Rosszkor

0.14

2020.08.05. szerda

Olívia:

Eddig egész jól telik ez a nyaralás. Végre kitudtam kapcsolni teljesen és nem forgott minden gondolatom a munka körül. A többiek egész jól befogatták Fülöpöt. Én meg nem gondolkozok azon, hogy ki iránt mit érzek, csak hagyom, hogy sodródjak az árral és majd meglátjuk mi lesz. Egyik fiút se szeretném elveszíteni egy buta döntés miatt. 

A mai nap szokásosan lent voltunk a parton és élveztük a nyári időjárást és egymás társaságát. Épp a pokrócon feküdtünk Annával és a lány egyeteméről beszélgetünk mikor valaki közénk ugrott és ezzel teljesen beterítve minket vizes testével.

-Na mi újság lányok? Nem jöttök be a vízbe?- szólalt meg a rajtunk fekvő Viktor.

-Épp beszélgetünk, egészen addig, amíg ránk nem vetődött egy bálna és terített be minket.- mondta durcásan Anna és próbált kimászni a félig rajta fekvő fiú alól.

-Hé, nem is vagyok bálna.- sértődött be azonnal Viktor.

-Lehet, hogy nem vagy bálna, de örült biztos, hogy vagy.- mondtam neki miközben én is próbáltam ki szabadulni alóla. 

-Ez eddig is tudtuk. Mondj valami újat drága Olívia?- nézett felém a fiú.

-Viktor el akarod lopni a barátnőmet?- jelent meg Bálint is a maradék két fiúval, akik csak kuncogtak a helyzeten.

-Ugyan már. Dehogyis. Ezt a csoda lányt meg hagyom neked.- erre kiengedte maga alól Annát.

-És engem is elengedsz?- néztem rá kiskutya szemekkel.

-Neked nincs itt a herceged, hogy kimentsen. - nézett szemembe ezzel jelezve nekem, hogy ő még mindig nem igazán bírja Fülöpöt. A többiek mosolyogtak ezen, de Fülöp kicsit furcsán nézett. Gondolom azon jár az agya, hogy Viktor kire céloz. -Szóval te maradsz. Amúgy is elég kényelmes vagy matracnak.

-Ne elég lesz te dagadék.- próbáltam meg lelökni rólam, ami sikerült is a fiú figyelmetlensége miatt. Feltápászkodtam és oda álltam a többiek közé, akik arra vártak, hogy bemenjünk a vízbe. -Na mi van nem jössz fürödni?- néztem le kérdőn a meglepődött Viktorra.

-De már megyek is.- pattant fel azonnal, ahogy észhez tért.

-Egyébként jó rosszak a reflexeid.-paskoltam meg út közben a fiú vállát, ezzel is cukkolva őt.

-Hát nem mindenkinek lehet olyan jó tanára ebben, mint neked.- folytatta a szó csatánkat. Erre én csak megforgattam a szemem és Fülöpre vezettem a tekintettem, aki megint elgondolkozott valamin. -Na nem kell egyből ilyenek lenni.- karolta át a vállamat.

Ezek után a nap további részében nem történt semmi érdekes. Fülöpön lehetett látni, hogy folyamatosan Viktor kijelentésein gondolkozik, de mégse kérdezett semmit. 

A vacsorához készülődtünk. A fiúk kint összerakták a grillt és a húsokat csinálták, míg mi Annával  bent csináltuk a többi hozzávalót. Egyszer csak megrezzent a pulton lévő telefonom, ekkor lépett pont oda hozzánk Fülöp. A kijelzőn Lando neve és egy tőle érkezett üzenet virított. Biztos voltam benne, hogy a fiú is elolvasta azt, de próbált úgy tenni, mintha nem történt volna semmi. Nyelt egy nagyot, majd megszólalt.

-Liv beszélhetünk egy kicsit?- kérdezte tőlem. Anna a fejét erre a becenévre felkapta és furcsán nézett egy pillanatig, majd inkább hagyta az egészet. Körülbelül egy hete egyeztünk meg abban, hogy mindketten adunk a másiknak egy olyan becenevet, amit senki más nem használ. Így lettem én Liv, ő pedig Filip.

-Persze.- léptem hozzá közelebb a fiúhoz. -Mindjárt jövök.- fordultam Anna felé. A fiúval közösen elindultunk. 

Elindultunk sétálni a környéken. Egy ideig szótlanul sétáltunk egymás mellett. A kínosnak váló csendet ő törte meg végül.

-Csak én érzem azt, hogy Viktor barátod nem bír, vagy van valami más, amiről nem tudok?- nézett rám és próbálta elkapni a tekintettem.

-Nincs semmi, amiről ne tudnál.- fordultam teljesen felé, ezzel megállítva mindkettőnket a mozgásba. Hazudtam hisz Landoról nem tud, de nem érzem azt, hogy beszélnem kéne róla. Még is mit mondanák, hogy van egy F1-es pilóta, akivel közösen játszunk. Ez nem olyan fontos, majd egyszer úgy is megtudja. 

-Már, hogy a francba ne lenne fontos, hisz Lando fontos személy számodra.- szólat meg egy hang a fejembe.  

-Viktor csak nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy itt van egy fiú, aki közel áll hozzám.

-Jó.- fújt ki egy adag levegőt. -Egy ideje már szerettem volna veled beszélni valamiről.- emelte rám a tekintetét és zöld szemeit belefúrta az én barnáimba. 

-Mi az?

-Egy ideje már újra ismerjük egymást és szerintem nem fogok azzal újat mondani, ha azt mondanám, hogy most jobban megismertelek téged, mint anno. Rövid idő alatt közel kerültünk egymáshoz és én ezt egy cseppet sem sajnálom. Örülök, hogy végre meg ismerhettem azt a lányt, akit az általános iskola óta nem tudok hova tenni. Mindig azt hittem, hogy te egy átlagos  lány vagy, de tévedtem. Te sokkal érdekesebb vagy. Úgy érzem te számomra egy sokkal fontosabb személy vagy, ezért nem akarlak elengedni. Gyönyörű vagy és egy pillantásoddal el tudsz varázsolni. Azt hiszem teljesen beléd estem.- lépett hozzám közelebb. -Ezért szeretném megkérdezni azt, hogy lennél-e a barátnőm?- fürkészte az arcom. Úristen szerelmet vallott nekem. A szívem kihagyott egy ütemet mikor realizáltam a dolgokat. Még senki nem vallott nekem szerelmet. 

-Szép dolog ez, de te is tudod jól, hogy mástól szívesebben hallanál szerelmi valómást. Te nem szeretted őt, te másba vagy belezúgva. Térj észhez!- szólalt meg megint az a belső hang. 

-Igen.- elnyomtam minden kétségemet és válaszoltam neki. Egy hatalmas mosolyra húzta a száját és közelebb hajolt hozzám. Ugyan azt tettem, mint ő. 

-Jézusom! Te lány teljesen megörültél ő nem illik hozzád. Őrültséget csinálsz, ha most itt maradsz. Te nem vagy belé szerelmes.- szólt hozzám megint az a furcsa hang. De nem foglalkoztam vele, inkább éltem a pillanatnak. A fiú az arcomra simította az egyik kezét, majd szép lassan összeérintette az ajkainkat. Visszacsókoltam, de nem éreztem semmi különlegeset, vagyis semmi olyat, mint amit a könyvekben lehet olvasni. Bár igaz eddig se hittem az ilyenekbe, de ezek után teljesen biztos vagyok abban, hogy azok mind hazugságok.