Mindennél SM ff

2. évad 28. rész

Megint egyedül keltem. Csodás... Pár napja Shawnnal mást sem csinálunk csak folyamatosan veszekszünk. De tényleg, olyan kis semmiségeken ugrottunk egymásnak hogy az már nevetséges.

Ma jönnek Karenék és anyáék. Reggel elmentünk bevásárolni, ott nem nagyon szóltunk egymáshoz. Megvettem mindent amit kellett, ő pedig csak tolta a kocsit illetve a telefonját nyomkodta. Valakivel bőszen irogatott, de rákérdezni nem akartam mert akkor egy újabb vita alakulna ki közöttünk.

A ház előtt parkoltunk le, amikor először hozzám szólt.

- Majd én beviszek mindent, menj be nyugodtan. - próbálta kedvesen mondani. A dühöt így is észrevettem a hangjában.

- Shawn, mi a baj? - kérdeztem meg félénken.

- Ahj, - sóhajtott - az hogy egész héten csak veszekedtünk. Ma meg jönnek a szüleink és nem szeretném ha látnák hogy most nincs minden rendben közöttünk.

- Nem lehet mindig minden rendben. - sóhajtottam, majd kiszálltam az autóból. Kulccsal a kezemben lépkedtem az ajtó felé, majd miután kinyitottam beléptem a hűvös lakásba.

Shawnnak nyitva hagytam az ajtót aki rögtön négy szatyorral közeledett felém. Óvatosan letette a konyhába, én pedig elkezdtem kipakolni. Miután még a párom behozott két szatyrot ő el is vonult.

- Persze, ne segíts a terhes feleségednek. - kiáltottam utána.

Hirtelen megfordult és villámokat szóró szemekkel nézett rám.

- Micsoda?

- Azt mondtam, persze ne segíts a terhes feleségednek. - tettem karba a kezeimet. Megindult felém, de szemöldökét még mindig ráncolta és csúnyán nézett rám.

- Mi az hogy nem segítek? Tudtommal elmegyek veled bevásárolni, behozom a szatyrokat, ha kérsz valamit rögtön ugrok és megcsinálom. És te tényleg képes vagy azt mondani hogy nem segítek? - emelte fel egyre jobban a hangszínét. Szemei már majdnem vörösen izzottak. Féltem tőle, remélem ezt már meg sem kell említenem. - Az lehet hogy ma jön meg az egész család, de az Isten szerelmére is, bármit kiejtesz a szádon már rögtön ugrok is.

- Jó Shawn, igaz egy kicsit túl reagáltam. - hátráltam a konyhapult felé. Ő egyre jobban magasodott elém és kezeit ökölbe szorította.

- Miért nem tudsz ennyit megcsinálni egyedül? Nem hiszem hogy segítség kéne hozzá. - a fogai szinte már csikorogtak ahogy összeszorította állkapcsát.

- Mi történik veled? Miért vagy ilyen? Én tettem valamit? - szinte már csak kétségbeesetten leheltem a szavakat mikor fel is fogta hogy hogyan viselkedik velem.

Szeme elkerekedett ahogy körülnézett. Hát igen, én a konyhapultba szinte beleolvadva állok, ő pedig egy méterre előttem. Óvatosan hátrált, majd hátat fordított és felsietett a lépcsőn. Én a kezemet a számra szorítottam, és próbáltam nem hangosan felsírni. Hogyan fajulhatott el minden idáig?

Végül egyedül pakoltam ki. Shawnt azóta nem láttam amióta veszekedtünk. Biztos a zene szobában ír egy új dalt.

Én időközben neki kezdtem az ebédnek, ami párolt zöldség lesz sült hússal és rizzsel. Karen írt hogy nemrég szállt le a gépük úgyhogy egy másfél óra és itt vannak. Ezt írta egy fél órája.

- Szia bébi. - hallottam meg Shawn rekedtes hangját. Felé fordultam és kezeimet össze kulcsoltam magam előtt. Nem szóltam hozzá, csak felvont szemöldökkel néztem rá - Szóval még haragszol.