Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
A kisfiút végül elengedték, Wendy kérésére, aki félve megköszönt mindent. Wendy végig kísérte tekintetével és integetett is. Amikor már teljesen eltűnt látóköréből mosolyogva visszafordult Palkó-hoz. Hálás volt neki. Meg is kérdezte, mivel tudná ezt viszonozni. Azonnal rávágta, hogy semmi szükség nincs arra. Wendy elmosolyodott, de aztán kitágultak a szemei. Péter ijedten nézett a lányra. Azthitte, hogy valami baja van. Elmagyarázta, hogy késésben volt az órájáról. A király megragadta az alkalmat és mondta, hogy elkíséri, nehogy valami baja essen. A lány megköszönte és gyors léptekkel elindultak. Mikor odaértek felnézett az óratoronyra, ami azt mutatta, hogy négy óra múlt tíz perce. Tanára le fogja szidni. Péter megnyugtatta, hogy majd ő megmagyarázza a dolgokat. Úgy ahogy gondolta, Ms. Etalia leszidta. Pán a háttérből figyelte a dolgokat. Szégyenében lehajtotta a fejét és nem látszódott ki a bocsánatkérésekből. Péter eddig bírta tovább és közbeszólt.
- Mégis mit képzel, hogy így beszél egy fiatal lánnyal? – mondta lekezelően
- Na, és mégis ki vagy te ficsúr?
Péter mögött már megindultak az emberek, hogy lefogják az asszonyt, de ő újra feltartotta a kezét, hogy még nincs szükség rá. Kellemetlenül sóhajtott majd elvigyorodott.
- Oh, asszonyom, maga hatalmas hibát követett el. – mosolygott
- Sohaország tanácsadójával áll szemben. – mondta az egyik, akit Rufiónak hívtak
Bár alig tudta visszatartani nevetését, hogy királyát kellett így neveznie.
- Aki most megfosztja mindenétől. – folytatta Péter
- Palkó úr. – suttogta Wendy
- Fogjátok el! Innentől a király veszi kezébe az ügyet. – mondta rezzenéstelen arccal
Az asszony teljes erejével ellenkezett, de elhurcolták. Wendy ezt is meg akarta akadályozni, de, a fiú elé állt. Ezt már nem engedhette meg. Nem védhet meg mindenkit.
- Wendy! – kiabált rá
A kislány megdöbbenten nézett rá. A fiú kifújta magát és lágyan elmosolyodott aztán komoly mégis nyugodt hangon megszólalt. Nem akarta ennyire felemelni a hangját.
- Figyelj! Nem lehetsz ilyen naiv. Ha igen, nem tudnál életben maradni ebben a világban. Nem venném a szívemre, ha bármiféle bántódásod esne.
Wendy-nek enyhén kinyitódott a szája a döbbenettől. Miért mondott neki ilyeneket? Megrázta a fejét és aggódva megkérdezte mi lesz most, hogy már nincsen tanára. Azt mondta, hogy semmit, mert ezt a másfél órát együtt fogják tölteni. A tizenéves lány mégjobban megdöbbent. Ellent nagyon nem akart mondani, hisz mégis csak a király főtanácsadója hívta meg. Lágyan elmosolyodott majd bólintott. Péter is elmosolyodott aztán kitárta a kezét, hogy menjen előre.
Wendy nagyon jól érezte magát. Ha tudná, hogy a királlyal tölti a napját biztos összeesne. Péter észrevett egy édesség standot és fejével arra intett, hogy vesz maguknak. Az aranyszőke hajú lány megrázta a fejét, hogy ő miatta nem muszáj. De természetesen a sziget királya nem törődött vele. Vett egy nagyadag pirított mandulát, ami cukorba volt beforgatva. Végül ő is megtört és ő is vett a mandulából. Arcával jelezte neki, hogy nagyon finom. Véletlen történt egy olyan, hogy összeért a kezük, de Wendy azonnal elkapta és bocsánatot kért. A király megkérdezte, hogy általában mit szokott csinálni a napjaiba. Egykedvűen felhúzta a vállait és megrázta a fejét.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
