Ты моя - Az enyém vagy!

Mi lett volna ha avagy Felix története

Este e tervek szerint a király összehívta a családtagokat vacsorára amire ritkán adatott lehetőség. Legtöbbször vagy egyedül vagy Wendy-vel szokott étkezni. Tigris Liliom nem vehetett részt a vacsorán. A király számára nem volt szívesen látott személy. Ha ott lett volna a vacsora feszülten telt volna. Péter pedig már akart magának egy legalább egy kis időt mikor nyugodtan étkezhet a királyi család többi tagjával. Regina sem hergelte most Pétert, hogy akármi is történt és akármilyen is volt a hangulat közte és az ágyas között akkor is csatlakoznia kellett volna. Eközben az említett lány szobájában morgolódott. Dühös volt mindenkire. Főleg Wendy-re. Ezt a tisztelenséget! Egyszer az életben nem csinált semmi rosszat és akkor is ő bűnhődik, ráadásul még pofon is vágták.

- Legalább udvariasságból meghívattak volna.

Celine, aki ott volt mellette és hallgatta lesütötte a tekintetét. Megkérdezte, hogy most mihez akar kezdeni. Tigris Liliom ráförmedt, hogy hallgasson el. Azok után, amit, tett, hogy fúrhatta így hátba. Miatta van ez az egész. Celine megforgatta barna gömbjeit, majd előadva magát, mondta, hogy csak neki akart segíteni.

- Sokra mentem vele. – morogta

A király teraszán, Wendy, Péter mellkasán feküdt a padon. Egy ideig kellemes csendben telt, míg meg a kislány meg nem törte. Elmondta, hogy ma, Mulannal és Csingilingel elmesélték egymásnak milyen volt azelőtt az életük. A pontos részletekre nem tért ki. Péter csak hosszan hümmögött egyet. Annyira nem érdekelte a lányok múltja, de természetesen végig hallgatta.

- Viszont képzeld! Ennek a beszélgetésnek hála, megtudtam, hogy apám már készült arra, hogy férjhez adjon. – húzta el a száját miután felnézett rá

- Valóban? – húzta fel a szemöldökét csipetnyi kíváncsisággal a hangjában

Már a palotába kerülése előtt tudott erről, hogy az apja mire készült, de nem árulta el neki. Hisz úgy is mindegy lett volna, most pedig főleg.

- De végül szerencsém volt. Hisz megtaláltam benned az igaz szerelmet. Annak a festménynek köszönhető.

- Ez nem szerencse volt. Hanem a sors, madaram. – mondta Péter miközben a haját simogatta

Wendy hirtelen felült és szembenézett Péterrel. Kíváncsian kissé naivan megkérdezte, hogy megvan e még róla az a kép. Mostanában nem látta.

- Hát persze! Meg nem válnék tőle! – csípte meg finoman az állát

A festmény az óta a nap óta nem hagyta el Péter szobáját mióta a tulajdonába került. Olykor le kellett takarni mikor férfiak jelenteni szoktak neki. A kislánynak megerőltető volt, míg lefestették. Kissé bánta, hogy nyitott szájjal mosolygott. Nehéz volt órákig tartani, még akkor is, ha csak addig kellett, míg a festő végez a portré vázlatával. A szomszéd városból származott a festő, így nem volt esély hogy felismerjék, de Péterek mégis sikerült.

- Sosem hittem volna, hogy hűséges barátokra tehetek szert. Főleg itt a palotában. Annak idején csak a helyi gyerekekkel játszottam.

- Sosem lehetsz elég óvatos.

- Igen tudom. De eddig nem láttam rajtuk semmi gyanúsat, ami árulásra adna okot. Ráadásul Mulan a személyes testőröm. Szegény, évek óta nem tudja, mi van a családjával. De ennek ellenére igyekszek, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben/kitölteni a családi szerepet.

- Akkor most ki vigyáz kire? - kérdezte Péter szórakozott vigyorral

- Akkor úgy fogalmazok, hogy egymásra vigyázunk. Mulan megvéd engem és természetesen én sem hagynám annyiban, ha bármiféle bajba kerülne.