Ты моя - Az enyém vagy!

Vacsora és hajókirándulás

Emma, Mary Margaret-el beszélgetett a történtekről a szobájában. A rövid hajú asszony hitetlenkedve megrázta a fejét. Ez a kislány szembeszállt Reginaval. Ez egyben hatalmas sértés és bátorság is. A király vajon mit fog szólni ehhez? Aztán csak Emma megszólalt.

- Megvallom őszintén, nekem tetszett, ahogy beszélt vele! – nevetett fel

- Komolyan mondja?

- Egy kislány és mégis, hogy kiállt a családjáért. De remélem nem lesz ebből baja.

- Igen én is remélem, hogy nem akarja keresni magának a bajt.

Végül Regina is beszélt a királlyal. De nem mondta el mi történt Wendy és ő közte. Mosolyogva mondta, hogy milyen egy csodálatos és tüneményes kislány. A király elvigyorodott. Ő is elkezdett ábrándozni róla.

- Igen, ő az én kis madaram!

Kint beszélgettek az erkélyen levő ágypadon. A Nap már ment le, így az ég narancs és rózsaszín színben pompázott. Regina mondta, hogy hallotta a királynétól, hogy őt hívatta be az első éjszakára. Péter kurtán bólintott egyet. Bár nem történt köztük semmi, de így is nagyon boldog volt, hogy magához ölelve tarthatta. Álmodozva felsóhajtott. Lehet, hogy ma este is behívatja. Regina látta a király mosolyát és mindentudóan elmosolyodott.

- Akkor hamarosan várhatóak lesznek a trónörökösök is.

Az igazat megvallva, Péter azt akarta, hogy egyedül csak Wendy szüljön neki gyerekeket. De ami a szokás az szokás. Aprót bólintott majd mondta, hogy ideje vacsorázni, menni. Regina bólintott és mondta, mi lenne ha Wendy is csatlakozna hozzájuk. Péter elvigyorodott. Szájából vették ki a szót. Kifele menet szólt az egyik szolgálónak, hogy értesítsék a lányt.

Még nem készült el teljesen a vacsora ezért addig a szalonban beszélgettek. Nemsokára egy kopogás szakította félbe a társalgást. Péter arra számított, hogy Wendy érkezett meg, de csalódnia kellett. Az a szolga tért vissza, akit küldött érte. Mérgesen megkérdezte, hogy miért nem volt vele. A szolga elmondta, hogy lefeküdt, mivel állítólag fájt a feje. Péter kérdezte összeráncolt szemöldökkel, hogy orvos nézte e már. Azt a választ kapta, nem akarta, hogy megnézzék. Nem találta szükségesnek. Pán sóhajtott, majd felkelt, s ezzel együtt mindenki, majd sietős léptekkel otthagyta a társaságot. Pár perc múlva megérkezett Wendy szobájába ahol félhomály uralkodott. Csak pár gyertya égett. Ránézett az ágyára és látta, hogy alszik. Már nem az oldalán feküdt, hanem a hátán. Leült mellé és megsimogatta az arcát. Kicsit mozgolódott viszont nem ébredt fel. Ezért megszólította a lányt. Ő kellemetlenül felnyögött majd kinyitotta zöld szemeit. Nyújtózkodás közben lágyan rámosolygott mikor meglátta. Lassan felült és odabújt hozzá.

- Hívattalak, de azt mondták, hogy fáj a fejed. – mondta

Wendy először kicsit értetlen volt, de aztán eszébe jutott, hogy ő akarta ezt. Bólintott, hogy így van. Király megkérdezte, hogy hívasson e orvost, de a lány lágy mosollyal megrázta a fejét, hogy nincs szükség rá. Pán megcsókolta a homlokát. Elmondta, azt akarta, hogy velük vacsorázzon, de mivel nem érzi jól magát ezért csak pihenjen. A lány elgondolkodott. Ha most nem fog elmenni csak azt mutatta volna nekik, hogy gyáva és gyenge. Azt pedig nem akarta. Regina akkor biztos jót diadalmaskodna magában. Ezt az örömöt pedig nem szerette volna megadni neki. Így mosolyogva mondta, hogy csatlakozni fog hozzájuk. Péter akkor utasította, hogy menjen, tegye rendbe magát és öltözzön át. Húsz perc múlva már a tükre előtt ült, teljesen felöltözve egy sárga ruhában. Virágos, kicsi fülbevaló lógott a fülében és épp parfümöt kent az üres nyakára. Fejére egy szép fejdíszt kötött. Ajtónyitódás hallatszott és a király lépett be a szobájába. Wendy mosolyogva felállt hozzá. Péter odament hozzá és adott egy csókot a homlokára majd elindultak az étkezőbe. A lány egész végig mögötte haladt ezzel tiszteletet adva, de mikor megérkeztek mellé állt. Üdvözölték egymást majd leültek vacsorázni. Egy ideig néma csendben vacsoráztak, ameddig Regina meg nem szólította Wendy.