Rosszkor

0.1

2020.05.22. péntek

Olívia:

A napom szokásos kerékvágásba ment, mint, ahogy a péntekjeim szoktak így májusban. Munkába mentem és dolgoztam addig, amíg a főszerkesztő nem szólt, hogy, ha végeztem menjek be hozzá. Kicsit megijedtem, hogy baj van. Aztán végeztem és bementem szeretett főnökömhöz, aki egyből eloszlatta az ijedtségemet egy mosollyal.

-Szia Olívia! - köszöntött.

- Szia Greg! - mindenki csak így hívta őt a cégnél.- Mit szeretnél mondani?

-Lenne a számodra egy ajánlatom. Remélem tetszeni fog és elfogadod, mert tudom, hogy ez a  feladat  pont neked való lenne.-kezdte mondandóját a főnököm. 

-Mi az?! Ne csigáz már.- uralkodott el rajtam az izgatottság. 

-Az idei Comic Con-ról lenne szó. Arra gondoltam, hogy idén téged küldenélek el rá. Mit szólsz hozzá? - azonnal nagyra tágultak a szemeim.

-Szóhoz sem juttok. Természetesen elvállalom.- izgatottan vállaltam el a munkát.

-Nyilván nem egyedül dolgoznál, hisz ez egy túl nagy falat lenne még a legjobbaknak is. Így majd Dáviddal fogsz menni. Remélem elég jobban vagytok? - nagyon örültem neki, mert Dávid, vagyis ahogy én hívom Daev a legjobb munkatársam, vele vagyok a legjobb viszonyba. Még ő volt anno a mentorom és azóta is jóba vagyunk.

-Hülyéskedsz? Ő a legjobb. Persze hogy jobban vagyunk hisz ő volt a mentorom.

-Tudom, ezért is választottam őt melléd.- mondta enyhén kuncogva.- Akkor a többit e-mailben egyeztetjük és akkor júliusban utazhattok is együtt.

-Akkor további szép hétvégét neked!

-Neked is. Szia! - köszönt el tőlem, majd távoztam az irodájából.

Ezek után elindultam az aszatalomhoz, hogy mindent összeszedjek és haza induljak. A többiek már mind haza mentek mire én kijöttem. Összepakolva elindultam haza. Útközben bementem a szokásos kisboltba a lakás környékén és bevásároltam, mert rajtam volt a sor. Ezeket mindig felosztjuk Márkkal.

Haza értem és kipakoltam mindent és kezdtem főzni a vacsorát és egyben a holnapi ebédünket, mert mindig többet főzök a keleténél. Márk még nem volt otthon, mert az utazás miatt még volt egy megbeszélése a főnökével.

Mikor hazaért Márk azonnal megkérdezte mi történt velem és én csak fülig érő mosollyal mondtam, hogyha beszélünk a többiekkel akkor elmondom, így legalább nem kell többször jártatni a számat. Ő csak bólintott és elkezdett enni. Én is követtem őt. Majd eljött a szokásos pénteki discord beszélgetés a többiekkel.

Beszélgetünk, mindenki elmondta mi volt vele a héten aztán jöttem én a végén. Elmondtam nekik és mindenki örült neki, mint egy hónappal ezelőtt annak, hogy Márk kiutazik Amerikába. Majd le tettük és kezdtünk Márkkal az alvásra készülni. Közben támadt egy ötletem, amit nem bírtam magamban tartani és mi előtt váltottuk volna egymást a fürdőben, kitört belőlem az ötletem.

-Figyelj mind a ketten elfogunk menni Amerikába és a két esemény között csak két nap van.- ezt mind a szokásos elszánt nézésemmel, amit Márk az évek alatt jól megismert és tudja, hogy ilyenkor hajthatatlan vagyok.

-Igen és?- rám nézett- Jaj, ne mit találtál ki már megint te lány? - teljesen megijedt amikor meglátta nézésemet és már tudta valamit kitaláltam.

-Hááát. Tudod a Comic Con után pont két nappal később kezdődik a nagydíj.- erre csak bólintott egyet. -És arra gondoltam mi lenne, ha együtt mennénk ki és amíg én dolgozok Daevvel addig te is ott lehetnél. Majd, ha végeztem pedig közösen repülőre szállva mennénk a nagydíjra ki és, így tudnánk segíteni és támogatni egymást, hogy egyikünk se kapjon agyvérzést. Mit szólnál hozzá? - gyorsan de vázoltam neki a gondolataimat neki és vártam a reakcióját.

-Ez most kivételesen nem baromság, nem úgy, mint eddig. - mondta nevetve én pedig neki vágtam egy párnát a kanapéról és próbáltam azt tetetni, mintha mérges lennék és sértődött. De nem sikerült megjátszani magam és elnevettem magamat én is. -Viccet félre téve nagyon örülnék neki. Csak azt nem tudom, hogy adjam be a főnökömnek, hogy mindenből duplázni kéne.- láttam az arcán a kétségbeesettséget.

-Ahogy ismerem a drága főnöködet biztos bele megy hisz túl régóta vagy ott, hogy ne bízna benned és mondana erre nemet. Illetve megemlíted neki, hogy én lennék az a csoda, akinek kell azonnal megenyhülne szíve és bele menne.- mivel egyszer találkoztam vele az iroda nyitóján és azóta próbálkozik nálam, bár tudja, hogy semmi esélye nálam.

-Most az egyszer visszaélnél azzal hogy tetszel neki? - nézett rám kicsit furán.

-Lehet.- nevetem el magam majd Márk is követett engem.

-Jó megpróbálom, de nem ígérem meg, hogy nem kell majd, emiatt elmenned vele egy randira.

-Jó talán az még bele fér azért, hogy ez megvalósuljon.- húztam félig mosolyra a számat.

-És te, hogy fogod ezt elintézni? -kérdezte kicsit megszeppenve.

-Nyugi nálam még csak most mennek a tárgyalások az utazásról szóval még pont időben van. Nyugodj meg nem kell elmenned Greggel egy randira emiatt.- elnevettem magam, majd azt a párnát éreztem a fejemhez csapódni, amit nem rég én dobtam a legjobb barátomhoz.

Mindenki elrendezte magát, majd elmentünk aludni a szobáinkba. A következő héten mindketten ezen ügyködtünk. Márknak igaza volt valóban egy randiba került, amit én a főnökével augusztusra beszéltem meg mire visszajövünk. Igazából semennyire nem volt kedvem hozzá, de a muszáj az nagy úr.