Ты моя - Az enyém vagy!

Harc a királlyal

Ebéd után, Wendy visszament a szobájába és leült az ágyára. Ma beszélnie kell Emmával, ami tegnap történt közöttük. még azt is ki akarta deríteni, hogy mi folyik Mary Margaret és a között az őr között. De mindent csak óvatosan. Felvette éjjeli szekrényéről a naplóját és elkezdett bele írni. Pár hete annak, hogy vezeti. Minden napját lejegyezte. Tegnap elmaradt, úgyhogy most bepótolta. Mikor befejezte naplója írását, ránézett órájára, ami a kis asztalán volt az ágya mellett. Elmúlt egy óra, így Emma is biztos befejezte az étkezést. Felkelt és elhagyta a szobáját. Miközben Emmához haladt, összefutott Henry-vel. Elmondták egymásnak, hogy hova készültek. A kisfiú épp a testvéréhez ment ki a kertbe. Kardozást gyakorolni. Wendy elmosolyodott majd jó szórakozást kívánt neki. ezt a királynőhöz ment, mivel Henry mondta, hogy ott van. Kopogott az ajtón és várt, hogy beengedhessék. Mikor bent volt mosolyogva köszöntötte őket. Aztán észrevett, hogy Mary Margaret is hajlított volt. Pár pillanatig rajta tartotta a szemét aztán visszafordult a többiekhez. A főkirályné megkérdezte, hogy mi járatban van itt. Wendy elmondta, hogy nagyon sajnálja és valóban Emmához jött. Ő kíváncsian felemelte a szemöldökét. A lány sóhajtott és felé fordult. Elmondta, hogy nagyon sajnálja a tegnapi dolgot, nem akart tolakodó lenni. Emma megdöntötte a fejét. Mikor befejezte a mondandóját, a herceg anyja sóhajtott és lágyan elmosolyodott.

- Nincs semmi baj, én is ideges voltam. De azért, ne rohanj azonnal árulkodni.

- Értettem!

Örült, hogy nem haragudott rá. Megköszönte és elköszönt tőlük. Még vetett egy pillantást Mary Margaret-re aztán elhagyta a lakrészt. Épp szellőztettek az egyik folyosón, amikor kinti zajokat hallottam. Kíváncsian odament, hogy megtudhassa mi az. Pétert és Henry-t látta ahogy gyakoroltak. Mosolyogva nézte őket az ablak sarkából. De Pán még így is érezte magán a tekintetet és arra fordította a fejét. A lány mosolyogva intett neki. A király csak egy vigyort küldött neki. Ami eléggé hívogató volt. És ment is. A ruhájára felvett egy pelerint és lement hozzájuk. Mikor az udvarban volt már látta, hogy fakarddal gyakoroltak. Szélesen elmosolyodott rajtuk. Emlékszik, ő is fakardokkal szokott játszani a testvéreivel a szobájukba. Önfeledten és felszabadultan. Visszatért emlékeiből, mikor a király és a herceg odamentek hozzá. Rájuk mosolygott és megkérdezte, hogy megy a gyakorlás. Henry izgatottan mondta, hogy nagyon jól. Majdnem legyőzte. Wendy mindentudó pillantással ránézett Péterre, aki vigyorogva rázta a fejét.

- Igen, ez az, amikor az ember túlságosan is túlzásokba esik. Most pedig menj, vegyél egy forró fürdőt!

Mikor bement, Péter magához húzta a lányt és homlokon csókolta. A Darling lány elmosolyodott és közben a mellkasától az arcáig végig simította. Aggódva megkérdezte, hogy nem fog e megfázni. Menjen, inkább ő is vegyen egy fürdőt. Pán felnevetett és mondta, azért nem izzadt le annyira és ő nem betegszik meg egykönnyen. Sőt alig tud olyan alkalmat, hogy nyomta volna az ágyat napokig. A lány örömmel mesélte, hogy öccseivel is szokott fakardozni. Nagyon szerette azokat a pillanatokat.

- Komolyán? – vigyorgott Péter

Ő csak egyszerűen bólintott. Erre a király odament a két fából készült kardhoz és az egyiket felé nyújtotta. Döbbenten ránézett a fiúra. A király vigyorogva mondta, hogy akkor szeretnél látni mennyit tud. A Darling lány hevesen rázta a fejét. Még hogy a király ellen harcoljon? Kizárt dolog. De ő még mindig tartotta felé a kardot ezért kételkedve elvette tőle. Péter intett a kezével, hogy kezdheti a támadást. De elkezdte volna, a fiú mondta, hogy ne aggódjon, vele sem lesz kivételes. Ettől a tizenéves lány még jobban megijedt, még ha csak falókarddal is fog játszani. Nagyot sóhajtott majd elkezdte a „támadást". A király, az első pár lépést még engedte neki, ezzel felmérve, hogyan is bánik a karddal. Aztán elvigyorodott és teljes erejével visszavágott, amitől szegény Wendy egy halk sikítással hátraesett, Péterrel együtt. A király négykézláb támaszkodott felette.