Mindennél SM ff

2. évad 9. rész

- Jézusom Shawn - nevettem fel hitetlenkedve - még hogy nem tudsz főzni. Ez egyszerűen isteni lett. Nem bírom abbahagyni az evest.

Éppen estebédezünk Shawnnál, a mai menü tészta volt, de egyszerűen olyan finoman csinálta hogy elgondolkozom rajta hogy legközelebb áthívom főzni. Egyébként a tésztához volt rántott hús, így olyan volt mintha milánói sertésbordát ennék, de valahogy mégsem.

- Nem volt nehéz megcsinálni, és amúgy anya segített benne. - nevetett, miközben megjelent egy enyhe pír az arcán.

- Várjunk, Shawn Peter Raul Mendes elpirult? Ezt felírom magamnak. - nevettem.

- Haha, nagyon vicces. Basszus, ez tényleg rohadt jó lett. - mondta miután ő is befejezte. Állt volt fel az asztaltól hogy elpakolt mikor megszólaltam.

- Hagyd csak, elpakolom én. - vettem el előle a tányérját - Egyébként, merre van Brian?

- Miért kérdezed? Csak nem ő jön be? - vonta fel a szemöldökét.

- Persze, - forgattam meg a szememet - valószínűleg azért randizok ma veled, mert ő tetszik. Na de tényleg, merre van?

- A szüleinél van most pár napot. - mondta - Szóval randizunk.

- Hát... Ömm... nem tudom én csak mondtam - hebegtem - De felőlem lehet baráti találka is. - mosolyodtam el kínosan.

- Te bolond - nevetett - nem mondtuk ki hogy randi, de szerintem mindketten tudjuk hogy az. Elvégre, te is meg én is ki vagyok öltözve. - jött mögém, és átkarolta a derekamat.

Úgy éreztem meg kell kérdeznem hogy mi van közöttünk, elvégre, csókolózunk, randizunk meg ehhez hasonló dolgokat csinálunk. De semelyikőnk sem mondta ki hogy együtt vagyunk.

- Shawn - köszörültem meg a torkomat - most tulajdonképpen mi van köztünk?

- Ruha, és levegő. - suttogta a fülembe és nyomott egy nyálas puszit a nyakamba.

- Shawn - sóhajtottam - nem úgy kérdeztem. - motyogtam.

- Nem tudom, de nem veszed észre hogy kerülöm a témát. - vált el tőlem és a hajába túrt.

- Igen? Pedig jó lenne tudni, mert te holnap elmész egy hónapra. - fordultam meg, és csípőmet neki döntöttem a konyhapultnak és karomat összefontam melleim előtt.

- Ez az, elmegyek és nem tudom hogy mi van közöttünk. Vissza szeretnélek kapni de félek hogy újra elrontom. Nem bízom magamban. Attól félek hogy beszari leszek téged keresni. Félek lépni, mert fogalmam sincs hogy neked mi a jó. És, nem tudom. Visszatérhetünk erre mikor véget ért a turné? - kérdezte miközben belenézett a szemembe.

Mondanom sem kell, nem erre a válaszra számítottam. Gondoltam hogy ilyesmi van a háttérben, és hogy ezért nem kérdezte meg, de az hogy nem tud dönteni kikészít. Azt hittem most hogy elhívott magához minden rendben lesz. De tévedtem, méghozzá hatalmasat.

- Shawn - néztem rá villámokat szóró szemmel. Nagyot nyelt - döntsd el, vagy mindent vagy semmit. Én nem az a fajta lány vagyok, aki tűri hogy játszanak vele. Ha semmit, akkor viszont látásra lehet menni, ha mindent akkor pedig nem legyél beszari, bízz magadban könyörgöm. Lehet hogy azt hiszed hogy nem annyira beszéled a lányok nyelvét, de hidd el sokkal jobban csinálod mint az hinnéd. Bízz az ösztöneidben, mert képes vagy megcsinálni. - mondtam neki.

Lehet hogy túl durva volt, de ez kellett neki ahhoz hogy rájöjjön hogy igazából mindent jól csinál, és ne legyen bizonytalan mert az csak elijeszt egy lányt.