Mindennél SM ff

3.rész

Ekkor elkezdett a telefonom rezegni és megpillantottam...

Egy ismeretlen számot.

-Igen?-kérdeztem, vagyis próbáltam kérdezni hogy mit szeretne az illető, ugyanis mindenki nagyon hangos volt.

-Emma? Andrew vagyok! Hol vagy most?-kérdezte, és nekem muszáj volt befognom a fülem hogy halljak is valamit.

-Miért kérdezed?

-Csak mondd már meg hogy hol vagy az isten szerelmére!-szinte már kiabált.

-Itt vagyok Shawn koncertjén!

-Szuper! Figyelj menj oda ahhoz a korláthoz ahol látod John-t. Ő majd beenged és megmutatja hogy merre gyere hozzánk. Rendben?

-Oké! De mit csináljak a barátnőimmel, nem hagyhatom itt őket.

-Nem érdekel! Mondd azt hogy idejössz  Shawn-hoz. Vagy tudod mit old meg, engem nem érdekel csak ne hozd ide őket.

-Várj, ugye nem Shawn-nal van baj?-kérdeztem kétségbeesetten, de letette a telefont. Oda fordultam a csajokhoz, akik izgatottan kiabálták Shawn nevét.

-Figyu! El kell mennem Shawn-hoz, várjatok meg itt rendben?

-Mi miért nem mehetünk veled?-kérdezte Ruby kíváncsian. Na ez egy jó kérdés, én magam sem tudom.

-Nem tudom! Csak azt hogy nem jöhettek! Létszives értsétek meg!-mondtam, és elkezdtem furakodni a kordonhoz.

-John!-kiabáltam neki.

-Em? Szia, gyere!-tolta el e korlátot. Gyorsan bementem, és ilyedten néztem körbe-körbe.
-Folyosó végén, jobbra és második ajtó! Siess!

-Köszönöm!-futottam. Megálltam az ajtó előtt és vettem egy mély lélegzetet. Közben fejben felkészítettem magam mindenre. Például hogy, éppen a földön fekszik holtan, vagy megvágta magát és éppen készül elvérezni. Még mindig kint álltam mikor villámcsapásként eszembe jutott hogy talán be is kéne menni. Lassan lenyomtam a kilincset, és beléptem a szobába.

-Em! Na végre! Ott van bent!-tolt az egyik szoba felé Andrew. Szép lassú léptekkel belépkedtem, és megláttam hogy a csapon támaszkodik.

-Shawn...-suttogtam. Igazából magam sem tudom miért, mondtam halkan, lehet hogy nem akartam megijeszteni, vagy csak nem jött ki nagyobb hang a torkomon.
-Shawn!-mondtam kicsit hangosabban, mire felnézett.

-Em!-remegve indult el felém. Amikor ideért megölelt. Remegett az egész teste és szaggatottan vett levegőt. Olyannyira szorított, hogy azt hittem összeroppant, de engedtem neki hátha így jobb lesz.

-Shawn, mi a baj?

-Ezt nem szeretném most elmondani jó?

-Rendben! De figyelj, ha bármi baj van rám mindig számíthatsz jó?-mondtam, miközben még mindig szorosan öleltük egymást. Megpróbáltam elengedni hogy a szemébe nézhessek de ő visszahúzott és megint szorosan ölelt.

-Na Shawn megnyugodtál?-rontott be a fürdőszobába John. Hirtelen elengedtük egymást, mire a testőr elkezdett nevetni.-Fhuu... sr.. srácok-fulladozott a nevetéstől.- a fejeteket látnotok kéne.

-Oké! Akkor hol szeretnéd nézni a koncertet? Várj! Tudod mit? Maradj itt hátul oké?-kérdezte Shawn. Szerencsétlen össze-vissza dadogott, miközben arca olyan volt mint egy érett paradicsom.