Mindennél SM ff

40.rész

Nem tudom az éjszaka közepén vagy már reggel volt, de esetleg még este, de arra ébredtem hogy Shawn nincs mellettem.

- Shawn? - kérdeztem aggódva. Biztos lehet valami baj, ilyenkor mellettem szokott feküdni. Ahogy leléptem a padlóra felszisszentettem fájós lábam miatt, de nem érdekelt minél előbb meg szerettem volna találni barátomat.

Mindenhova benéztem, konyha, fürdőszoba, erkély, mígnem a nappaliban megtaláltam összekuporodva a kanapén, miközben remegett és folytak a könnyei. Pánikroham.

- Shawn! - alig akart ez a hang is kijönni a torkomból, szinte csak lehettem magam elé. Felnézett és ahogy meglátott magához húzott és szorított.

Kicsit kiszabadultam öleléséből, megfogtam a kezét és próbáltam segíteni a légzésén. Hoztam egy pohár vizet amit megitattam vele majd egy vizes konyharuhát raktam a tarkójához. Visszaültem mellé, megfogtam a kezét és próbáltam le nyugtatni közelségemmel.

Egy öt perc telhetett el kb mikorra elmúlt a reszketés, már nem sírt és nem láttam a pánikot a szemében.

- Minden oké? - kérdeztem. Ilyenkor általában annyi erőnk sincs hogy válaszoljunk így bólogatott. - Gyere menjünk a szobába.

- Inkább, maradjunk itt. - húzott vissza maga mellé, de mivel beütöttem pont a fájós lábamat, felszisszentettem. - bocsánat édesem. - csak simán rámosolyogtam annyira cuki volt. - Gyere ide szerelmem. - húzott ölébe. Eldőltünk a kanapén, ami úgy nézett ki, hogy én feküdtem Shawnon, ő pedig a hátán. Kezét a fenekemre vezette, majd egy kicsit belemarkolt így elérte hogy feljebb kússzak testén, így már hallottam ahogy dobog a szíve.

- Hallod ezt? - nézett rám. Valószínű hogy értetlenül ránéztem ezért elnevette magát. - Csakis érted dobog.

- Istenem Shawn elolvadok. - simultam rá még jobban. Keze még mindig fenekemen volt és úgy látszott hogy nem is akarja elvenni, de nem is bántam. - Shawn, aludjunk légyszíves. Tudom hogy fáradt vagy. Inkább kapcsoljuk be a tévét és nézzünk valamit rajta. Én is beteg vagyok nekem is kell a pihenés.

Bólintott egyet, de a többire már nem emlékszem mert vissza is aludtam.

•••
Pár óra múlva arra keltem hogy valaki néz. De nem bámul csak néz, nem volt olyan zavaró.

- Emma - szólítgatott Shawn - Édesem, Cicám, Bogaram, Mindenem. - kuncogott fel. Úgy tettem mintha nem is reagálnék rá, kiváncsi voltam hogy mit csinál. Lehajolt és elkezdte harapdálni a fülcimpámat. Erre már felsóhajtottam, de még mindig nem mozdultam meg. - Édesem, kezdek nagyon elzsibbadni.

Rögtön leszálltam róla, és hagytam hogy felálljon a kanapéról és nyújtózkodjon egyet. Engem visszaültetett az ülőalkalmatosságra.

- De...

- Nem, Emma! Nem fogom hagyni hogy a fájós lábaddal mászkálj.

- De nézd, miközben veled aludtam meggyógyult. - álltam rá. Igaz még egy kicsit fáj, de nem tudta volna senki sem megmondani.

- Nem baj, de beteg is vagy. - nézett bele a szemembe. - Mit kérsz reggelire?

- Hm, mondjuk rántottát? - kérdeztem félve. Tudom hogy nem valami konyhatündér, de azt tudom hogy ezt istenien tudja csinálni.    

- Egy tojásrántotta rendel. - adott puszit az arcomra.

Ezután bekapcsoltam a tévét és elterültem az ágyon, majd betakaróztam. Éppen valami buta sorozat ment a tévébe mikor megláttam Shawnt félmeztelenül a konyhában tevékenykedni. Istenem az a hát. Teljesen kész vagyok tőle. És az a formás láb... Najo, temessetek el. Hogy lehet ennyire helyes, szexi és édes egyben?