Mindennél SM ff

2. évad 2. rész

Pár percig szemeztünk, majd mikor elkaptam a tekintetemet róla, csak akkor láttam hogy szinte körbeálltak az emberek. De csak egy valami gondolat járt a fejemben. Még mindig képes úgy rám nézni, és még mindig rohadtul tökéletes.

Éreztem ahogy a tömeg összenyom, majd elhomályosult a látásom, és minden elfeketült. Azt még éreztem ahogy valaki elkap, és a nevemet ordítja majd hogy valaki hívjon mentőt.

•••

Fertőtlenítő és gumi kesztyű szag jutott rögtön eszembe. Lassan kinyitottam a szememet, és meglepődve láttam hogy sötét van. Azt hittem legalább megvakulhatok. Lassan felültem és láttam valami formát kirajzolódni az egyik széken.

Ha ez most egy szörny összecsinálom magam itt helyemben. Feje lefelé lógott mintha aludt volna. Haja kicsit göndör, kezei pedig az ölében pihentek lógva. Kb ennyit láttam belőle, de elég volt ahhoz hogy eléggé megijedjek.

Lassan megmozdult, én pedig nagyra nyitott szemmel figyeltem hogy mit fog csinálni. Remélem nem fog megölni, vagy megerőszakolni. Jézusom Emma miket beszélsz te itt magadban. Inkább maradnék csöndbe.

Aki a széken ült gyorsan felkapcsolta a lámpát, én pedig annyira a gondolataimba voltam merülve hogy felsikítottam.

- Shh. - helyezte a szája elé a mutató ujját mint kiderült Shawn. - Nyugi csak én vagyok. 

- Jézusom Shawn. - tettem a mellkasomra a kezemet. - Hogy kerülök én ide? És miért van rajtam a pulcsid?

- Hát szóval, az úgy volt, hogy jöttél haza New Yorkból és a repülőtéren megláttak téged a fanok, mert ott jöttél el mögöttük. Én is ott álltam még szemeztünk is, amikor egyszer csak körbefordultál és egyszerűen összeestél. - olyan hevesen magyarázott hogy szinte kiabált, és kezeivel kalimpált össze-vissza. Pár perc csönd után megszólalt.

- Em - még mindig a becenevemet használja. - mennyit eszel mostanában, és hogy vagy? - húzta közelebb a széket, miközben megfogta a kezemet.

- Hát, mostanában elég keveset, de ha eszek is akkor csak salátán élek. És hogy hogy vagyok, azt hagyjuk légyszíves. - fordítottam el a fejemet miközben a szemeimbe könnyek gyűltek. Nem tudhatja meg hogy rosszabbodott az állapotom.

- Hé, nézz rám. - fordította maga felé a fejemet - Nem kell eltitkolnod előlem semmit. - De ha megtudnád hogy az egész miattad van, te is rosszul ereznéd magad, így inkább én szenvedjek

- Nem Shawn - ráztam meg a fejemet - Te ezt nem értheted.

- De hisz látom hogy a sírás szélén állsz Em, mit csináljak hogy jobb legyen? - kérdezte kétségbeesve.

- Csak, ma éjszakára feküdj ide. - sóhajtottam.

- Csak ma éjszakára? És holnap úgy teszünk mintha semmi sem történt volna?

- Igazad van, hagyjuk is. - nevettem kínosan.

- Dehogyis, ha téged ez tesz boldoggá szívesen teszem. - mosolyodott el. Lerúgta a cipőjét, és olyan szorosan hozzám bújt, mint még soha. Néha már azt hittem hogy eggyé akar válni.

- Ma éjszaka ne engedj el. - néztem fel arcára.

- Soha nem foglak. - puszilta meg a homlokomat.

•••

Reggel Shawn már nem volt mellettem, viszont láttam egy kis papírt az éjjeliszekrényen.