Mindennél SM ff

2. évad 12. rész

- Szerinted mikor ér ide? - kérdeztem Aalt.

Éppen a repülőtéren álltunk, és vártunk hogy Andrew és a többiek megérkezzenek. Tegnap este ugye beszéltem Shawnnal, és igazából úgy aludtunk he ahogy voltunk, úgyhogy reggel laptoppal az arcom van ébredtem fel.

Csak mi ketten vártuk őket, mert Karen és Manuel dolgozott Aal pedig ki van írva egy pár napra a suliból. Igazából, beteg de nem nagyon látszik rajta. Jó, mondjuk az első két napban tényleg szarul volt.

- Fogalmam sincs, de remélem hamar. Vissza szeretnék már feküdni aludni. - ásított egy hatalmasat. Nem hibáztatom, tényleg korán volt. Még csak hajnali négy.

- Elvileg most szálltak le. - néztem a nagy kivetítőre ahol a landolási időpontok voltak láthatóak.

Ahogy kimondtam a mondatot be is mondták hogy leszállt a gép, és el is kezdett kijönni szép lassan a gépem ülő tömeg.

Kb húsz percet álltunk ott mire Shawn is kijött. Ahogy meglátott minket mosolyogva tartott felénk. Először a húgát ölelgette meg, majd engem is egy rövid ölelésre húzott. Mivel igazából senki sem tudja hogy mi van közöttünk - kivéve a Mendes családon kívül - így muszájak vagyunk így viselkedni mindenki előtt.

- Akkor mehetünk? - kérdeztem, mire mindenki nagyot bólintott. Andrew és a többiek másik kocsival mentem, egy hotelbe én pedig Shawnnal és Aal-al együtt vissza a szülői házba.

Már Shawn éppen szállt volna be a vezető ülésbe, mikor megfogtam a vállát.

- Shawn, pihenned kell majd én vezetek. - igazából megpróbált volna ellenkezni de rájött hogy esélytelen így beült az anyósülésre. Aal pedig hátra. A kisebbik Mendes időközben bealudt, így már csak én és a mellettem ülő fiú volt ébren.

- Ha hazaértünk akkor majd alszunk együtt? - kérdezte Shawn telefonjából a női hang. Mivel nem tud és nem is lehet neki beszélnie így, ezzel a módszerrel oldjuk meg a kommunikálást.

- Persze. Ha kell, akkor főzök is neked. - mosolyodtam el. Kezét óvatosan az enyémbe csúsztatta majd a szájához emelte és egy puszit adott rá. Erre a tettére csak elmosolyodtam.
- Mennyi ideig leszel itthon?

- Nem tudom, egyelőre azt mondták ha nem erőltetem akkor akar másfél hét múlvára már lesz is hangom. - gépelte be.

•••

- Shawn halkan! - mondtam, mert az oké hogy Aaliyah aludt, de nem szerettük volna felkelteni. - Gyere te, menjünk aludni. - ásítottam.

Elmosolyodott és kezén fogva elkezdett a szobája felé húzni. Ahogy beértünk halkan becsukta az ajtót, majd lassan neki nyomott kezét arcomra simította és megcsókolt. Pár perc múlva elváltunk egymástól, mire én az ágyához sétáltam majd vissza öltöztem pizsibe és elfeküdtem rajta. Nem telt el három perc. Shawn is csatlakozott hozzám.

Természetesen nem nagyon hagyott aludni, mert minek is nekünk a pihenés. Egyfolytában hozzám bújt vagy akar mellkasára húzott, amivel nem is volt baj. A gond csak ott kezdődött hogy sehogy sem találtam a kényelmes pozíciót, és amikor elhelyezkedtem akkor pedig Shawnnak nem volt jó. Így inkább a fiú hátulról ölelve ringatott álomba.

•••

Reggel - vagy inkább már délelőtt - magamtól ébredtem. Shawn még mellettem aludt, így egy kicsit tanulmányoztam az arcát, majd kikeltem mellőle és lementem kávét csinálni. Aal már a nappaliban másolta a háziját amit még tegnap kért el a többiektől.