorogva megszólalt. Tetszett neki ez a helyzet. Ahogy kis madara csapdába esett és sehogy sem tudott kiszabadulni. De nem is fog soha.
- Megszegted a szabályt. Ez modortalanság. Nem fair. – lépett közelebb hozzá
Wendy félve hátrált közelségétől. A lány egy pillanatig szótlan maradt a királyt nézve bánatosan, aztán hangosan elsírta magát. Péter lehunyta a szemeit és fejével némán elküldte a fiúkat. Apja halála után őket is lecserélte fiatalabbakra. Igen, Péternek fiatal őrei voltak. Egyikük sem érte még el a harmincat. De volt aki még a húszat se. Nagyon ügyesek és erősek voltak. A reflexeik jók, bár igaz nem annyira, mint az övé. Még álmából is képes tökéletesen elhajítani a tőrt. Volt rá példa, hogy árulók voltak a palotában, de viszont nem lehetett tudni kik is azok. Viszály volt akkoriban. Ezért a párnája alatt szokta tartani úgy, hogy csak a nyele látszódott ki. Az egyik őre próbált az életére törni. Még csak tizenhárom éves volt akkor. Amint meghallotta a kisebb zajt, jobb szemét enyhén kinyitotta. Akkor látta meg, ahogy egy kést tartott a kezében. Így bal kezével kirántotta a tőrt párnája alól, amit a támadó felé hajította. A tőr egyenesen beleállt a támadó szívébe. Azóta kitűnően pontosak a reflexei és dobásai. Sőt, azóta minden nap magánál tartja. Az övre akasztható tokjában tartotta. A tőr igazán szép és egyedi volt.
Wendy ott sírt egy helyben, arcát kezeibe temetve. Egész teste remegett. Nem, ezt már nem tudta elviselni. Haza akart menni a szüleihez, testvéreihez és Nana-hoz, a kutyájukhoz és úgy tenni mintha ez az egész csak egy nagy rémálom lett volna. Pán odament hozzá és megsimogatta a fejét, hogy megnyugodjon, de ő lerántotta magáról és egy hirtelen mozdulattal tett hátra pár lépést. Egy pillanatra döbbenten nézett a lányra.
- Ne merj többet hozzám érni, megértetted! – kiabálta feldúltan
A király bosszúsan összeszorította a száját. Viszont büntetést nem fog kapni. Bántani nem tudná. Az egy másik dolog, hogy fenyegeti vagy ráijeszt. Akkor talán megtanulja a leckét. Veszélyes hangon elsziszegte neki, hogy így itt nem viselkedhet. Wendy dühös könnyekkel a szemében nézett a király zöld íriszeibe. Egyáltalán nem érdekelte, hogy nem lehet itt ilyen módon viselkedni. Kegyetlen módon elszakították őt a családjától. Nem akart itt lenni. Elege volt az itteni életből. Gyűlöl ezen a helyen lenni. Haza akart menni. Ezt egyenesen meg is mondta a király szemébe. Péter gonosz vigyorral közelebb ment hozzá majd karjánál fogva magához rántotta a lányt.
- Wendy, innen már nincs menekvés! Ezt jobb ha elfogadod Madár! Te már hozzám tartozol!
A Darling lány összeszorította a fogait majd ellökte magától a fiút és besietett az épületbe. Pán mosolyogva megrázta a fejét aztán ő is bement a palotájába. Wendy futott a szobájába ahol miután becsukta az ajtaját és sírva ráborult az ágyára. Arcát a világoskék selyem ágyneműjébe fojtotta. A sírásába nemsokára elaludt és mikor Péter bement hozzá nemsokkal később,betakargatta, megsimogatta, majd megpuszilta a fejét.
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
