Mindennél SM ff

2. évad 33.rész

*Három hónappal később*

Hihetetlen hogy nemsokára megszületik a gyermekünk Shawnnal. Nagyon boldogok vagyunk miatta. Na meg az miatt is, mert ma van az esküvőnk napja.

Jól hallottad. Ez az a nap amikor én végleg felveszem a Mendes nevet. Körülbelül így két hónapja készül az esküvőnk. Elég nagy lagzink lesz, ugyanis Shawn majdnem minden munkatársát meghívta, én pedig szinte az egész családomat. Így hát minimum 150 fő jön el az esküvőre. Legalábbis ennyien jeleztek vissza. Kiválasztottunk mindent. A díszítést, bár abban volt egy kis segítségünk mert anyukámat megkértük hogy a színösszeállítást végezze el ő. Na meg persze hogy hol legyen az esküvő. Lesz szertartás és ceremónia is. Shawn nem nagyon vallásos, de én mindenképpen szerettem volna templomi esküvőt, így hát muszáj volt belemennie.
Az egész hacacáré délben kezdődik.

•••

- Shawn. - morogtam álmos hangon.

- Igen? - motyogta csukott szemmel. Valami nem stimmel vele. Túlságosan mélyebb hangon szólalt meg. - Basszus, nagyon fáj a torkom.

Halkan idegesen felnevettem. Ez hihetetlen. Mondjuk, szegényemnek tegnap koncertje volt, és mindent beleadott hiszen egy rövid időre visszavonul a születendő kicsike miatt. Ha már itt tartunk, ő elég szépen növekszik. A nevét is kitaláltuk, bár előtte természetesen veszekedtünk egyet. Végül Skylar Caroline Mendes lesz a picúr neve. Shawn a Skylart szerette volna neki, én pedig a Caroline-t a nagymamám tiszteletére. Végül aztán összeraktuk hogy ez a kettő nem is hangzik együtt olyan rosszul.

- Tessék Édes. Hoztam neked gyógyszert. - nyújtottam át neki az Advilt és egy pohár vizet. Nem is ő lenne, ha nem betegedne le.

- Köszönöm. - vette át, és már be is vette. - Szóval akkor innentől külön leszünk?

Oh, hát igen. Azt elfelejtettem említeni hogy engem anya és Dor elvisz sminkeshez, fodrászhoz manikűröshöz meg minden ilyen helyre. Shawnt pedig a szülei fogják szórakoztatni amíg én elvagyok. Ja, igen. Kanadában tartjuk meg az esküvőt, mert hát ha már télen van, akkor csak is Kanada jöhet szóba. Tényleg gyönyörű hely.

Így hát fél nyolckor a kanadai apartmanból vettek fel anyáék. Mentünk a szalonba. Egy egészen egyszerű frizurát néztem magamnak, tényleg. Alig volt benne egy két gyöngy, nem volt sok. Pont elég volt. A körmöm az sima francia lett, tényleg azt sem vittem túlzásba. Na de a ruha. Igaz, mire kiválasztottam lement a fél nap, de megérte. Ugyanis mostmár nem kell vele bajlódni, csak fel kell vennem. Felül csipkézett alul pedig A vonalban bővül. Direkt egy ilyen kismama menyasszonyi boltban néztem, így kényelmes lesz, és a babának is lesz helye.

Szóval, kb 10-re lettem kész mindennel. Mármint azzal hogy megcsinálták a hajamat, körmömet. Időközben mindannyian megéheztünk, így beültünk egy kajáldába.  

- Gyönyörű leszel kincsem. - simított végig anya a kezemen. Boldogan elmosolyodtam, majd a húgomra néztem aki csillogó szemekkel figyelt engem.

- Na mizu? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.

- Olyan gyönyörű vagy. Már most. Pedig a ruha még rajtad sincs. - borult a vállamra sírva.

- Ugyan már Dor. - sóhajtottam - És egyébként is. Tudom hogy szép vagyok.

Nevettünk fel mindannyian.

•••

- Elfogok késni! - kiáltottam fel, a panelban.

Már fél tizenkettő volt, mikor még a lakásban álltam a ruhámmal a kezemben, amit a ceremónia helyszínen veszek fel. Mármint nem mindenki előtt, értitek na.