Mindennél SM ff

12.rész

Reggel napsütésre ébredtem, szeretett barátom mellkasán. Amint felültem, eszembe jutott a tegnap esténk. Akkor még azért vagyunk kint.

- Jó reggelt! - köszöntött Shawn a reggeli rekedtes hangján.

- Neked is! - adtam neki egy puszit. Ezután visszafeküdtem mellé, és úgy néztük az ébredező várost.

- Mi lenne ha liveolnánk? - kérdezte, felindulásból.

- Rendben. Viszont vegyél fel egy pólót! - mondtam miközben rámutattam a mutató ujjammal. Nevetve kiszállt mellőlem, majd három perc múlva vissza is tért egy pólóban, meg egy rövidnadrágban. Visszafeküdt mellém, majd úgy támasztotta a telefont hogy jó legyen.

- Hali srácok! - köszönt a kamerába. Én intettem egyet, de nem tudtam nem kimutatni hogy mennyire ideges vagyok. Most kérdezhetitek hogy miért. Nos, azért... mert igazából magam sem tudom, egyszerűen csak izgulok.

-Igen, ő itt mellettem Emma. - mutatott be. Egyszerre záporoztak meg minket kérdéssel, így nem is tudtuk követni. Néha-néha egyet sikerült elolvasnunk olyankor azt meg is válaszoltuk, persze ha nem volt kínos.

- Shawn, megyek kaját rendelni. - álltam fel mellőle. Bementem majd felhívtam a recepciót és rendeltem kajákat. Addig gondoltam felkötöm a hajam, meg átöltözöm. Egy sima pólót rá egy Shawntól lopott pulcsit (shh) plusz egy melegítőt. Mire ezeket felvettem már kopogtattak is az ajtón, szóval mentem kinyitni. Átvettem a tálcát, majd rögtön kifelé vettem az irányt.

- Sziasztok sràcok! - köszönt el Shawn, majd dobott egy puszit a kamerának és kikapcsolta a liveot. A tálcával együtt ültem le a kanapéra.

- nézünk filmet? - kérdeztem.

- Neee! - tiltakozott. - inkább beszélgessünk.

- oké, de tegnap este mindent kibeszéltünk.

- Egy valamit nem.

- na és mi az?

- Az hogy miért vagy mgántanuló. - kérdezte, nekem pedig kidülledtek a szemeim mint egy halnak és a falat amit éppen ettem egybe nyeltem le. Ezért egy jó kis köhögő roham tört rám.

- Hé, jól vagy? - kérdezte, és eldobott mindent ami a kezében volt. Már abbahagytam a köhögést és próbáltam normalizálni a légzésemet.

- N-nem szeretném még elmesélni. - mondtam. Ezt senkinek nem meséltem el, hogy az osztályban cikiztek azért mert kicsit túlsúlyosabb voltam az átlagnál, és nem voltak szépek a fogaim. Persze ez mind kilencedikben volt - és azelőtt. Ezután minden megváltozott. Lett fogszabályzóm, majd lefogytam, de ezek mellett sajnos volt olyan is hogy testileg bántalmaztam magam. Ilyenkor ezekre gondolom hogy például vágdostam magam, nem ettem szinte semmit, egyszóval depressziós lettem.

- De miért nem? - kérdezte kiskutya szemekkel.

- Azért Shawn, mert ez nem olyan egyszerű.

- De miért? Biztos nem olyan nagy dolog.

- De nagyon is az. - mondtam feljebb emelve a hangom. Kezdtem kijönni a sodromból.

- Akkor miért nem mondod el? Hm? Csak nem lehet olyasvalami hogy bántottak szavakkal. - kezdett el ő is kiabálni. Most az egyszer megijedtem tőle, mert ahogy ott állt már előttem idegesen és a nyakán az erek már szinte kidagadtak elég félelmetes látványt nyújtott. Elviharzottam mellette, és elkezdtem a bőröndömbe pakolni. Miért nem tudja megérteni hogy nem szeretném neki elmondani? Még én sem tudtam teljesen feldolgozni.