Ты моя - Az enyém vagy!

Új napok kezdete

Wendy megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor megtudta, hogy nem lesz kivégzés. Ez azért csak jobb így. Ma, minél előbb kell elhagynia a palotát. Aznap a hercegnő megkereste. Nem sokkal a búcsúztató előtt. Megdicsérte, hogy milyen ügyes volt. A királynőt sikeresen elküldte innen. A tizenéves összeráncolta a szemöldökét. Nagyon remélte, nem hitte ezt, hogy ezt csakis saját magáért tette. Furcsán hangzik, de ezt legfőbbképpen Péterért tette. Muszáj volt tudnia erről. Tudja, hogy ő örül ennek, de nem mehet vele valami sokra, hisz ő is elmegy pár napon belül. Regina egy mindentudóan felhúzta a szemöldökét.

- Még bármi megváltozhat.

Wendy arcáról elhalványult a mosoly. Ez neki valamiért nagyon nem tetszett. Nem szerette volna, ha Regina átvenné itt a királynő helyét. Bár ahhoz, állandó maradása szükséges.

Péter az erkélyén volt, tájat nézte. Felix nemsokkal mögötte állt. A király az elmúlt napokban nem szólt sokat. Arcáról nem lehetett semmit leolvasni. A szőke hajú megkérdezte, hogy mi lesz ezután, hogy fognak menni a dolgok.

- Mégis mi lenne Felix? Ugyanúgy mennek tovább a dolgok. – mondta váll rántva

Nem nézett rá és a végén egy sóhaj hagyta el formás ajkait.

A királynő szomorúan figyelte, ahogy összepakolják holmiját a szobájában. Fia a Háborgó tenger palotájába száműzte. Ijesztő és sötét hely. Bár így is meg van könnyebbülve, hogy nem adta ki a halálbüntetését. De nagy fájdalom neki, hogy távol kell lennie a fiától. Születése óta nem volt távol tőle ennyire, annak ellenére, hogy fiatalabbik fia, mindig is tartózkodóbb volt, Neal-el ellentétben. Péter egyedül Wendy-vel volt olyan, hogy akármikor megjelent a lány azonnal ellágyult és ment hozzá. Ez nagyon zavarta, hogy azzal a lánnyal sokkal szeretetteljesebb, mint a saját anyjával. Mikor végeztek a pakolással, feladták rá a kabátját, majd elindult mögötte a szolgálóival. Az összes lány a közös termükbe volt, Wendy Emmával beszélgetett mikor bejelentették, hogy áthalad a királyné közöttük. Ketten a végén álltak, Henry-vel és a hercegnővel. Mikor melléjük ért megállt. Regina és Emma arcán elégedettség látszott, bár a szőkén sokkal inkább megkönnyebbültség. Fia biztonsága számra mindennél fontosabb. A közöttük lévő lányon pedig szorongás volt és kicsit mocorgott helyében. Cora mérges tekintettel nézett rájuk. Emma fárasztóan felsóhajtott.

- Királyném, nincs joga ahhoz, hogy maga sértődjön meg. Megérdemli ezt a büntetést. Jó utat!

Mondta gúnyos mosollyal majd meghajolt előtte. Emma sóhajtott majd félrenézett. Megkönnyebbülés volt a számára, hogy a fia végre biztonságban van tőle. A királynő egy fenyegető pillantással nézett még Wendy-re, aki állta a tekintetét, majd tovább ment, de Regina még megállította.

- Cora, csakis magadat hibáztathatod a történtekért. Inkább törődj bele a következményeidbe és a fiad nagy csalódásába. – mondta önelégülten

Wendy vetett a hercegnőre egy óvatos pillantást. Megkönnyebbülten kifújta magát, mikor a királynő elhagyta a termet. Eltelt pár nap. Regina továbbra is ott volt a palotában. Wendy-nek volt egy olyan érzése, hogy csak azért, mert szerinte abban reménykedett, hogy a király kinevezi a lányok élére. Aznap este Péter és Wendy szokásosan együtt vacsorázta. A lány olykor-olykor félénk pillantást vetett a fiú felé. Percek elteltével megszólalt. Nem bírta tovább már ezt a kínos csendet.

- Haragszol rám? – kérdezte félénken

- Miért, kéne? – húzta fel a szemöldökét

- Gondoltam, mivel esetleg beleszóltam olyanba, amihez nincs jogom.

- Wendy, anyám zsarolt téged velem. – tette le a villát - Túl lőtt minden határon. Örülhet, hogy megúszta egy száműzetéssel. Még szép, hogy elmondtad nekem. Bár igaz, hogy azonnal el kellett volna mondanod. – hallatszott a nemtetszés a hangjában