Rosszkor

0.15

2020.08.07. péntek

Lando:

A szünetem eddig egész jól telt. A haza úton sokat beszéltem az ugyan úgy utazó Olíviával. Miután hazaértem még kedden voltam a gyárban, majd utána utamra engedtek a szabad 3,5 hetemre. Eddig itthon voltam és csak úgy léteztem, nem csináltam az evésen, alváson és játszáson kívül mást. Ilyen is ritkán van így ki kell használni ezeket a lehetőségeket, amikor lehet ilyen napokat tartani. Mára megbeszéltük a fiúkkal, hogy elmegyünk golfozni.

Délután kettőre beszéltük meg, hogy találkozunk a golf klubnál. Ránéztem az órára és az még csak 10:05 mutatott. Unatkozva feküdtem vissza a kanapéra. Van mégy egy csomó időm, hogy elinduljak. Úgy döntöttem addig elütöm az időt a közösségi médiával. Ilyenkor általában Olíviának szoktam írni, ha unatkozom, de mivel most ő nyaral, ezért nem akartam őt megzavarni.

Az instagramot megnyitva azonnal egy csomó üzenet jelent meg az értesítőpanelon. Egy-kettőt megnéztem, volt amire válaszoltam is. Ezek után megnéztem a storykat. Nem láttam semmi érdekeset, vagy legalábbis most nem tartom érdekesnek. A storyk után elkezdtem lefelé görgetni a képeket. Csak a szokásosak, nincs semmi különleges, egészen addig amíg meg nem látom a lány nyaralásáról kitett képet, amin a barátaival van. De várjunk csak most nem öten vannak a képen, mint a lány profilján a többi csoportos képeken. Őt és a két fiút, akiket már láttam felismerem. Így őket tudom hova tenni. Van rajta egy ölelkező, gondolom szerelmespár, valószínűleg ők Anna és Bálint. De ki az a férfi, aki túlságosan is közel áll Olíviához? Nem mondta, hogy lenne még valaki a baráti körében és azt se mondta, hogy barátja lenne, ha párja lenne azt már észre vettem volna. De nem csak ez az egy kép van. Elhúzva a az ujjamat a képernyőn meglátom a következő képet, ami miatt egy kicsit sokkos állapotba kerülök. A vízparton vannak a naplementében és a többiek egy pokrócon ülve hülyéskednek, míg a háttérben Olívia túl közel ül a férfihez, aki épp megsimítja a lány arcát. A kamera mögött pedig gondolom Viktor lehet. Egy pont olyan pillanatot kapott el a fiú, ami olyan, mintha tényleg egy szerelmes párt fotózott volna le. Először dühösnek érzem magam, hogy a lány eddig nem mesélt arról, hogy van egy pasija. De ez az érzés egyre jobban megy át szomorúságba és enyhe féltékenységbe.

Ezek után inkább bezártam az alkalmazást és csak feküdtem a kanapémon. Fogalmam sincs meddig voltam ugyan abban a pózban, de folyamatosan kattogott az agyam azon, hogy mi lett volna, ha kérdésen. Ezt a tevékenységet a csengő éles hangja zavarta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam és elindultam az ajtó felé. Nem volt most sok kedvem senkihez, így nem sok életkedvvel nyitottam ajtót, ami előtt csapattársam állt.

-Üdv kölyök.- köszönt nekem Carlos derűsen.

-Szia.- szóltam neki teljesen kedvetlenül.

-Te még nem vagy kész?- néz végig rajtam a spanyol.

-Még nincs annyi idő.- rántok vállat.

-Már 13:50 van. Mit csináltál eddig, hogy nem nézted az időt?- fürkészte az arcomat.

-Semmit.- válaszolom nemes egyszerűséggel.

-Mi történt veled, hogy ilyen a kedved?- néz rám fürkésző szemeivel, hogy hátha ki tudja találni mi a bajom.

-Gyere be és megmutatom.- invitáltam be a csapattársam és egyben egy jó barátomat. Muszáj volt valakivel ez megbeszélnem, mert, ha nem akkor tuti becsavarodok.

-Na ki vele.- ült le a kanapéra.

Csak oda adtam a telefonomat megnyitva annál a képnél, ami összetört bennem valamit. Carlos egy ideig nézi mire leesik neki, hogy mi a lényeg.

-Szóval az zavar, hogy az a lány, aki tetszik annak barátja van?- erre csak bólintok és leülök vele szembe a fotelba és a kezeim közé ejtem a fejemet. -Biztos, hogy együtt vannak?

-Szerinted? Neked minek látszik? Nekem annak tűnik, hogy épp megcsókolnák egymást.- csattanok fel.

-Nyugi Lando. Először is beszélj vele és csak az után gondolkodj a rossz dolgokon.

-Jó.- sóhajtok egyet. -De mit csináljak, ha tényleg együtt van azzal a fiúval?- nézek barátomra kétségbe esve.

-Hogy normális tanácsot adjak először is tudnom kell néhány dolgot hozzá.

-Kérdez. - adom be a derekam.

-Az tudom, hogy te teljesen bele habarodtál, ha ilyen érzéseket vállt ki belőled. Boldogabb vagy, ha találkozol vagy beszélsz vele. De ő milyen mikor vele vagy?

-Boldog. Mindig mosolyog, ami miatt én melegséget érzek a szívemben. Látom rajta, ha velem beszélget, hogy felszabadult. És vasárnap mikor búcsúzkodtunk akkor láttam valami mást a szemében, de nem tudom mit. Egy ideig úgy néztünk egymás szemébe, mintha meg akarnánk csókolni a másikat.- fújok ki egy adag levegőt és tekintetemet félve a velem szemben helyet foglaló férfira emelem.

-Szerintem Olívia a héten jött össze azzal a gyerekkel, mert, ha együtt lettek volna már vasárnap, akkor nem alakulhatott volna ki köztetek az a helyzet. A nők általában az ilyenre figyelnek, ha kapcsolatban vannak. Amit meg mondtál abból úgy érzem, hogy ő is hasonlóan érez, mint te csak ő is meg ijedt a helyzettől. Egyikőtök se akarja elveszíteni a másikat és ezért inkább mindketten a barátság mellett maradtok.

-De akkor mit csináljak?- kérdeztem kétségbe esve.

-Vagy tökös leszel és szerelmet vallasz neki, vagy csak mész tovább az ismeretlen jövő felé és kitudja mi lesz veletek.

-Azt hiszem jövő héten elutazok Magyarországra és elmondok neki mindent. Nincs veszíteni valóm.

-Helyes döntés kölyök. Remélem sikerrel jársz.- ütötte meg biztatás képen a vállam.