Sohaország egy fiatal és kegyetlen királyt kapott, Pán Pétert, miután édesapja és bátyja életét vesztették a csatában. Wendy Darling egy naiv tizenhárom éves kislány, aki a királyi ház falai közé kerül, mint a király kedvence. De a lány eleinte ezt...
Még aznap a palotában, Péter elmondta, hogy az éves trónra lepésének az évfordulóján, legalább akkor ne szenvedjenek semmiben sem hiányoznak a nélkülözők. Kapjanak ételt, ivólét. Az utcán lévő gyerekeknek pedig árvaházat akart létrehozni. Holnap már neki is állni a készületeknek.
George Darling dühös volt. A lánya egyedül mászkált a városban. mindent még nyakláncot is vett magának, ami biztos, hogy egy vagyon volt. Wendy próbált megszólalni, de nem tudott apja miatt. Mary lágyan megdöntötte a fejét.
- George, hagyd megszólalni. – mondta finoman
- Mary, téged egyáltalán nem zavar, hogy lányunk a vásárban volt és felelőtlenül pénzt költött! Baja is eshetett volna! – kiabálta – De rendben halljam az igazat!
Keresztbe tette a kezét és várta lánya magyarázatát. Nagyon kíváncsi volt, hogy mivel magyarázza lógását. Mert azt biztos nem hitte el, hogy Ms. Etalia csak úgy elmenne. Ő nem olyan asszony. Könyörgök! Hisz illem tanot tanít!
- Már elmondtam az igazat. – mondta halkan
- Szerinted tényleg elhisszük azt, hogy pont a király tanácsadójával töltötte a délutánt!
- Akkor szerinted magamnak vettem a csokrot? – emelte fel a hangját
Ő is már kezdte elveszteni a türelmét. Édesapja megszólalt volna, amikor kopogtak az ajtón. Mary ment kinyitni az ajtót és megijedt, amikor egy előkelő urat látott maga előtt. Még jobban amikor egy díszes levélhordozót nyújtottak át neki. Elvette és mondta, hogy várjon egy pillanatot, míg hoz pénzt. El is ment, de amikor visszaért az úr már nem volt sehol. Kilépett az utcára, de ott sem látta már. Felfogta a bejárati ajtónál lévő kis polcról a díszes csövet és mindvégig azt nézte, míg visszament férjéhez és lányához. Wendy arcán megdöbbent mosoly lett. Úgy volt, hogy csak holnap érkezik. Nagyon hálás volt a királynak és Palkó úrnak. Bár egyszer találkozhatna a királlyal, hogy neki is megköszönhesse. George kivette felesége kezéből és elolvasta a pergament. Lánya győztesen elmosolyodott.
- Nem tudom miért gondoltad azt, hogy hazudok. Ennyire bízol te a saját lányodban?
Ezt kimondva elment a szobájába ahol együtt lakott a testvéreivel és Bernáthegyi kutyájukkal Nana-val. Leült az ágyára és hátradőlt. Nagyon meg volt könnyebbülve. Aznap éjjel, amikor már mindenki aludt a házban, Wendy halkan kisurrant a szobából. Nana is felébredt rá, de a szájához emelte bal mutatóujját, hogy ne keltsen zajt. A nappaliba ment ahova kutyája is követte. Nana, fején egy világoskék csipkés sapka volt kötve. Számukra nem is kutya volt, hanem dada. Mindig vigyázott a gyerekekre. Az apjuk csak fejét szokta rázni. Egy kutya nem viselkedhet így. De azért ő is szereti az őrző-védő kutyát.
A hálóruhás lány a nappaliba volt ahol kihúzott egy fiókot. Ott szokták tárolni a fontos leveleket. Mint például azt is, amit ma kaptak. Máris a szeme elé tárult a díszes, arany, kövekkel bevont levéltároló. Odament az ablakfülkéhez, amire ráült. Nana is odament majd lefeküdt a lábához. Kivette a levelet és ő is elolvasta. Arcán apró mosoly terült el.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
