Mindennél SM ff

2. évad 10. rész

- Shawn nagyon félek.

- Nyugodj meg oké? Itt leszek kint, és ha valami olyan hangot hallok ami nekem nem tetszik, bemegyek utánad. - simított végig arcomon, majd egy csókot nyomott a számra.

Mivel ezután semelyikőnk sem akart nagyon megszólalni, ezért elengedtem az engem ölelő fiút és elindultam befelé. Nagyon féltem, mi lesz mert apa nagyon hirtelen haragú, és félek hogy képes lenne megütni. Igaz, nem úgy néz ki mint aki képes ilyesmire, de ki tudja mi lakozik a lelke mélyén.

Próbáltam halkan lenyomni a kilincset, de ahogy beléptem az előszobába megláttam ahogy apukám az asztalnál reggelizik.

- Jó reggelt Emmám! Mondd csak, hol voltál tegnap éjjel? - kérdezte miközben letette a villát és gonoszan elmosolyodott. Az utóbbi pár napban nagyon megváltozott. Sehol nem volt az a szerethető ember, aki felnevelt helyette sokkal inkább egy szörnyeteg köszönt vissza. 

- Csak, Camilának rossz estéje volt és kérte hogy menjek el hozzá. - nyeltem nagyot.

- Te nekem ne hazudj édes lányom! - csapott az asztalra és megindult felém - Tudom hogy azzal a féreggel voltál, hát sosem tanulsz a hibádból? - nem kiabált de hangneme tekintet parancsoló volt.

- Ha másodjára is megteszem ugyan azt, akkor az már nem hiba, hanem döntés. Az én döntésem. Úgy tudom tizenkilenc éves vagyok és nem valami öt éves. Tudok már magamra vigyázni.

- Nem, nem tudsz - jött egyre közelebb - fel tudod fogni hogy mit csinált veled? Megcsalt. Elismételjem mégegyszer? Meg-csalt - tagolta - azelőtt pedig majdnem megerőszakolt! Tudod hogy mennyire féltelek? Nem, nem igazán ahogy látom. - már nagyon közel volt hozzám ezért hátráltam az egyik falig, de amikor hátam beleütközött tudtam hogy innen nincs kiút. - Eddig nem tiltottalak el tőle, de úgy látszik most ehhez kell folyamodnom. Nem találkozhatsz többet vele.

- Ne mondd meg nekem hogy mit csináljak, főleg ne tilts el emberektől. Nem fogom nem meglátogatni. Szüksége van rám, és nekem is rá. Sajnálom, de ebben nem tudsz meggátolni.

- Amíg az én hazámban laksz, addig azt csinálod amit én mondok! - kiabált és már teljesen előttem volt.

Ekkor kinyílt az ajtó, és berontott rajta Shawn.

- James! Hagyd békén! Ha kell az egészet magamra vállalom, de őt ne bántsd.

- Shawn, nem ér ennyit - suttogtam.

- Én - akadt meg - szóval, én szeretem a lányát és bármit megtennék érte. Bármit. - nyelt hatalmasat - Csak egyet kérek tőled, ne tiltsd el tőlem.

- Sajnálom, az nem fog menni - nevetett, majd oda lépett hozzá és adott neki egy pofont.

- Te normális vagy?! - kiabáltam vele - Most pofozta meg. Értem én hogy utálod, de basszus legalabb visszafoghatnád magadat!

Odamentem Shawnhoz. Megnéztem az arcát, és ott volt rajta egy nagy piros tenyér folt.

- Menj fel, szedj össze pár cuccot. Elviszlek innen. Nem tudlak ilyen állapotban itthon hagyni. - suttogta miközben óvatosan megrázta a fejét. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam az arcára és apát kikerülve szaladtam fel az emeletre. Benyitottam Dorothy szobájában, de nem láttam sehol. Gondolom Daniel-nél volt.

Berobbantam a szobámba, és az egyik bőröndömbe elkezdtem bedobálni azt ami a kezembe került. A szekrényem felét kipakoltam, mire megtelt a bőrönd. Lementem a lépcsőn.

- Hol van Shawn?

- Elküldtem. Többé ne is jöjjön vissza! - nézett rám - Hát te hova mész már megint?!