Mindennél SM ff

39.rész

Reggel erőteljes énekelésre keltem, ami egyenes a fürdőszobából származott, ugyanis kedves barátom zuhanyozott. Amilyen gyorsan csak tudtam kipattantam az ágyból és siettem felé. Hát hiszen Karenék még alszanak.

- Shawn, halo, te isten barma! Karenék még alszanak! - mondtam erőteljes suttogással.

- Màr elmentek vásárolni Aal meg az egyik baràtnőjénél van. - kacsintott.

- Ja, akkor zuhanyozz nyugodtan én vissza fekszem aludni. - ásítottam.

- Bocsánat hogy felkeltettelek. - mondta halkan. - Nem akartam.

- Semmi baj Shawn, szerencséd hogy vissza tudok aludni. - adtam egy gyors puszit a szájára. - Inkább gyere vissza az ágyba mellém.

- Nyugi, ahogy tudok megyek. Két három perc és ott leszek melletted. - mosolyodott el. - Csak had öltözzek fel. - nevetett fel.

- Ugyan, minek az? Tökéletes vagy nélküle is. - kacsintottam.

- Oké, ez tőled szokatlan volt, de kétségtelenül izgató.

- Nyugi Shawn. - nevettem fel. - Nem fogunk a szüleid házában lefeküdni. 

- Na mostmár tényleg menj vissza aludni. Mindjárt megyek. - adott egy puszit. Ezután kimentem a fürdőből és visszadőltem az ágyba.

Éppen hogy felébredtem arra hogy valaki átölelt, mire mocorogni kezdtem.

- Shh, nyugi aludj tovább. - suttogott barátom. Nem is kellett kétszer mondania már réges rég az álomvilágban jártam.

•••

Másodjára természetesen nem éneklésre keltem, hanem arra hogy Shawn nincs mellettem. Ezek szerint itthon vannak Karenék. Amilyen gyorsan csak tudtam kimásztam az ágyból és felöltöztem egy mackónadrágba és egy bő pólóba. Úgyis csak Shawn szüleinél vagyunk.

Ha már itt tartunk gondolom sokan kíváncsiak vagytok hogy mi a véleményem róluk. Nos, igazából tök rendesek, nem lesznek flegmák és persze lehetnek előítéletesek, de nem mutatják ki. Ezért is imádom ezt bennük.

Na de visszatérve a jelenbe, éppen lefelé tartottam a lépcsőn, mikor megbotlottam és csókolóztam egyet a földdel. Oo, igen Emma, nagyon ügyes vagy!

- Mi volt ez a hang? - eszmélt fel Manny.

- Fogalmam sincs, de a lépcső felől jött. - állt fel Shawn ahogy hallottam a székről. Igazából rohadt kényelmes volt a föld, és nem nagyon akartam felállni, de ahogy a barátom meglátott, elfelejtett levegőt is venni, és amilyen gyorsan csak tudott felkapott.

- Jól vagy? - kérdezte Shawn, miközben menyasszony pózban tartott.

- I-igen. - dadogtam. Hihetetlen mekkora hatással van rám. - Leteszel?

- Ja, igen persze. - ocsúdott fel. Óvatosan letett a lábamra, mire felszisszentettem. - Hohó! Itt valami nincs rendben! Lesz ma fotózásod?

- Igen lenne, de lehet hogy lemondom és inkább menedzsert kéne keresni. Meg amúgy is, ilyen lábbal nem szívesen mennék.

- Persze megértem, akkor irány fel!

- De Shawn, én lejöttek hozzátok! Legalább a nappaliig hagy menjünk el. - néztem rá boci szemekkel.

- Ahj, jó rendben. De csak mert nem tudok ezeknek a szemeknek ellenállni. - mondta majd egy lágy puszit lehelt ajkamra.

Gyorsan felkapott, majd elvitt a kanapéig. Ott Manuel, Karen és Aal ült, és valami szappanoperát néztek.