Mindennél SM ff

2. évad 17. rész

Mivel tegnap eléggé lefárasztottuk magunkat, így aznap este már ki sem mozdultunk a lakásból. A srácoknak megírtuk hogy ma menjenek nélkülünk enni, mi fekszünk és alszunk. Ez így is volt tíz órán keresztül. Igen, annyit aludtunk.

- Jó reggelt! - fordult felém Shawn. Az ablakon beszűrődtek a nap sugarai és azok az ablak árnyékát vetítették az ágyra, illetve a földre.

Kinyitottam szemeimet és felnéztem barátomra.

- Jó reggelt neked is Shawn! - húzódtak mosolyra ajkaim.

- Imádom ezt a mosolyt. - sóhajtott. Hozzábújtam. Nem is, inkább rá feküdtem. Egész felső testem az ő testén volt, és kezeimet oldalára vezettem. Ő a saját mancsait összekulcsolta a hátamon és úgy ölelt át. - Nyomod a térdeddel az izémet.

Gyorsan kiraktam két oldalra a lábaimat, így már úgy néztem ki mint egy teknős, csak páncél nélkül.

- Jézus, hogy tudsz ilyet mondani. - fintorodtam el.

- Hát figyelj, ha szeretnél még olyan napot mint a tegnapi, még szép hogy szólok. Élvezted, ne tagadd!

- Honnan tudod? - néztem fel rá.

- A hangokból Édesem, a hangokból. - nyomott egy puszit a fejem búbjára.

•••

- Kicsim kinyitod az ajtót? - kiabált ki a szobából drágalátos fiú. Morogva ugyan, de odaálltam az ajtó elé, igaz egy szál köntösben voltam, de remélem csak hogy nem valami pedofil áll az ajtó előtt. Ahogy kitártam az ajtót láttam ahogy egy öreg nénike ácsorog az ajtó előtt. Mosolyogva köszöntem neki, ő pedig valami érthetetlen mondatot magyarázott, feltételezem másik nyelven mert nem értettem belőle semmit. Miután befejezte a monológját mosolyogva biccentettem neki, majd be is húztam a kis zsúrkocsit.

- Shaaawn. - indultam barátom megkeresésére.

- Igeeen? - jött a válasz a szobából.

- Megjött a reggeli. - simogattam a hátát - Ki fog hűlni. - Erre már megmozdult és pár perc múlva már az asztalnál ültünk.

- Olyan jó látni ahogy végre eszel. - mosolygott. Tény is való mostanában nem vittem túlzásba a táplálkozást, de ma már sokkal többet bírtam enni.

- Igen, én is nagyon örülök ennek. Viszont ezek olyan finomak - mutattam a croissantokra - de már nem férnek belém.

Megvártam amíg Shawn is befejezi, majd ezek után elpakoltam a tányérokat és kitoltam az ajtó elé a kocsit. Mivel sehol sem találtam a Mendes kölköt ezért a hálószoba felé vettem az irányt. Ahogy beléptem megláttam hogy hason fekve csillagpózban fekszik az ágyon.  

- Hé, te helyes kanadai! - mosolyodtam el - Nekem is hagysz egy kis helyet?

- Gyere. - morgott és felemelte a kezét. Befeküdtem mellé és jó szorosan hozzábújtam. Ő hátára fordult így az én fejem a mellkasára került, amit nem bántam mert így legalább hallgathattam ahogy dobog a szíve.

- Imádom hogy ilyen hosszú a hajad. - néztem fel rá és kezemet a hajába vezettem. Ő csak mosolygott egyet és lehajolt egy pusziért.

- Nemsokára itt a szülinapod. - mosolygott.

Igazából ezek után minden témáról beszélgettünk, de tényleg mindenről. Szeretek vele ilyen kis semmiségekről beszélgetni vele, mert ilyenkor a szokásosnál is többet beszél és imádom a hangját, az ajkait ahogy formálja vele a szavakat, illetve a nyelvét amivel néha végig simít az alsó ajkán hogy benedvesítse.