Mindennél SM ff

6.rèsz

- Jó reggelt, hercegnő! - köszöntött Shawn a reggeli rekedtes hangjával. Olyan szexi volt, még így is. Na meg persze az is rá tett hogy csak egy szál boxerben volt. Meghaltam...
Ebben a pillanatban valaki elkezdte rángatni az ajtót.

- Emma! Most azonnal gyere ki a cuccoddal együtt!

- Ez anyám? - kérdeztem ásítva. Persze nem tudtam felfogni mert olyan álmos voltam hogy egyhelyben elaludtam volna.

- Nehogy ki merd úgy nyitni az ajtót, mert anyám az megfoszt attól amitől csinálhatnál gyereket! - mondtam neki a nyilvánvalót. Gyorsan visszajött és bement a fürdőbe, és gondolom azt várta hogy kinyissam az ajtót és szembenézzek a dühös anyámmal.

- Na végre! - morogta mikor kinyitottam az ajtót. Megfogta az összes cuccomat és bedobta a táskába.
- Ez csak nem egy fiúé? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. - Tudtam. Soha többet nem mész el ilyen helyekre nélkülem!

- Anya! Nem vagyok 10 éves rendben? Különben is miért jöttél ide?

- Láttam hogy egy kórházból jöttél ki azzal a Sean vagy tudom is én hogy hogyan hívják. - mondta dühösen anya. A fürdőszobából hangos nevetés hallatszott. Ohh, Mendes csak kerülj a kezeim közé. Hirtelen gondoltam egyet és kinyitottam az ajtót. Shawn a hasát fogva nevetett, pedig számomra nincs min nevetni. Az oké hogy eltévesztette az anyukám a nevét, de éppen most akar haza vinni.

- Tessék! Itt van Ő itt Shawn Peter Raul kibaszott Mendes! Mit nem tudsz ezen megjegyezni? És igen látom egyszál alsóban van, de kit érdekel? Mert engem nem. És most ha megbocsájtasz szeretnék még pihenni, mert holnap indul a gépem!

- Nem, nem látom nem érted. Te most haza jössz velem! Rendben? - próbálta visszább venni a hangerejét.

- Elnézést! Majd a lánya holnap haza megy velem rendben? Addig én vigyázok rá! - próbálta megnyugtatni Shawn, több kevesebb sikerrel.

- Rendben, de Em veled beszélni valóm van MOST! - emelte fel a hangját. Néha az anyukám egy kicsit terrorban tart, de neki köszönhetem azt hogy nem vagyok olyan mint a mai "gyerekek".  Kiléptem az ajtón kívülre és neki szenteltem a figyelmem.

- Lefeküdtetek? - kérdezte, mire én tágra nyílt szemekkel néztem rá. Azért egy kicsit csalódtam benne, hogy ilyet állít rólam.

- Nem! Anya! És most ha nem baj szeretnék még pihenni! Úgy hogy szia! - gyorsan megöleltem és kitoltam az ajtón.

- Szi... - nem tudta befejezni mert rögtön be is csuktam az ajtót. Tudom hogy a szülők nem ilyen viselkedést érdemelnek de ha csak 5 órát alszol akkor teljesen más lesz a véleményed mindemről. Én már csak tudom. Miután becsuktam az ajtót, a hátamat nekitoltam és lecsúsztam a földre. És ekkor kilépett Shawn a fürdőből.

- Na gyere te, visszafekszünk az ágyba jó? - kérdezte, miközben a térdhajlatomba rakta a kezét, a másikkal pedig megfogta a hátam. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam és vártam hogy lehuppanjunk az ágyra.

- Köszi! - mondtam halványan mosolyogva, és egy puszit adtam az arcára.

- Nem oda kérem!

- Pedig oda kapod! - mondtam kacéran mosolyogva. Mondtam már hogy szeretem húzni az agyát? Még nem? Akkor most már tudjátok. Két kezé közé fogta az arcom és egy nyálas puszit nyomott a számra. Nemsokára a telefonom pittyegése keltett fel engem a pihe - puha ágyból.

- Igen? - szóltam bele mielőtt megnézhettem volna hogy ki az.

- Na végre! - hallottam meg a lányok hangját a túlsó vonalról. - Hol vagy?