Mindennél SM ff

Epilógus

Ma van december negyedike. Shawn albumának a kiadási dátuma. Bár a fiú még nem engedte hogy meghallgassam a dalokat, de elvileg mindegyik tökéletes. És hát, rólam szólnak. Nem a magam a fényezésére khm.

- Jó reggelt Édesem. - simogattam meg a párom hátát. Olyan hihetetlen hogy kb egy hónapja volt az esküvőnk. Ja igen. Arra visszatérve.

Shawn leitta magát, annyira hogy konkrétan beszélni alig tudott. Ami után egyébként egy nagy lecseszést kapott tőlem. De ez lényegtelen. Jordan véletlenül elesett tánc közben, ezzel beverve a fejét az asztalba. Valószínű hogy ez volt a leggázabb része az esküvőnek. De tényleg, ezeken kívül tökéletes volt.

Na de visszatérve ide, Shawn komásan jött le az emeletről.

- Emma, már nem kéne sokat mozognod. Ülj le, majd én megcsinálom. - sóhajtott.

- Shawn ezt minden reggel eljátsszuk. Mondtam hogy ennyi mozgás kell.

Morogva ül le az asztalhoz és fogyasztja el a reggelijét.

- Mikor hallhatom a dalokat? - kérdeztem miközben én is ettem vele szemben.

- Ma délután mikor kijön az album. Igazából egy párat már hallgattál belőlük mert játszottam neked számokat belőle. Remélem tetszeni fog.

- Édes, mindenki tudja hogy egy csodálatos albumot sikerült összeraknod. Andrew is és a banda is. Mindenki támogat és tényleg annyi rajongód van szerte a világon. Nem hiszem hogy nem tetszene nekik az album. Én már most imádom a dalokat.

- De hát nem is hallgattál belőle egyet sem.

- Nem baj. - kacsintottam.

Miután végeztünk a kajálással, Shawn elpakolta a tányérokat és csatlakozott mellém a kanapéra. Igen, mi egy nagyon nyugis pár vagyunk. Végülis csak ma jön ki Shawn albuma és mi a kanapén összebújva beszélgetünk mindenről, ahelyett hogy a stúdióban ünnepelnének a többiekkel.

- Akkor nem is fogsz turnéra menni?

- Most nem. Majd egy két-három év múlva. - nyomott puszit a fejemre és elhelyezkedett alattam. Pár perc múlva már csak az egyenletes szuszogását hallottam, ami azt jelentette hogy elaludt.

Bekapcsoltam a tévét hátha megy benne valami érdekes film, vagy valami ilyesmi. Végülis netflixen kötöttem ki ahol folytattam a sorozatomat. Mármint amit elkezdtem nézni. Értitek.

Egy olyan fél óra telhetett el, mikor éreztem egy erős fájdalmat. Igazából csak kellemetlen volt. Biztos rúgott egyet a kicsi, mostanában elég mozgékony.

Egy másfél óra múlva még mindig fájt a hasam, de nem jelentettem neki túl nagy jelentőséget. Biztos csak helyezkedik, majd elmúlik. Megpróbáltam felállni Shawn mellől, de nem igazán sikerült. Ahogy lábra álltam vissza is estem szinte Shawnra. A fiú azonnal megriadt és rám nézett. Én összeszorított szemekkel ültem mellette, miközben a hasamra támasztottam a jobb kezemet, a ballal pedig a kanapét fogtam.

Oké, ez már szinte biztos hogy jön a baba. 

Ahogy lenéztem abban a pillanatban folyt le valami a lábam között. Bepisiltem volna? Oké hogy nagyon kell de ez akkor sem lehet az. Aztán hirtelen bevillant.

Elfolyt a magzatvíz.

Ijedten Shawnra néztem, aki hihetetlen gyorsasággal pattant fel mellőlem és szaladt fel az összekészített cuccomért.

Gyorsan rám adta a cipőt a kabátot a sapkát és a sálat, majd ő is ilyen gyorsasággal kapta ezeket magára. Már ha nem gyorsabban.

Shawn kinyitotta nekem a kocsi ajtót majd bedobta hátra a csomagtartóba a cuccomat és ő is beszállt a vezető ülésbe.