Mindennél SM ff

20.rész

- Shawn! - nyitott be a szobába Karen.

- Anya basszus! - morgólódott. - A barátnőm még alszik. És fel van csúszva a pólója.

- Shawn, fent vagyok. - mondtam rekedten.

- Mit kértek reggelire? - kérdezte.

- Palacsinta. - mondta Shawn.

- Nekem oké. - morogtam rekedten. Kinyitottam a szemeimet és felültem az ágyon.

- Ma mit fogunk csinálni? - kérdezte. - Várj, tudsz zongorázni?

- Nem, nem tudok. - mondtam és szinte láttam ahogy a kis agytekervényei forognak az agyában. - Megtanítasz zongorázni?

- Igen, meg gondoltam segíthetnél dal írásban. - ült fel ő is. Felálltam majd a bőröndhöz mentem és kivettem egy laza ruhát, ami Shawn pólójából, cicanadrágból állt.

- Az nem az én pólóm? - kérdezte felhúzott szemöldökkel. Hevesen bólogattam, miközben a ruhákat aggattam magamra. Shawn is felállt az ágyról és ő is elkezdett öltözni.

Lementünk reggelizni - ami nagyon finom volt - és utánna elmentünk a zeneterembe. Leült a zongorához, és biccentett a fejével hogy uljek az ölébe. Leültem majd kezemet a zongora billentyűire helyeztem. Shawn rárakta kezeit az enyémre és elkezdett egy dallamot játszani a kezemmel. Igazából régen jártam zongoraórára, de abbahagytam mert úgy véltem hogy nincs hozzá tehetségem.

- De hát, te tudsz játszani! - kiáltott fel. - Miért mondtad azt hogy nem?

- Igazából régen nagyon nagyon régen jártam még tanárhoz, csak egyszerűen abbahagytam, mert mindneki azt súlykolta belém hogy nem vagyok elég jó, és hogy nincs hozzá tehetségem. - mondtam könnyes szemekkel. Megfordított az ölében és magához ölelt, miközben hátam simogatta. 

- Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. Tudod mindig is egy ilyen lányról álmodtam. Aki ilyen kedves, és cuki - itt felnevettem, mert egyáltalán nem vagyok cuki. - és egyszerűen tökéletes. Ilyen kis picike - pörckölte meg az orromat. - és elfér az ölembe, ilyen erős lelkileg mert tökmindegy hogy hányszor gúnyolhatták ki, tiporhattak bele a lelkébe még mindig itt vagy velem. És hozzá kell tennem hogy a családi háttered is elég hogy mondjam... nem a legtökéletesebb. Egyszóval tökéletes vagy. - mondta, én pedig már sírtam a meghatottságtól.

- Tudod én még jobban szeretlek, mert mindig ott voltál velem. Nem fizikailag hanem lelkileg, és ez nekem nagyon sokat jelentett. - mondtam sírva. - és nekem még soha senki nem mondott ilyen szépet. - tört fel belőlem a melyből jövő zokogás.

- Shh, semmi baj. Itt vagyok, és itt leszek. - suttogta a fülembe.

- Te tökéletesnek hiszel? - kérdeztem suttogva.

- Igen, mert te az vagy. - mondta, miközben ringatott.

- Pedig nem vagyok az. Csak nézz rám, itt ülök a barátom ölében és kisírom neki a lelkemet, miközben ő próbál újat önteni belém.

- Hé, ez nem így van. Ha nem szeretnélek akkor valószínűleg nem csinálnám ezt - csókolt meg - és nem ülnél így az ölemben. Ez teljesen természetes hogy vannak rosszab korszakaid.

- Inkább te vagy a tökéletes. - suttogtam.

- Én szerintem is tökéletes vagyok. - mosolyodott el büszkén.

- Meg szerény is. - nevettem fel.

- Ezt szerettem volna. - mondta mosolyogva.

- Mit? - kérdeztem.

- Hallani ahogy nevetsz. De csak vicceltem én sem vagyok tökéletes.

- De az vagy. Komolyan mondom, ilyen édes fiúval még nem találkoztam. És nem érdekel hogy mit mond anya, nekem akkor is te kellesz. Eltilthat tőled, de én mindig vissza fogok menni hozzád. - mondtam.

- Igen, szerettem volna veled beszélni erről. Anyukád azt mondta hogy vissza kell menned Torontóba, és hogy nem találkozhatok veled, és te sem velem. Azt mondtam hogy ez hülyeség, hisz úgyse tud minket szétválasztani. Szeretlek. - mondta majd megcsókolt. Én is visszacsókoltam, majd elmélyítette a csókot.

- Shawn. Mikor mennek haza a szüleid?

- Ma, úgyhogy miután kiraktam instára ahogyan énekelsz, meg ahogy zongorázol, kimegyünk hozzájuk.

- Annyira rossz érzésem van.

- Miért? Azt ne mond hogy azért mert nem tudok velük foglalkozni. Emma, ez butaság.

- De akkor is. Majd utána megcsináljuk ezeket, most inkább menjünk ki.

Felálltunk majd kézenfogva kisétáltunk a nappaliba, ahol a szülei ültek. Beszélgettünk játszottunk és igazából ennyit csináltunk. Activity-t játszottunk ahol beszálltak a többiek is. Én természetesen Shawn-nal voltam. Elég nehéz volt úgy játszani hogy mindketten bénák voltunk, de mi csak hoztuk a forámankat. Szerencsére másodikok lettünk, aminek persze nagyon boldogok voltunk. Miután kijátszottuk magunkat Karenék elmentek bepakolni a bőröndbe, mi pedig lent maradtunk beszélgetni. Andrew-val megbeszéltük hogy nála fogok dolgozni, mint asszisztens így nagyjából mindig velük kell lennem - de persze ezt a munkát otthon is tudnám csinálni. Így igazából ha már honvágyam van vagy valami van otthon akkor ott is tudom csinálni. Egy bő óra után Aal, Manuel, és Karen jött le a lépcsőn kezükben a bőrönddel. Kikisértük őket a reptérre Shawn-nal, majd miután felszálltak a gépre visszamentünk a házhoz.

- És Shawn. Mi mikor megyünk haza? - kérdeztem, miközben beléptem a bejárati ajtón.

- Három nap múlva, aztán lesz egy nagyobb szünet és kezdődik a turné.

- Annyira büszke vagyok rád  hogy 19 évesen ez a harmadik albumod. - mondtam miközben átkaroltam a nyakát. Ajkaimat hozzáérintettem öveihez, majd elkezdtünk szenvedélyesen csókolózni. Gondolom ennyiből már rájöttetek hogy mi olyan pár vagyunk akik ha kettesben vannak egyfolytában puszilgatják egymást.

- Srácok! - kiáltott fel Eddy. - Megyünk bulizni? És haver nem is voltunk szórakozni mikor kijött az albumod. - bokszolt bele Shawn karjába.

- Mert máshogy szórakoztam. - mondta. Elképzelhetitek milyen vörös volt a fejem. Eddy csak nevetett rajtam. Kösz haver, én is szeretlek. Felmentünk átvettünk egy másik ruhát, majd mikor lementünk ott találtuk az egész csapatot. Kimentünk a kocsihoz majd mindenki beszállt és célba vettük a közeli szórakozó helyet. Mikor megérkeztünk mindenki kipattant a kocsiból és bement, viszont mi Shawn-nal ketten a végére maradtunk. Ujjainkat összekulcsoltuk majd úgy indultunk el befelé.

Ahogy beléptünk valami rettenetes pia szag csapta meg az orromat, természetesen dübörgő zene és táncoló emberek mellett. Ezért nem szerettem buliba járni. Odamentünk a pulthoz, és mindeki kert valami alkoholt kivéve én.

- Naa, Emma. - kérlelt Shawn.

- Igen, Emma - Mondta Zubin.

- Na jólvan, de csak mert ti akartátok. - adtam be a derekam.

- Mit kérsz? - kérdezte Shawn. - tequila jó lesz?

- Aham. - mondtam és már adta is a kezembe. - Egészségünkre. - mondtam, majd lehúztam a pohár tartalmát. Éreztem ahogy az alkohol végig marja a torkomat, majd egyfajta új értés szabadul fel bennem. Megfogtam Shawn kezét és a tánc tér felé vettem az irányt. Pont egy lassú szám következett. Maga felé fordított, majd kezemet a nyakába raktam ő pedig derekamra rakta kezeit. Egymás szemében vesztünk el, majd hirtelen ajkaimra tapadt. Kihúzott a tömegből, majd ittunk még egy kört, majd még egyet és még egyet. Egészen addig amíg nem emlékeztem semmire.

Köszi hogy elolvastad remélem tetszett. Ha igen Nyomj egy csillagot vagy kommentelj.
-Petra