Mindennél SM ff

1.rész

Már ettem volna tovább mikor megcsörrent a telefonom...

A kijelzőn anya nevét pillantottam meg. Csak meredtem a képernyőre hátha történik valami, de nem, nem történt semmi a csörgésen kívül. Mikor rájöttem hogy rajtam kívül nem nagyon tudja más felvenni, rászántam magam.

-Szia!-köszöntem félénken.

-Szia Em! Hol vagy?-kérdezte lágy hangon. Ha most elmondom neki hogy Shawnnál akkor vagy kiakad, vagy normálisan kezeli a dolgot. Inkább az elsőre tippelek de egy próbát megér.

-Shawn-nál.-mondtam mostmár bátrabban. Közben rápillantottam az említett személyre ő is ugyan úgy figyelt mint én, csoda hogy nem tapadt rá a telefonra.

-Higy mii??-na és igen ez az amit mondtam. Anyám kiakadt. Szuper.-Most azonnal haza jössz! Még nem is ismered.

-Anya! Ha nem baj akkor holnap leszek 18 éves és hidd el nem történt semmi.-mondtam kicsit idegesen. Ekkor Shawn-nak kidüllettek a szemei és még a szendvicset is le kellett tennie.
-Most pedig szerintem folytatjuk az evést. Csak ha nem baj.

-Em!... ahj oké! Este 10-re itthon lenni! Szia!-köszönt el és gyorsan le is tette.

-Te holnap leszel 18 éves?-kérdezte meglepődve. Elkezdtem nevetve bólogatni miközben ettem tovább. Mi ne mondjak elég nőiesen nézhetem ki. Miután mindketten megettük megnéztem az időt, ami fél hetet mutatott.

-Szent ég!-kiáltottam fel.

-Mi az?-kérdezte miközben szélsebesen futott hozzám. Csak lefagyva felé fordítottam a telefonom amin persze pont most jött egy üzenet. Lisa-tol és Ruby-tol jött hogy már bepakoltam-e. Persze amint meglátta az értesítést kikapta a telefont a kezemből és elolvasta.-Hova kellett volna összepakolnod?

-Mindegy!-mondtam gyorsan. Talán túl gyorsan is.

-Elköltöztök?-kérdezi félve. Nevetve mgráztam a fejem. Hihetetlen még egy napja sincs higy ismerem, annyira gátlástalanul beszélgetünk mintha legalább ezer éves barátok lennénk. Azt hiszem kijelenthetem hogy Shawn Peter Raul Mendes hivatalosan is a legjobb barátom lett. Persze Ruby és Lisa mellett.

-Ahhj, mennem kell! Tudod még nem pakoltam be.-mondtam tettetet szomorúsággal.

-Ohh! Mehetek veled?-kérdezte kiskutya szemekkel.

-Hát, öhmm, ha akarod látni a nőies cuccaimat akkor persze! De az erkélyen kell bemásznod!-mondtam full vörös arccal. Nem hiszem el hogy kimondtam. Magamban már vagy százszor homlokom csaptam magam.

-Hidd el minden vágyam!-mondtam nevetve. Mire én beleboxoltam a felkarjába.-Ennek most fájnia kellett volna?-kérdezte de már annyira nevetett hogy leesett a kanapéról. Itt már én is elnevettem magamat, amikor egy nagy puffanással földet ért. Mikor kicsit lenyugodtunk újra egymásra néztünk, és újra kitört belőlünk a nevetés. Én a malacokat megszégyenítő hanggal, míg Shawn röfögve nevetett. Mondanom sem kell ha most belépne valaki azt mondaná hogy 'ezek teljesen hülyék'. Egyszer csak én is hatalmas puffanással értem földet, mire Shawn szorosan magához ölelt. Illata belekúszott az orromba, és mondanom sem kell hogy nagyon jó illata volt. Szerintem még a a szuszt is kiszorítittam belőle, annyira erősen fogtam.

-Értem én hogy szeretsz, de azért nem kell így szorítani.

-Ohh, Mendes azt csak hiszed!

-Tudod hogy hányan lennének a helyedben?-kérdezte, és felvonta a szemöldökét. Csak elnevetten magam, és akkor jutott eszembe hogy 'basszus haza kéne mennem'. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és elkezdem futni jobbra. Basszus... ez a ház nagyon nagy ha már kívülről nem is látszik.