Mindennél SM ff

2. évad 6. rész

Elakadt a lélegzetem. De miért jönne haza hozzám? Nem keresett idáig. Jó, a kórházban történetek dolgok, de utána sem keresett így lezártnak tekintettem kettőnket.

- Biztos hogy ezt szeretnéd? - kérdeztem nagyot nyelve.

- Igen, melletted van a helyem. - bólintott egy nagyot, miközben összepréselte ajkait.

Már ellenkeztem volna mikor megszólalt.

- Nehogy elkezdj nekem itt ellenkezni. Mind a ketten szenvedünk nem veszed észre? Nekem rohama is vannak, én pedig depressziós vagyok. Írtam egy valag dalt amiben elhordom magamat messzire. Ha te nem fogsz magadtól rájönni hogy fontos vagyok neked, és te is nekem akkor majd én felnyitom a szemedet!

Igaza volt. Egészen idáig csak is rá gondoltam és még csak észre sem vettem.

- Na, mit mondasz? - kérdezte remény teljesen.

- Azt, hogy mikor tudsz idejönni? Meg szeretnélek ölelni. - sóhajtottam.

- Mást nem szeretnél csinálni? - kérdezte perverzen.

- Shawn! - csattantam fel, majd elnevettem magamat - Örülj hogy egyáltalán örülök annak hogy ide jössz.

- Az mindegy hogy örülsz-e vagy sem, mert már a jegyet megvettem. - vont vállat.

- És mikorra?

- Sajnos csak holnap utánra tudtunk jegyet venni, de ha jól tudom neked még lesz egy fotózásod.

- Basszus tényleg! - dörzsöltem meg a kezemmel az arcomat. -De hé, nekem még utána lesz egy utam. Vagyis több. - néztem Ashley-re.

- Öm, lemondtam őket. - mosolyodott el - Beszéltem Andrew-val és miután elmondták mi a tervük lemondtam az egészet, így együtt tudtok lenni. És a családotokkal is tudtok találkozni.

Összehúzott szemöldökkel néztem rá. Nem hiszem el. Nem baj, legalább már elkezdhetem nézni a lakásokat.

- Én viszont leteszem, mert itt már bőven éjszaka van. És amúgy is nemsokára kelnem kell. Jó éjt Emma!

- Jó éjt Shawn! Szeretlek. - mondtam gyorsan a telefonba. Szerencsétlenségemre még pont a vonalban volt, így hallotta. - Az utolsó mondatot felejtsd el. Szia. - tettem le ahogy tudtam.
- Barom, barom, barom. Legalább figyelhettél volna mit mondasz.

Újra kezembe vettem a már kihűlt napi kajámat és gyorsan megettem.

- Van még ruhám nálad igaz? - kérdeztem menedzseremet.

- Persze. Megint itt alszol?

- Aha, szerintem már nem megyek haza. - ásítottam. - Fáradt is vagyok, meg már nincs is kedvem kocsikázni.

Beállt egy pár perces csönd amit megtörtem a fejemben való gondolatokkal.

- Szerinted - vettem egy nagy levegőt - mi lenne ha újra elkezdenék lovagolni? Szerettem csinálni, csak abbahagytam.

- Szerintem remek ötlet lenne. Nézzünk lovardát? Saját lovat?

- Lovat azért még nem. - nevettem - De lovardát nézhetünk. Ha úgy van akkor holnap fotózás után el is mehetnénk. Viszont én elmegyek fürdeni, mert álmos vagyok. - tényleg így volt. Most az egyszer annyira megnyugodtam hogy egyszerűen képes lettem volna egy fél napot simán átaludni. És akkor még nem tudtam hogy mi fog történni éjszaka.

Gyorsan lezuhanyoztam, mert nem szerettem volna bent húzni az időt. Közben Ashley megágyazott nekem a vendégszobába. Egy fáradt mosollyal köszöntem meg. Gyorsan ledobtam magamat az ágyra, és még egyszer a nap folyamán felnéztem a közösségiekre. Éppen a Twittert böngésztem amikor megláttam egy posztot Shawnról ahogy éppen a Londoni repülőtéren áll. De ha náluk éjszaka van, és tényleg éjszaka volt és azt mondta hogy nemsokára kelnie kell. De egy háromnegyed órája raktuk le a telefont. Nem hiszem hogy az idő alatt lefeküdt volna aludni. Főleg hogy ott hajnali öt volt.