Mindennél SM ff

29.rész

Reggel arra ébredtem hogy a szüleim ordibálnak kint.

- De engem nem érdekel, akkor is bemegyek. Bent van a lányom, és én most szépen kihozom  onnan. - ordította anya. Ezt nem hiszem el. Gyorsan felkeltem Shawn mellől - persze úgy hogy ne ébredjen fel - és kimentem a szüleimhez.

- Anya! -suttogtam ordibálva. - Kicsit halkabban beszélj mert itt beteg vannak! - mondtam. - És igen, bejöttem Shawnhoz de mondtam hogy vele leszek. Még ha nem is náluk.

- De akkor is szólnod kellett volna. Mi van, ha nincs ott Aaliyah vagy a barátja!?

- Akkor hívom én a mentőket, és ugyan itt kötünk ki. De honnan tudtad meg hogy kórházban van Shawn?

- Hírek..

- Ezt nem hiszem el. - csaptam a homlokomra. - tényleg kiírták hogy a híres Shawn Mendest kórházba szállították?

- Hát, látod.

És ebben a pillanatban érkezett meg Andrew és a többiek. Lihegtek, szóval látszott hogy futottak.

- Shawn bent van? - kérdezte Cez.

- Szerinted hol lenne? - kérdeztem mogorván.

- Jó, Bocsi kislány. - forgatta meg a szemét.

- Még alszik , úgy hogy ne menjetek be hozzá. - mondtam majd visszamentem a szobába. Láttam hogy Shawn már ébredezik, viszont nem szerettem volna ha felkelne így visszafeküdtem mellé.

- Jó reggelt! - mondta miközben oda húzott meg közelebb magához.

- Jó reggelt. - mondtam és én is szorosan átöleltem. Így feküdtünk kb még negyed óráig az ágyban. Eközben persze puszilgattuk egymást.

- Éhes vagyok. - szólalt meg a betegünk.

- Megyek és veszek valami kaját. Itt nem olyan finom. - megpusziltam a homlokát, majd felálltam mellőle. - A többiek kint vannak beküldöm őket oké? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Gyorsan kimentem a szobából, majd beküldtem a többieket.

Felhívtam a liftet, majd lementem a földszintre és gyorsan elvezettem a legközelebbi Targetba. Vettem egy kocsit, majd elkezdtem tőlem telhető leggyorsabban körbe járni. Mikor elvettem minden szükséges ennivalót és innivalót kifizettem őket és siettem vissza a kórházba.

A kórház előtt kerestem egy parkolóhelyet, miután megtaláltam leparkoltam majd a csomagokkal visszamentem Shawnhoz.

- Megjöttem. - szóltam halkan, hátha alszik. Jól gondoltam bealudt. Amíg aludt leültem mellé a székre és a laptopomat élővéve kezdtem el e-mailekre válaszolni. Közben a közelben kerestem albérletet, es találtam egyet amibe pont beférünk ketten. Nem mintha Shawn lakása nem lenne elég nagy, csak gondoltam megnézem őket.

Pár perc múlva láttam hogy Shawn mozgolódik, és nyújtja a kezét hogy feküdjek mellé. Természetesen repültem be mellé az ágyba. Mellkasára húzott, én pedig az egyik lábamat átdobtam a derekán, így a lehető legközelebb kerültünk egymáshoz.

- Szeretlek. - suttogta.

- Szeretlek. - suttogtam vissza, majd hosszasan megcsókoltam. Természetesen próbálta elmélyíteni, én pedig hagytam. Keze a derekamról lecsúszott a fenekemre, majd belemarkolt. És ebben a pillanatban lépett be az egyik nővér.

- Oh, nyugodtan fejezzék be, visszajövök. - mondta majd ki is ment a szobából. Shawn persze folytatni akarta, de nem elutasítóan eltoltam magamtól.

- Mm, Shawn. - mondtam. - Hahó, elég lesz.

- De most miért, azt mondta hogy majd később visszajön és hogy fejezzük be. - mondta el cukin. Felnevettem.

- Szerinted nem áll kint az ajtó előtt? Dehogynem és arra vár hogy befejezzük, szóval majd folytatjuk. - néztem rá perverzen.

- Tetszik. - nyomott egy puszit a számra. Gyorsan kiszálltam az ágyból, és behívtam a nővért. Persze hogy ott állt kint az ajtó előtt. Mikor magam elé engedtem, Shawnra egy mindentudó pillantást vetettem.

Szerencsére csak ellenőrizni jött hogy minden rendben van-e. Shawn csak gyógyszer kért és vizet. Ezeket oda is adta mint kiderült Anne, és ki is ment a szobából ezek után szerintem már nem is nagyon akar velünk majd találkozni. Na mindegy.

Gyorsan visszafeküdtem az ágyba Shawn mellé.

- Ettél ma már valamit? - kérdezte.

- Még nem nagyon. - húztam a szám.

- Mi az hogy nem!? - emelte fel egy kicsit a hangját.

- Nem volt időm. - öleltem át.

- Nem, most nem ölelsz meg. Most szépen fogod magad és eszel. Gyerünk. - utasított. Felkeltem az ágyból, majd egy széket odahúztam mellé, és leültem rá.

- Te kérsz valamit? - kérdeztem.

- Emma, én nem kérek semmit, most te eszel. - mondta sóhajtva. Kivettem az egyik kakaós csigát és elkezdtem enni. Pár perc múlva sokkal jobban éreztem magam. Miután megettem, kidobtam a zacskót, és visszafeküdtem a telefont nyomkodó Shawn mellé.

- Mendes - szólítottam meg. - találtam egy lakást kettőnknek. Nincs is olyan messze.

- De minek vegyünk egy másik lakást ha nekem is van, és pontosan két személyes? - kérdezte.

- Jó, csak megláttam és gondoltam megemlítem. - forgattam meg a szemem.

- Hé, - tette le a telefont. - most mi a baj?

- Semmi.

- Azt látom, de komolyan. - tette le a telefont az asztalra és mászott fölém.

- Az hogy bármit mondok mindig lehurrogsz. - - fontam keresztbe a karom.

- De csak azért hogy ne költsünk feleslegesen pénzt. - próbálta megfogni a kezemet de nem engedtem. - Emma, nézz rám.

Én a makacs természetemmel nem néztem rá, ezért kicsit feljebb kellett emelnie a hangját.

- EMMA, AZT MONDTAM NÉZZ RÁM. - szólt kicsit erélyesebben. Persze hogy megijedtem, ezért rögtön rákaptam a tekintetemet. - J..Jézusom. Én nem akartam kiabálni. - rakta a szája elé a kezét.

- S..Shawn. - néztem rá könnyes szemekkel. Kimásztam alóla az ágyból, és a lehető leggyorsabban felvettem a cipőmet.

- Ne menj el, kérlek. - nézett rám boci szemekkel.

- Nem, ezt most engedjük el, és egy kicsit hagyjuk békén egymást. - mondtam. - Ez lesz a legjobb mindkettőnknek.

- És, akkor most mi lesz? Szünetet tartunk? - vont kérdőre.

- Nem, csak szimplán nem lógunk egymáson annyit.

- De egy párkapcsolatnak ez a lényege nem? Együtt vagyunk, és élvezzük az együtt töltött időket. - próbált érvelni.

- Shawn, először próbáld meg kontrollálni a viselkedésedet, aztán jöhet a következő lépés. - mondtam.

- Akkor most, elmész haza?

- Hova mennék? Még szép hogy haza!

- Hát esetleg már átcuccolhatnál hozzám. - mondta félénken. Hitetlenül felnevettem.

- Tudod mit? Majd akkor szólj hozzám ha majd átgondoltad ezt az egészet. Addig hagyj békén. Szia. - hagytam ott. Kiszaladtam az épületből, majd beültem a kocsimba.

Ezt mégis hogy képzeli? Előtte leordítja a fejemet, aztán meg kéri hogy vigyem át a cuccaimat. Shawn Mendes, te nem vagy normális.

A haza vezető úton szerencsére nem volt semmi, de ahogy felértem a szobámba szó szerint patak folyt a szememből. Átöltöztem otthoni cuccba, majd bedőltem az ágyba, de előtte kikapcsoltam a telefonomat.

A délután többi részében sírtam, olvastam, és tévét néztem.

Aki idén felvételizett annak remélem jól sikerült, és nyugodjatok meg mindenkit felfognak venni abba a suliba ahova menni szeretne.

Köszi hogy elolvastad remélem tetszett.
Petra