Mindennél SM ff

9.rész

- Ki az? - Shawn kérdő tekintete hozott vissza a valósàgba.

- Anya... - suttogtam. Ránéztem az órára. Fél kettő. Felvettem a telefonom, és vártam a lecseszést.

- Emma. - hallottam anyukám hangját. Nem volt dühös. - Hol vagy?!

- I-itt vagyok Shawnnál. - nyeltem egy nagyot. Hallottam ahogy a vonal végéről egy nagyot sóhajt.

- Most. Azonnal. Hazajössz! - mondta halkan és tagoltan. Meglepődtem. Miért nem kiabál? Ilyenkor mindig ezt szokta.

- De...

- Nincs de! Most hazajössz! Ha nem... egy hétig szobafogság! Értetted? Még Shawnt sem engedem be! - mondta. Valahogy éreztem hogy győzedelmesen elmosolyodik, mert azt hitte hogy beadta az aduászt. Hah, a nagy fenéket.

- Nem megyek haza! - jelentettem ki. Kinyomtam gyorsan, mire újrahívott. Elegem volt. Mindenből és mindenkiből. Főleg anyàm terrorából, miszerint nem mehetek sehova a tudta nélkül. Egyszerűen...sok. Ránéztem Shawnra aki aggódóan nézett.

- Semmi baj. - suttogta, miközben magához szorított. Könnyeim szinte megállás nélkül folytak. - Akarom tudni hogy mi történt?

- Elmondom. - sóhajtottam. - Ugye nem haza vittél hanem gondolom magadhoz. - ekkor bólintott. - Na, anyának ez a baja. És azt mondta hogy most azonnal menjek haza vagy szobafogság, és te veled nem találkozhatok. - sírtam el magam újra. Nem azért mert anya megfenyegetett, hanem mert egyszerűen ideges voltam. Nálam ez kétfajta módon szokott kijönni ez, az egyik a sírás a másik pedig az üvöltötés és a csapkodás. Az utóbbi szokott a legritkábban. Ekkor kaptam egy üzenetet. Gondoltam anya lesz az, de nem. Az telefonra Hugi volt írva. Megnéztem az üzenetet.

Hugi: Em gyorsan gyere haza vagy vigyél el innen.

Én: miért?

Hugi: anya csapkod és ordibál egy más nyelven. Azt hiszem spanyol vagy valami.

- Shawn! Öltözz! - ráztam meg a félig alvó barátomat.

Én: pakolj össze pár napra ruhát, nemsokára ott vagyunk.

- Mivan már? - kérdezte, miközben kérdő tekintettel engem vizslatott. A telefonomat az orra alá nyomtam, míg én elkezdtem öltözködni. Nem telt el fél perc már káromkodások közepette öltözött ő is.

- Mehetünk? - kérdeztem, gyorsan. Bólintott én pedig feltéptem az ajtót, mint valami állat. Le rohantunk a lépcsőn egyenesen a garázsba. Szerintem a portás valami hülyének nézhetett minket, mert ki az aki hajnali, ismétlem hajnali fél kettőkor lerohan a panel tizedik emeletéről.

- Most erre nincs idő! Csak szállj be! - mondtam lihegve mert ki akarta nyitni nekem az ajtót. Mindketten bepattantunk a kocsiba és a lehető leggyorsabban hajtottunk mindenhol. Már csak az kéne hogy rajta kapjon egy rendőr minket.

- Mindjárt ott vagyunk! - mondtam. Ekkor lekanyarodott a házunk elé, én pedig kipattantam belőle. Feltéptem a ház ajtaját és felfutottam a húgom szobájába.

- Lám, lám. Kit látnak szemeim? - kérdezte anya, de alig tudott megszólalni.

- Anya, te ittál? - kérdeztem hitetlenkedve. Ekkor megpróbálta elkapni a kezem de elhúzódtam tőle.
- Miért csinálod ezt? Hm? Miért jó neked ártani nekem? A saját lányodnak? - már szinte üvöltöttem. Shawn feltépte az ajtót és Dorothy is kilépett a szobájából. A barátom odajött hozzám és szorosan átölelt én pedig a mellkasába fúrtam a fejem. Lágyan simogatta a hajam.